Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

KI ITT AZ ISTEN?

Ferdinand von Schirach: Isten / Örkény Színház
2023. febr. 21.
Előfordul, hogy a kritikust a szakmai tudásnál-érdeklődésnél mélyebben érinti meg egy előadás; ilyenkor eldöntendő, hogy ellép-e a feladattól, vagy vállalja a személyes többlet-érintettséget, és éppen beleáll. Ez utóbbit választottam. CSÁKI JUDIT ÍRÁSA.

Ferdinand von Schirach előző darabját, a Terrort hét éve mutatták be a Katona József Színházban. Az író, aki eredetileg ügyvéd, abban a drámában is a jog és valóság ütköztetésében, illetve egymásra vetítésében utazik, mégpedig azért, mert ezek így együtt szinte mindig előtérbe tolják a morális aspektust, kivált a „normális”, vagyis átlagos polgár szemszögéből.

isten1
Bíró Kriszta, Hámori Gabriella és Kerekes Éva

Így van ez ebben az új darabban, amelynek Isten a címe, de ezúttal nem a világegyetem teremtőjét, hanem az orvost jelenti, akit ugyan inkább „fehér istenként” emlegetünk, mert bizonyos értelemben élet és halál ura ő. Illetve nem is egészen őt jelenti – és itt kezdődik a vitadráma libikóka-játéka –, mert istennek gondolhatja magát (vagy mások őt) az is, aki kötelező érvényű döntést hoz a darab fő kérdésében.

Erről, az életről és a halálról, pontosabban a mindkettőhöz fűződő jogról szól az Isten című darab; egyszerűbben fogalmazva az eutanáziáról, pontosabban fogalmazva az asszisztált eutanáziáról. Az Örkény Színházban bemutatott változat Varga Zsófia és a rendező Mácsai Pál munkája, a hazai jogviszonyokra épül; nagy erénye ez az előadásnak, hiszen így tényleg minden egyes néző úgy érezheti, hogy köze van a problémához.

isten222
Kerekes Éva és Vajda Milán

Probléma, igen. Itt van Kertész úr, ez a hetvenöt éves férfi, aki egyszerűen nem akar tovább élni. Nem beteg, nem depressziós, csak egyedül maradt, és kívül-belül kiürült a világa. Megölhetné magát? Hát persze. Csakhogy nem akar sem vonat elé ugrani, sem a mélybe vetni magát, de még egy marék gyógyszert sem akar bevenni – méltósággal és segítséggel akar meghalni. Joga van hozzá? Igen – és ebben nagyjából egyet is értünk. A nagy kérdés az, hogy vajon egy orvos adhat-e segítséget ahhoz, hogy ezt a jogát érvényesítse. Vagyis: az orvosnak van-e joga segíteni neki ebben. Ami a jogot és a törvényt illeti: nincsen.

Mácsai Pál rendezése vitaszínház; a színészek különböző szerepkörök álláspontját képviselik – mi pedig gondolkodunk velük. Van egy moderátor, Máthé Zsolt nevén Máthé Zsolt, ő a kapcsolattartó színpad és nézőtér, illetve inkább a vitatkozók és a nézők-hallgatók között. Van ügyvéd – Hámori Gabriella –, aki elszántan küzd azért, hogy Kertész úr – Gálffi László – méltó körülmények közt befejezhesse az életét. Van volt alkotmánybíró és az alkotmányjog professzora – Kerekes Éva a Covid miatt egy jókora képernyőn volt jelen (ez kölcsönzött némi plusz teatralitást az előadásnak) –, aki a jogi hátteret ismerteti és olykor kárhoztatja a hiányosságait. Van a háziorvos – Bíró Kriszta –, aki, noha teljességgel megérti Kertész úr helyzetét, maga nem akar segédkezni a méltó megoldásban. Van aztán a gyógyszerész kamara elnökségének tagja – Vajda Milán –, aki ugyancsak vehemensen érvel amellett, hogy az eutanázia gyilkosság. Hasonló, bár némileg árnyaltabb véleményt hangoztat az orvosi kamara elnökségi tagjának szerepében Csákányi Eszter, aki nem mellesleg kitér a palliatív orvoslás, illetve a hospice-hálózat csökevényes voltára és tűrhetetlen alulfinanszírozottságára. Aztán ott van a pap, Csuja Imre játssza, aki a szokásos egyházi szövegnél sokkal empatikusabb álláspontot képvisel, megértésre törekszik, ha az ügyvédnővel való egyetértésig természetszerűleg nem juthat is el. Mindenki – még a legmakacsabbnak tűnő gyógyszerész is – mond olyasmiket, amiken érdemes elgondolkodni, mielőtt magunkban állást foglalunk, avagy a saját álláspontunkat mozdíthatatlannak, szilárdnak tekintenénk.

isten4
Hámori Gabriella és Csuja Imre

Ha a jelenlegi országvezetés és agymosásra szakosodott médiagépezet nem tette volna tönkre azt a fogalmat, hogy „nemzeti konzultáció”, „párbeszéd”, „demokrácia”, akkor nem csak egy színpadon zajlanának ilyen viták, mint amilyen most az Örkény színpadán, hanem például a parlamentben. Olyan viták, amelyben egyrészt szakértők beszélgetnek az adott témáról, másrészt nem a leuralás, a hatalmi pozícióból való érdekérvényesítés vezérli a vitatkozókat, hanem a másik meggyőzése, vagy legalább egy kompromisszumok árán kiküzdött egyezség. Az Örkény előadásának egyik legnagyobb erénye az, hogy minden megszólalásra figyelni kell, mert mindenkitől remélhetünk új szempontot vagy érvet, a másik nagy erény pedig a friss levegő, amely magából a vitából árad, és amit jó belélegezni. És van egy harmadik nagy erény is: egy pofás műsorfüzet, amelyben sok információ és még több vélemény kap helyet.

isten5
Vajda Milán és Csákányi Eszter. Forrás: Örkény Színház.
Fotó: Horváth Judit

Nekem speciel volt egy meglehetősen jól alapozott, tapasztalatokkal bőven alátámasztott véleményem az eutanáziáról is, meg az asszisztált eutanáziáról is. Orvoscsaládban nővén fel, közelről voltam tanúja annak, amikor anyám a súlyos betegek kínjaival, valamint a családok szenvedésével szembesült, mert hogy ez utóbbi szempont sem hagyható figyelmen kívül. És még azt is érteni vélem, amikor egy egészséges, de az élettől bármilyen okból megcsömörlött ember szeretne meghalni, vagyis nem élni tovább. Nem gondolom, hogy az orvos „fehér isten” (illetve a jó példákon szocializálódva egy picit talán ezt is gondolom), és azt meg végképp nem, hogy az lenne isten, aki egy fizikailag vagy lelkileg szenvedő embert megfoszt az önkéntes és asszisztált halál lehetőségétől. Ez utóbbiban erősített meg a néhány évvel ezelőtt látott Rimini Protokoll-előadás, a Nachlass, amelyben nyolc ember mesélt arról, hogy miért regisztrált abba a svájci központba, ahol ezt a lehetőséget biztosítják neki. És nem, nem mind volt végső stádiumú rákos beteg; a közös nevező az volt, hogy mindannyian rendelkezni akartak a saját halálukról, és az utána előálló helyzetről.

Az Örkény vitadrámájának végén a nézők szavaznak. Mégpedig a konkrét kérdésről: joga van-e Kertész úrnak ahhoz, hogy orvosi asszisztenciával vessen véget az életének. Az ügyvéd zárszavában elhangzik a lényeg, illetve az, amit én a lényegnek tartok: a szabadságról szavazunk. Vagyis egy szabadságjogról. A szavazások eredménye megnézhető a színház honlapján. Elgondolkodtató. A többség ugyan igennel szavaz, de a szabadságjog a kisebbséget is megilleti. Na, erre tessék gombot varrni…

Az előadás adatlapja itt látható.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek