Kevés feszültséggel telibb dramaturgiai helyzet van a nyíltszíni hazugságnál. Talán csak a testi fenyegetettség ideje, az ütés előtti pillanat ilyen. De míg a színpadi közelharc láttán besüppedünk a székbe, lévén az már a vég, a hazugság hallatán összeránt bennünket a félelem. Mert az még bejöhet. Tovább a cikkhez
Ártatlan mese, éteri történet, csöppnyi tanulsággal. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A kiskakas gyémánt félkrajcárja ebben az előadásban olyan, mint a pizzára nyomott kecsap. Lehet, hogy nélküle jobban kijönnének az ízek, de a kecsap meg már bevált. GERGICS ENIKŐ ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Mit is tehetünk, ha az életünk tere egy szűk padlás? Például rock and rollra rophatjuk, miközben álmodozunk a repülésről. OROSZLÁN ANIKÓ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Felnőttként szeretnénk gyermekünket minél nagyobb biztonságban tudni, és elkerülni azt, hogy bármi olyasmit lásson, ami „nem neki való”. Ennek eredménye gyakran lesz az, hogy nem engedjük őt kapcsolatba kerülni a valósággal. Tovább a cikkhez
Főszerepeket játszik, bábokat tervez, emellett saját előadásait írja és rendezi. Horváth Márkkal, a győri Vaskakas Bábszínház sokoldalú művészével öngyilkos parafafiguráról, szakrális színházról és vérfrissítésről is beszélgettünk. JÁSZAY TAMÁS INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
