Ahogy azt Vasák Benedek Balázs írja: „A század legsokoldalúbb magyar művészének életműve minduntalan kicsúszik a kezeink közül.” Valóban, az utóbbi években nemigen hallhattunk vagy olvashattunk Erdély Miklósról, talán csak a Collegium Hungaricum Berlinben rendezett (és a későbbiekben megzavart) filmvetítés kapcsán. A Magyar Képzőművészeti Egyetemen 2018-ban rendezett Optimista kiállításon is elsősorban hallgatói reflexiókkal és nem Erdély-művekkel találkozhatott a látogató.

Az életmű méltó bemutatására tesz kísérletet Kőhalmi Péter monográfiája, amely áttekintést nyújt az olvasóknak Erdély filozófiai, esztétikai és pedagógiai tevékenységéről. A monográfia összefogása nem kis feladat, tekintve Erdély zavarba ejtően sokoldalú tevékenységét, művészetelméleti írásait, filmjeit, hang- és rádióanyagait, installációit, festményeit, rajzait, grafikáit, színpadképeit, environmentjeit, akcióit, úgyszólván: térbeli és szellemi műhelyeit.

„A művészet a montázs által láthatóvá teheti a gondolkodást működés közben, de csak egy speciális gondolkodást; ez a gondolkodás a formális logikától megszabadult, az ellentéteket, sőt az ellentmondásokat nem csak elviseli, de megkívánja.” – írta Erdély, egyúttal lefektetve a montázs-elv alapjait, amivel már túllép az interdiszciplinaritás határain és a filozófia kategóriájába kerül. Kőhalmi Péter pontosan tudja, hogy a mester holisztikus szemléletét, és a műveiből kibontható jelentésrétegeket együtt kezelve ajánlott az olvasó elé tárnia, hiszen Erdélyre is egyszerre hatottak a korszak művészeti újításai, nyugati bölcseletek, a különböző természettudományos források, a pszichológia és a filozófia.

Művei tanulmányozásához fontos megismernünk Erdély Miklós módszereit, amelyek közül az egyik legfontosabb a montázst követő jelentéskioltás technikája, amit említ Apokrif című előadásában is: „Arról van szó, hogy bizonyos gondolatmeneteket fölerősítek akciókkal vagy éppen ellenük dolgozom, de visszatekintve akcionista magatartásomra, mindig a fogalmi szinten volt a hangsúly, és maga az akció ennek mindig a második szólamát képezte. …Mindig is az volt a szándékom, hogy megpróbáljam egy gondolat minőségét állapottá alakítani.”

A montázs-elv leginkább Erdély filmjeiben érhető tetten, eisensteini elemeket alkalmazva születik meg az Álommásolatok (1977) vagy a Vonatút (1980). A valóság leképzése irreverzibilis folyamatok kifordításával valósulhat meg, és így válik a szürreális ténnyé, a tény valósággá. A jelentéskioltás, a montázs mind fontos mérföldkövek Erdély Miklós munkásságának megértéséhez, talán ezért választja Kőhalmi Péter is a montázs-elvet írás közben. A kötet ugyanis nem egy hagyományos értelembe vett monográfia, a nem-lineárisan egymásra épülő részeket a szerző maga is montázsként kezeli, így sokkal inkább keretrendszert biztosít Erdély alkotásainak megértéshez, mintsem biografikus információkat helyez az olvasó elé.

Ahogy azt kifejti: „Erdély gondolataiban a kosuthi értelemben vett konceptuális művészet kereteinek a szétfeszítése, a műalkotás fogalmi-nyelvi logikai határainak az átlépése történik.” Összefügg ez a szabadság terének előkészítésével, ami a kreativitás szobájának a megalapozója lesz. Kőhalmi Erdély alkotásait a korszak művészeti és filozófiai irányzataival összefüggésben eleveníti fel, amelyek egyúttal szerves részét képezték művészetpedagógiájának, különösen a FAFEJ és INDIGO kapcsán. Erdély a hatvanas évek közepén ismerkedett meg Altorjay Gáborral és Szentjóby Tamással, és velük együtt indult el a fluxus és a happening felé. A művészeti közegben betöltött szerepe nem sokkal később, a hetvenes évektől kezdett a hazai színtéren is jelentőssé válni, amikor a konceptuális törekvések már a magyarországi kontextusban is megjelentek, és a fiatalabb művészgeneráció is egyre nyitottabbá vált. A szellemi műhelyeken, a csoporttal együttműködésben születő nyelvi-logikai paradoxikus kilépések sokkal inkább a neoavantgárd művészet forradalmát jelentették, így a Kreativitási Gyakorlatokból kiinduló alkotókörök Erdélynek köszönhetően jóval túlmutattak az általános művészeti tanulmányokra előkészítő csoportokon.

Erdély Miklós

Ahogy azt Kőhalmi hangsúlyozza, Erdély nem egyszerűen a művészet logikus kiüresedését detektálta, hanem a művészet fogalmi dinamikájának megjelenítését tűzte ki célul.  Ahogy azt a kötet több ponton alátámasztja, műhelyei a művészgeneráció egyéniségformáló iskolája voltak, művészeti tevékenysége így nem értelmezhető szigorúan önmagában, sokkal inkább pedagógiai munkásságával összefüggésben. A monográfia így a már megjelent Erdély-kiadványokkal, és legfőképpen a Kreativitási gyakorlatok, FAFEJ, INDIGO, Erdély Miklós művészetpedagógiai tevékenysége 1975–1986 (2007) klasszikussal válhat teljessé.

Kőhalmi kevésbé koncentrál azokra a fontos művészetpedagógiai újításokra és módszerekre, amelyek Erdély eszközei voltak, sokkal inkább háttéranyagokat és kiegészítő információkat oszt meg, és különösen a jegyzetekben fontos neveket és referenciapontokat  tár fel az olvasók előtt. Így a jelen kötet elsősorban azoknak ajánlott, akiknek már volt alkalmuk elmélyedni Erdély sokrétű munkásságában, és nem először találkoznak holisztikus szemléletével, művészetelméleti írásaival. Kőhalmi kötetének legnagyobb erénye, hogy szétszálazza és kontextusba illeszti Erdély művészetteoretikus munkásságát wittgensteini, heideggeri és kosuthi fogalmakhoz illesztve azt.

Erdélyt nem lehetett egy irányban pozicionálni, hiszen egyaránt merített a zen buddhizmusból, a kabbalából, a klasszikus német idealizmusból és a transzcendentál-filozófiából – így logikusnak tűnhet Kőhalmi Péter szándéka, amikor a monográfia megírásakor is a montázs-elvet tartja szem előtt. Ahogy Erdély műveiben az egymásra épülő jelentésrétegek közösen alkotnak montázst, úgy a szerző tizenöt évig tartó kutatómunkájának köszönhetően a kötet fejezetei is montázsként illeszkednek össze. A monográfia így nem pusztán azért hiánypótló, mert megoldókulcsokat kínál nemcsak az életmű, de az alkotások értelmezéséhez is, hanem mert rengeteg referenciapontot sorakoztat fel, amelyen fiatal vagy érett Erdély-kutatóként mindenképp érdemes tovább gondolkodnunk.

A kötetről további részletek a www.erdelymiklos.com oldalon találhatók.