Patkányürülékben és romlott húsban kutakodik a magányosan öregedő apafigura, miközben a mélyből és múltból zaklatások, árulások és egy pohárzongora bódító fényhangjai bukkannak felszínre. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Ezekhez az érzelmekhez dán kezek kellenek. Az egy éven keresztül az Iszlám Állam túszaként raboskodó Daniel Rye története a lelkünkre pályázik és nincs menekvés előle. HARSÁNYI DOMONKOS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Julie Delpy rögtön két filmet is akart csinálni a szülői lét legszívszorítóbb kihívásáról, amit aztán egy alkotássá ragasztott össze. A kettő közül az egyik egész jól sikerült. BUJDOSÓ BORI KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Talán még sosem volt ilyen könnyű dolga a kritikusnak, mint most a Pesti balhé nevű termékkel szemben. Elkészült valami, amihez képest a Kölcsönlakás és a Pappa pia már egészen filmszerű és élvezhető, sőt nem akármilyen erényekkel is rendelkezik: például azokat végig lehet nézni. Tovább a cikkhez
Egy Tom Hanks-mozi akkor is eseményszámba megy, ha közepes filmről van szó, amelyik témájánál fogva ráadásul jobban is érvényesült volna a nagyvásznon. A Greyhound csatahajó az Apple TV+-on debütált. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Lángszóró csóvája lobban az alkonyi ég háttere előtt, miközben feldolgozatlan érzelmek perzselnek kegyetlenül a chilei rendezőzseni legújabb filmjében. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A norvég rendezőnőt halálos agydaganattal diagnosztizálták, 9 évvel később filmet forgatott a történetéből. Olyan kellemetlenül őszintét és felkavarót, mintha még mindig a skandináv mozi aranykorát élnénk. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
