Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

RETTEGÉS ÉS EMANCIPÁCIÓ

A bostoni fojtogató / Disney+
2023. márc. 20.
A bostoni fojtogató és a Zodiákus mindmáig felderítetlen esete remek nyersanyag ahhoz, hogy újabb és újabb filmek szülessenek a témában. Matt Ruskin új verziója David Fincher mintáját követi: két újságírónő szemszögéből mondja el a maga verzióját. Egy olyan korban, amikor egy hivatásának élő nő gyanúsabb jelenség lehetett, mint maga a tettes. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA.

A létező sorozatgyilkosnál már csak az érdekesebb, akit soha nem kaptak el. Persze az ilyen történet a feloldozást és heppiendet kedvelő néző számára extra szorongással jár, cserébe viszont közelebb hozza a valóságot, amelyhez a gonosz ismeretlen arca is hozzátartozik. A mindig nyugtalanító titok, amely kikezdi a racionalitást, és bizony a popcorn sem ízlik annyira ilyenkor.

bostoni1
Jelenetek a filmből

A bostoni fojtogató mindmáig az Egyesült Államok leghíresebb felderítetlen ügyei közé tartozik. Igazából azt sem lehet teljes biztonsággal kijelenteni, hogy az 1962 és 1964 között elkövetett tizenhárom gyilkosság mögött egyetlen elkövető áll. Még szokatlanabb, hogy Albert DeSalvo, aki azt állította magáról, hogy ő a bostoniak életét rettegésben tartó fantom, sosem került bíróság elé. És semmilyen tárgyi bizonyíték nem támasztotta alá a vallomását. Ma már segítenének a korszerű DNS-elemzések, ám ezek is csak sovány eredményt hoztak, mert senki nem tudja, hogy hol vannak a holttestekről begyűjtött spermaminták, mint ahogy nem találják a DeSalvót a börtönben halálra sebző kést sem. Nem csoda hát, hogy mindez mindmáig termékeny talaja a különféle elméleteknek.

Matt Ruskin filmje egészen más utat követ, mint az 1968-as dolgozat, amely Gerold Frank 1966-os könyvén alapult, és DeSalvo (Tony Curtis alakítása Golden Globe-jelölést hozott), vagyis a gyilkosnak vélt, meghasadt személyiségű férfi szemszögéből meséli el a történetet, nem sok kétséget hagyva afelől, hogy ő volt az elkövető. Az új verzió David Fincher nyomdokain jár, aki – a másik híres megoldatlan sorozatgyilkos-ügy – a Zodiákus kapcsán készített igen alapos, dokumentarista ízekkel kevert krimit az újságírók, nem pedig a nyomozás nézőpontjából.

bostoni2
A képek forrása: MAFAB

Történik, hogy az életmód rovatban jelentéktelenkedő, ám annál nagyobb ambícióval rendelkező Loretta McLaughlin (Keira Knightley) felfedezi, hogy a három megfojtott idős nő esete egyezést mutat. Ezzel gyakorlatilag megszületik az előbb csak fantomnak, majd bostoni fojtogatónak nevezett gyilkos mítosza. Mivel Lorettát a lap főszerkesztője (Jack Maclaine – Chris Cooper) gyakorlatlannak ítéli, mellé rendeli az oknyomozásban már jártas kolléganőt, Jean Cole-t (Carrie Coon). A lapnak marketing, vagyis az eladott példányok szempontjából is jól jön, hogy két nő ír a nőket (az idősebbek után immár fiatalokat is) gyilkoló rémről, ezért mindent elkövet (a szerzők fényképét is leközlik a cikkek mellett), hogy előre tolja, majd a mélyvízbe dobja az amúgy is úszni akaró újságírókat.

Ruskin verziója így egyszerre szól az ügy felgöngyölítéséről és a zsurnalizmus kemény mesterségét választó nők emancipációjáról, hiszen a sokgyermekes anyáknak nemcsak a szövevényes gyilkosságokkal, hanem olykor a családjukkal, értetlenkedő férfikollégáikkal is meg kellett küzdeniük ahhoz, hogy azt csinálhassák, amit szeretnének és ami a hivatásuk. Ráadásul mindezt egy olyan időszakban, amikor az oknyomozással foglalkozó újságírónő – némi túlzással – még gyanúsabb jelenség volt, mint maga a tettes. Sokak számára üdítő lesz, hogy a rendező és forgatókönyvíró Ruskin a szárazabb történetmondás felé tolja A bostoni fojtogatót, amely így jobbára elkerüli a thrillerek és krimik közhelyes fordulatait, bár így a megmaradó izgalmak se nagyon emelik a néző pulzusát. Ő maga  egyébként már rutinos az igaz történeten alapuló mozik terén, hiszen korábbi filmje, a Crown Heights a gyilkosságért jogtalanul elítélt és huszonegy évet ült Colin Warner esetét mondja el hasonló eszközökkel.

A kevésbé látványosan tálalt történet (ellentétben az 1968-as verzióval) így nagyobb teret enged a színészi játéknak és a korhű miliő megidézésének. Ben Kutchins barnás, olykor monokróm hatást keltő képei, a kicsit mindig félhomályban úszó jelenetek jól adják vissza a kor levegőtlen rettegését, és nyomasztó hangulatot teremtenek.

Keira Knightley dacos oknyomozója kellőképpen elszánt ahhoz, hogy végig vigye az ügyet, és neki tényleg elhisszük, hogy a bostoni rendőrség nem nagyon állt a helyzet magaslatán, a komplex ügy sokkal több összehangolt munkát és odafigyelést igényelt volna. Még akkor is, ha a kudarcok és a zsákutcák miatt a keményen dolgozó Conley nyomozó (Alessandro Nivola) is csakhamar kiégett. Az újságírásban végül nevet és presztízst szerző, ám a házasságát már megmenteni nem tudó Loretta persze előáll a maga verziójával, ahogy Fincher is elmondta a maga hihető elméletét a Zodiákus kapcsán a szerkesztőségi rajzoló és a rejtvényeket kedvelő Robert Graysmith (Jake Gyllenhaal) révén. Nem is tudni, hirtelen melyik a nyugtalanítóbb: látni, ahogy a nevesített gyilkosok könnyűszerrel megússzák, vagy abban a hitben maradni, hogy az ismeretlen tettes(ek) vígan élt(ek) szabadlábon.

A bostoni fojtogató remek film azoknak, akik inkább a tények felől szeretik nézni a hasonló filmeket, és akik jobban méltányolják a visszafogott hangnemet a bombasztikus fordulatoknál. Nekik a majd’ kétórás játékidő messze nem tűnik soknak, a sorozatgyilkos mozik megszokott izgalmait keresőknek viszont egy idő után menthetetlenül leül a film, és őket nem is nagyon vigasztalják majd a saját szerepüket és hivatásukat kereső újságírónők párbeszédei.

A film adatlapja a Magyar Film Adatbázisban itt található.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek