Nagy fába vágta a fejszéjét Horváth Illés, hiszen klasszikus Broadway-musicalt állított színpadra. Ez a közönség szempontjából a „play-it-safe” tipikus esete, de szakmai oldalról meglehetősen nehéz újat mondani a hazai színpadokat többször is megjárt Kabaré-Chicago-My Fair Lady mesterhármas után. Tovább a cikkhez
Vuk története – felnőtt fejjel nézve – olyan, mintha a bibliai József életét követnénk, a fölívelő egyiptomi időkben. Neki drukkolni annyi, mint hódolni a hősnek, a maga erejéből sikeresnek, a szerző-védő, épeszű és könyörtelen gyereknek, s a bájjal teli, ifjúi férfierőnek. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A közel negyvenéves István, a király című rockmusicalt az Operaház is a műsorára tűzte – Gyöngyösi Levente készítette az operaváltozat partitúráját. MERÉNYI PÉTER ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Legyünk megkeresztelve vagy sem, higgyünk Istenben vagy sem, az Ádám almáit nézve minden alkalommal az lehet az érzésünk, mi valóban a keresztény kultúrát és annak értékrendszerét képviseljük, vagy legalábbis szeretnénk képviselni. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A fehérvári színház elmúlt éveit vizsgáló elemzésünk második részében a társulat, vagyis a színészek és a rendezői kar áll a fókuszban. Emlékezetes szerepek, kiemelkedő előadások. És a konklúzió. URBÁN BALÁZS ELEMZÉSE. Tovább a cikkhez
Merész vállalkozás, ha egy koreográfus egy színházi társulatnak némafilmet adaptál színpadra. Fehér Ferenc, persze, mindig merész volt, én pedig kíváncsi: vajon mennyit képes abból a mélyen önmagából táplálkozó mozgásnyelvből a rendezői munkába transzponálni? KOMJÁTHY ZSUZSANNA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Kétrészes elemzésben vizsgáljuk, mi történt a Vörösmarty Színház legutóbbi, 2012-es igazgatóváltása óta. Rendezőkről, társulatról, a színház és a város, illetve a színházi szakma kapcsolatáról szól az első fejezet. URBÁN BALÁZS ELEMZÉSE. Tovább a cikkhez
