Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

FIRST WORLD PROBLEM VAGY SZEMÉLYES KONFLIKTUS?

Vilmos Noémi: Nem lehetetlen lenni / Káva Kulturális Műhely – Kerekasztal Színházi Nevelési Központ, Marczibányi Téri Művelődési Központ
2023. febr. 21.
Az epikus történetekben mindig vannak kiemelkedő riválisok. Akhilleusz és Hektor, Zrínyi és Szulimán, Capulet és Montague, hogy csak a kötelező olvasmányokat idézzük. Sokáig úgy képzeltem, hogy a magyarországi színházi nevelés történetében ilyen a Káva és a Kerekasztal. Aztán létrehoztak egy közös produkciót, ami felülírta ezt a mítoszt. KESZTE BÁLINT KRITIKÁJA.

A Kerekasztal és a Káva módszertana különbözik egymástól, ez már a program műfajára való hivatkozásukban is látszik. A „komplex színházi nevelési előadás” kezdetén a diákokat fogadó Boznánszky Anna, a Káva drámatanára „résztvevő színházi előadásként” hivatkozik a programra, ami rögtön mutatja a két társulat közös vállalkozásának furcsaságát. Felmerül a kérdés, vajon a két eltérő módszertan miként fér meg egymás mellett az interaktivitást elváró nyitásokban.

nemlehetetlen1
Boznánszky Anna, Milák Melinda, Lipták Ildikó, Gyombolai Gábor, Kardos János, Nyári Arnold

Nem arról van szó természetesen, hogy a két társulat radikálisan mást képviselne a színházi nevelésen belül. Mindkét színház szakemberei elsősorban kíváncsiak, és ez az érdeklődés vezeti őket a diákokkal való interakciók alkalmával is. A különbségek sokkal finomabbak ennél, és valószínűleg legfőbb célcsoportjuk, a diákok szemében ezek felfedezetlenek maradnak.

Az előadás kezdetén egy amatőr színtársulatot látunk, amely éppen az új előadásának létrehozására vonatkozó pályázat eredményét várja, majd rövidesen meg is kapják az elutasításról szóló határozatot. Izgalmas és jól átélhető felütés ez számomra, de némi aggodalomra adott okot, hogy a nem művészeti érdeklődésű diákok vajon mennyire lesznek fogékonyak erre a problémára, hogy az expozíció által felvetett konfliktus mennyire a művészvilág rétegproblémája és mennyire tehető általánossá.

Ahogyan megismerkedünk az előadás világával, egyszerre több furcsaságot is észrevehetünk. Egyes kellékek különös időtlenséget mutatnak, mint például a régies pergamen, amelyről a pályázat eredményét olvassák, de meglepőek a modern nyelvezetben a királyra és a feudális berendezkedésre való utalások is. A Vida József Társulat tagjaitól azt is megtudjuk, hogy hivatalos helyen kizárólag rímekben szabad beszélni (az orwelli „újbeszélhez” hasonlatosan), ami csak tovább növeli a néző bizonytalan érzetét. Molnár Anna visszafogott, összhatásában egységes jelmezei és Jeli Sára Luca díszletelemei apró jelzésekkel körvonalazzák az előadás világát. Kiemelkedik ezek közül a törött lábú szék, amely bár semmire nem használható, mégis folyamatosan a térben van és emlékeztet bennünket a mindennapi helyzetek abszurditására.

nemlehetetlen2
Nyári Arnold, Gyombolai Gábor, Kardos János, Szalai Ádám

A karaktereket felvázoló dialógusok pörögnek, egyre többet tudunk meg a viszonyokról, de érezhetően elmélyül a cselekmény, amikor a fiatal Hamlet megjelenik. Vilmos Noémi rendezésének egyik legerőteljesebb pillanata, amikor a Shakespeare-drámára utaló ajánlat elhangzik, és Hamlet a király tetteit leleplező színdarab előadására kéri fel a társulatot. A színkör tagjai eltérő módon reagálnak az ajánlatra. Habár korábban megfogalmazódik bennük a rendszer elleni lázadás gondolata, a konkrét lehetőség hallatán mégis habozni kezdenek. A jelenet megfagy, Hamlet kimegy az ajtón, majd visszajön és az őt játszó Szalai Ádám végig szerepben maradva elkezdi az első nyitást. Zökkenőmentes átmenet ez a nagy játékkedvvel működtetett színházi rész és a talán legnagyobb kihívást jelentő szerepből való nyitás között. Hamlet szerepében maradva a drámatanár arról beszélget a diákokkal, vajon gyávák-e a társulat tagjai azért, mert nem mondtak rögtön igent a királyt leleplező produkció előadására. A nyitás lehetőséget teremt arra, hogy a résztvevők mélyebben belegondolhassanak a rendszerrel való konfrontáció előnyeibe és veszélyeibe, valamint annak az egyénre gyakorolt hatásába.

nemlehetetlen3
Fotók: Gál Bereniké

A fiktív társulat tagjai az előadás közepére már erős körvonalakkal rendelkeznek. A Lipták Ildikó és Gyombolai Gábor által megformált anya és apa kettőse kvázi családi vállalkozásként működteti a társulatot, ráadásul lázadó tinédzser lányuk, Dia is részese annak. Ezek miatt pedig minden konfliktus személyesen az ő családjukat érinti. Éppen ezért zárkóznak el Hamlet ajánlatától és állnak ellent az egész társulat, köztük saját lányuk akaratának. Geri (Kardos János) és Félix (Nyári Arnold) sokban különböznek egymástól, de barátságuk mélységét jól árnyalja a közös titkuk. Egyéni, főként pénzügyi érdekük diktálja a lehetőség elfogadását. Milák Melinda Ziája erősen képviseli saját Hamlet melletti álláspontját, ezzel pedig olyannyira kivívta az általam látott előadás nézőinek szimpátiáját, hogy az egyik nyitáskor éppen őt szavazták meg a nagy döntés meghozójának. A diákok döntésének értelmében a Vida József társulat alkalmi vezetője Zia lesz, aki rögtön az első pillanatban kirendezi Dia szüleit a készülő produkcióból, majd rövid időn belül Félix is a kispadra kerül. A résztvevők tehát rögtön szembesülnek döntésük következményeivel. Diát, a Boznánszky Anna által megformált fiatal lányt valósággal szétfeszíti a szülei és a bizalmas barátai közötti ellentét.

Az utolsó etapban aztán fókuszváltás történik. Nem pontosan tudom, hogy az író-rendező Vilmos Noémi, a dramaturg Hajós Zsuzsa vagy a színházi nevelési konzulens Patonay Anita munkáját dicséri-e leginkább az a jól előkészített váltás, amivel figyelmünk egyszerre csak Diára, az ő sértettségére összpontosul. Kiderül, hogy Geri fel sem írta a kiskorú Dia nevét a kalapba kerülő cetlikre, így esélye sem volt döntési helyzetbe kerülni. A fiatal lány sérelmén keresztül személyessé válik az addig általános, főként a művészvilágban tájékozottaknak ismerős probléma. Vajon érdemes-e konfrontálódnunk a hatalmat képviselő személlyel? Ha igen, milyen eszközeink vannak sérelmünk egyértelmű kifejezésére? Az utolsó, körülbelül húsz perces nyitás ezeket az általános kérdéseket járja körül immár egy konkrét személy belső konfliktusán keresztül. Dia és Geri konfliktusa hétköznapibbá és átélhetőbbé teszi az előadás központi problémáját. A párokban dolgozó színész-drámatanárok még lehetőséget is adnak a diákoknak a szerepbe lépésre, hogy a saját bőrükön, mégis biztonságos környezetben tapasztalják meg a kiélezett szituációkat.

A Nem lehetetlen lenni jól ötvözi a két műhely módszertanát. A társulatokat ismerő szem persze látja a nyitásokban megjelenő különböző attitűdöket, mégis egy összetartó és a problémát érdemben vizsgáló előadás rajzolódik ki ezekből. A színházi részek által felvetett dilemma jó eséllyel még évekig aktuális marad és egyfajta befektetés a jövőbe, főleg ha minél több gimnazistával körüljárják.

Az előadás adatlapja a port.hu oldalon itt található.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek