Hát ezt is megértük! Jérôme Bel korai, közel két évtizedes ikonikus darabja, a „non-dance” egyik megkerülhetetlen, mondhatni provokatívan forradalmi alkotása „classic” címkével megjelölve húzódott meg az ImPulsTanz idei, megszokottan gazdag kínálatában. KRÁLL CSABA ELEMZÉSE. Tovább a cikkhez
A kortárs előadó-művészetek iránt érdeklődők már jól tudják, hogy nyaranta érdemes Bécsben tölteniük pár napot, ahol az ImPulsTanz fesztivál immár 30 éve mutatja be a kortárstánc szféra színe-javát. PÉTER PETRA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Idén tizenharmadik alkalommal került sor a hazai kortárstáncélet legfurcsább, leginkább formabontónak számító fesztiváljára. Tovább a cikkhez
Ha valaki azt gondolta, hogy Hód Adrienn és társulata előző munkájával, a Pirkaddal az elmúlt évek egymást logikusan feltételező koreográfiai sorozatának egyfajta végállomásához érkezett, talált és tévedett is egyszerre. KRÁLL CSABA CIKKE. Tovább a cikkhez
Az idén hatvanéves Lloyd Newson, aki huszonnyolc éve vezeti világhíres társulatát, a brit DV8 Physical Theatre-t, az eleven és fényes példa rá, hogy alkuk és megtorpanások nélkül is létezhet évtizedeken át folyamatosan, rendkívüli színvonalon alkotni. HALÁSZ TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Nyaranta, a Pécsi Országos Színházi Találkozót követően Győrben a táncosok is összegyűlnek a Magyar Táncfesztiválon. A két eseménysorozat összehasonlítása azonban nem lenne helyénvaló, hiszem az eleinte kétévente, később évente megrendezett, idén a jubileumi, 10. Tovább a cikkhez
A színház egyik legfontosabb belpolitikai kérdése mostanság kétségkívül az, hogy miként lehetne ennek a jelenkori mediális viszonyok közt archaikusnak számító közegnek megnyerni a fiatal közönséget. Tovább a cikkhez
Ebben az alcíme szerint Szerelmi idillként aposztrofált móriczi történetben kevés van, ami idillikus, a szerelem beteljesedéséhez vezető út pedig végképp nem az. Vehetjük ezt iróniának is a realista széppróza írófejedelmétől? Tovább a cikkhez
Megszoktuk, hogy a Színművészeti „fizikai színházas” hallgatói Horváth Csaba keze alatt kiemelkedő teljesítményekre képesek. Most azonban a nyakukba szakadt minden, nyilvánosság, rendezés, koreográfia, szerepek, ami már egy merőben új felállás. Tovább a cikkhez
A párizsi Centre Pompidou mindig is a fontos, kortárs művészeti jelenségeket gyorsan és jó szemmel kiválogató intézmény hírében állt. Tovább a cikkhez
Két óriási fegyver van a kortárs előadó-művészet kezében, melyet ha jól forgat, a legszínpadképtelenebb szövegeket is képes működésbe hozni: az irónia és az (ön)reflexió. Tovább a cikkhez
A megboldogult nyolcvanas évek egyetemi színpados nemzetközi pantomimtalálkozóin haladóbb szellemű előadásokat lehetett látni, mint a Pokoli bál. E megidézett korszak kulturális „terméke” – más vonatkozásban – Boris Eifman is, a Tavaszi Fesztivál idei „sztárvendége”. KRÁLL CSABA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Nem csak annak a sokezer táncosnak és más szakmabelinek az érdeklődésére tarthat számot ez a kötet, akik valaha részt vettek a fesztiválokon, hanem mindazoknak, akiket érdekel ennek a korszaknak a kultúrtörténete. PÉTER PETRA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Michael Clark sokaknak ismerőse, pedig nem is tudnak róla. A Trafóban most vendégszereplő, vezetője nevét viselő együttes egy bő évtizeddel korábbra nyúlt vissza azoknál az éveknél, amelyekből Clarkra a széles hazai közönség is emlékezhet. HALÁSZ TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
„Amit akkor megvalósítottam, az ma már a múlt, amivel szembe kell néznem, amin túl kell lépnem. Valaki áll a helyemen, ahol egykor én álltam, és nem lehet eldönteni, hogy ez most hallucináció vagy önmagunkra rákérdezés.” KRÁLL CSABA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
