A szellő táncoltatta virágokat tárgyiasítaná boldog fecsegésem, melyek az erkélyeken szolgálnak bolondériás szenvedélyeket. Vagy olyan belvárosi kis kertekben, melyekben általában gyülevész kanmacskák spriccelik hókon a látványtalan gaznövényt. SZÍV ERNŐ ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
János barátom hívott Budaörsről, akit a karatén alatt, életében először megnyírt a felesége, azóta nem nő a haja, és minden reggel megtámadja a kutyája. Mi baj, János? Eltűnt a feleségem, közölte elhaló hangon, negyveniksz év házasság után. Voltál a szomszédban? Szerintem ez komolyabb. Tovább a cikkhez
Véletlenül tudom, hogy hol voltam 2005. június 6-án hétfő este. A Nemzeti Színházban ültem egy jótékony célú gálaesten. A címe: A Beregszászi Magyar Színházért. CSÁKI JUDIT NAPLÓJA. Tovább a cikkhez
Miért hisszük, hogy a karantén fogság? Nem az. Szabadon olvasunk mások fogságáról. A Snagovi emlékkönyvet például. MERÉNYI ÁGNES NAPLÓJA. Tovább a cikkhez
Minden idők egyik legünnepeltebb sitcomja volt, adták minálunk is, ám az emblematikus poénjait, bemondásait itthon mégsem indokolt közkeletűnek vélnünk. Seinfeld: egy sorozat és egy cikk a semmiről. LÁSZLÓ FERENC NAPLÓJA. Tovább a cikkhez
Mihály napjának délutánján pedig az történt, hogy fölállt a karosszékből a feleségem, a heverőre helyezte a laptopját, és azt mondta, elmegy sétálni. Szeretnék egy kicsit egyedül lenni, Ernő, tette hozzá már maszkban. SZÍV ERNŐ ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Most arról kéne írnom, hogy micsoda parádés ünnepségsorozat és mély összegzés zajlik annak kapcsán, hogy harminc évvel ezelőtt rendszert váltottunk. A kultúrában is – legalábbis reményeink és szándékunk szerint. CSÁKI JUDIT NAPLÓJA. Tovább a cikkhez
