Ha most a marketingosztályon dolgoznék, azt mondanám, hogy ez a franciák válasza a Halálos iramban nevű végtelenített történetre. Aztán már nem is érdekelne, hogy az összehasonlítás csak messziről és hunyorogva állná meg a helyét. Tovább a cikkhez
Judd Apatow több, mint tíz év eredménytelen próbálkozás után végre rátalál a dráma és komédia közti tökéletes harmóniára. Egy fontos adalékra volt csak szüksége hozzá. HARSÁNYI DOMONKOS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Gondozd magad a citromfát, ha elégedetlen vagy a lopott gyümölccsel: még nyeljük a paródia keserédes könnyeit, mikor magunkra ismerünk messzi tájak előítéleteiben. A "palesztin Roy Andersson" legújabb fricskája mindenkit eltalál. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A túlzások és a megtorpanások filmje Olivier Megaton új mozija. A francia rendező egyik nyilatkozata szerint nem igazán kedveli az akciófilmeket, ám ez a kritikus távolságtartás nem akadályozza meg abban, hogy egyre-másra szállítsa a műfaj középszerű alkotásait. Most épp a Netflixre. Tovább a cikkhez
Elképzelhető, hogy a Black Lives Matter-demonstrációk miatt kiemelt figyelem irányul majd Spike Lee új filmjére, Az 5 bajtársra, de azok, akik netán ebből szeretnének valamit megtudni az amerikai feketék történelmi elnyomásáról, nem járnak jól. Pedig a rendező nagyon szeretne oktatni. Tovább a cikkhez
Alejandro Montiel argentin krimije igazából arról győz meg, hogy a sablonoknak nem számítanak a határok. Miközben dél-amerikai ízekre vágyunk a Megérzés kapcsán, skandináv és német minták vonulnak el a szemünk előtt, amerikai profizmussal megvalósítva. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Hollywood szeret magával játszani. Ebből néha nagyszerű dolgok sülnek ki, máskor meg inkább csak afféle bocsánatos gyengeségnek tűnik ez a tartós fixáció. És akad eset, amikor szinte már irritálóvá válik az önszerelem látványa. LÁSZLÓ FERENC SPOILERES KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
