Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

MOZDULATLAN

Spiró György: Csirkefej / Pécsi Harmadik Színház
2023. márc. 11.
Ismerős szerző, ismerős dráma, ismerős szöveg. Minden ismerős ebben az előadásban, de vajon az ismerős tud-e valami új élményt nyújtani? Vagyis az ismeretlen izgalma megteremthető-e az ismerős helyzetekkel és karakterekkel? HORNOK MÁTÉ ÍRÁSA.
csirkefej1
Lászlló Csaba és Tatai Gergő

Növényzettel felvert bérlakásudvar, kopott falak és bejárati ajtók, felakasztott macska. Úgy tárul elénk a díszlet, mint ahogy azt egy Csirkefej-előadás kapcsán elképzeljük. A Vincze János és Vata Emil által tervezett tér az előadás végéig változatlan, mintha a tér leképezné a betokosodott emberi viszonyokat a bérház lakói között. Ez a fajta mozdulatlanság az egész előadást áthatja. A cselekvésre képtelen karakterek az előadás nagy részében állnak, várnak valamire. Valamire, ami meg- vagy kimenti őket, azonban ha felcsillan is valamiféle reménysugár vagy szeretet előttük, ösztönösen elzárkóznak előle.

A mozdulatlanság érzetét kelti a színészi játék is: a karakterek beszélgetnek, kapcsolatot teremtenek, de mintha minden szó énközlés lenne, érdemi interakcióba nem tudnak lépni egymással. Folyamatosan elbeszélnek egymás mellett. Az előadás talán legerősebb pillanatai az ilyen énközlések. Bacskó Tünde Vénasszonyként elementáris erővel hat, ember legyen a talpán, aki nem vonódik be érzelmileg a karakter végtelen tragédiájába. Naturális eszközeiből süt az erő; ha színpadon van, lehetetlen nem rá figyelni.

csirkefej2
Bacskó Tünde és Frank Ildikó

Hasonló erővel van jelen László Csaba is az Apa karakterében. A kezdetben antipatikus alkoholista apa figurája mögött felsejlik a szülői szeretetet kimutatni nem tudó melós tragikuma. A Srácot játszó Tatai Gergővel emlékezetes jelenetei vannak: a felszínen két kötődni akaró, de nem tudó embert látunk, azonban érezzük a búvópatakként a mélyben meghúzódó sérelmeket, traumákat. Tatai Gergő ezekben a jelenetekben méltó társa jóval idősebb és tapasztaltabb kollégájának, azonban a többi jelenetében mintha eszköztelenné válna. A lázadó fiú világgal szembeni ellenállását nem tudja plasztikusan bemutatni, többnyire kontrollálatlan ordibálással próbálja meg érzékeltetni a karakter végtelen dühét és frusztrációját. A feszültség ilyesfajta érzékeltetése egy ponton túl repetitívvé válik, a Srácot egy hisztis kamaszként állítja be. Különösen érvényes ez a Fischer Norbert által játszott Haverral való közös jelenetekben. A két színész mintha nem találná a fogást ezeken a helyzeteken, leülnek, felállnak, húzódzkodnak a vasrúdon, ahová a macskát akasztották fel, de csak kerülgetik a helyzeteket. Nincs könnyű dolguk, hiszen az ikonikussá vált káromkodós jelenetek nagy része az övék, és még 2023-ban is el tudja terelni a néző figyelmét ez a tömény mennyiségű trágár kifejezés. Frank Ildikó Nője és Bánky Gábor Tanára sajnos inkább funkcionális szereplő az előadásban: mintha csak azért lennének jelen, hogy a Vénasszony múltjának és viselkedésének megismerését segítsék. Bera Márk és Götz Attila jó tempóérzékkel és stílussal hozza a két rendőrfigurát, összjátékuk pazar, könnyen ráismerhetünk a sztereotip rendőrviccek alakjaira.

csirkefej3
Forrás: Pécsi Harmadik Színház. Fotó: Komlós Attila

Ha Csirkefej, akkor Katona József Színház, Zsámbéki Gábor és Gobbi Hilda. Kikerülhetetlen, hogy akarva-akaratlanul hozzámérje a színházszerető és értő néző ehhez az ikonikus előadáshoz. Nem is alaptalan 2023-ban ez a méricskélés. A 20. század végén ez az előadás és szöveg nagyban reflektált a szocializmus által megtépázott társadalmi réteg kilátástalan egzisztenciájára. A helyzet – sajnos – nem sokat változott, rendszerek jöttek-mentek, de a (mély)szegénység, reményvesztettség, céltalanság maradt. Jogosan vetődik fel tehát a kérdés: reflektál-e az előadás a mára, 2023 Magyarországára? A válasz röviden: igen. De nem a Spar áruház megemlítésével, és nem is a szelfiző tinilányokkal, hanem az 1980-as évek óta fennálló status quóval, ami vajmi keveset változott körülöttünk. Ez tulajdonképpen Spiró György – úgy tűnik – korszakoktól és rendszerektől függetlenül aktuális szövegét dicséri. Persze nem véletlen, hogy Vincze János rendező ezt a szöveget vette elő, hiszen a színház elsődleges feladata – még ha ezt sokan el is felejtik – az, hogy tükröt tartson a valóságnak. És ne a tükröt szidjuk, ha nem tetszik, amit látunk benne!

Az előadás tehát egy konvencionális Csirkefej-előadás: a színészek nagy része felnő a nagy elődökhöz, a tér jól szimbolizálja a dráma megkövült helyzeteit, és képes reflektálni a mai magyar valóságra. Kérdés azonban, hogy meg kell-e elégedjünk ezzel a konvencionalitással, vagy lehet-e valami többet várnunk?

Utóirat. Nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy a Pécsi Harmadik Színház nagyon nehéz anyagi helyzetbe került ebben az évadban. A színház meghatározó kulturális intézménye a baranyai régiónak: kortárs magyar drámák ősbemutatóinak, és befogadószínházként számos belföldi és külhoni társulat előadásának helyszíne. Színházi nevelési programjai révén széles közönségrétegnek nyújt tartalmas szórakozást. Kötelességünknek érezzük, hogy felhívjuk erre olvasóink figyelmét. További információkért, támogatási lehetőségekért látogassanak el a színház honlapjára: http://pecsiharmadikszinhaz.hu/reszletek-tudnivalok/

Az előadás adatlapja a színház honlapján, itt található.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek