Kolozsváry Marianna korábbi emlékezetes kiállításrendezése alkalmából felépíttette Bálint Endre párizsi műtermét, amelyben a falon – emlékezetem szerint – egyetlen eredeti kép volt, Ország Lilié. RADNÓTI SÁNDOR ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A tánc megőrzésének, az archívumok kiállításának, a tánctörténet múzeumi és színházi színrevitelének lehetőségei körül az elmúlt két évtizedben rendkívül termékeny diskurzus alakult ki a kortárs táncszíntéren. Tovább a cikkhez
Komoly kihívás a Fiatal Képzőművészek Stúdiója harminc éves történetéből retrospektív kiállítást rendezni, az ugyanis számos buktatót rejt magában. KOCSIS KATICA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Végtelenül nehéz volt végignézni Jan Saudek kiállítását, pedig sem prűd, sem pedig a giccs megveszekedett ellensége nem vagyok. Ha az lennék, nem néznék Almodóvar- vagy Özpetek-filmeket, s már rég kidobtam volna a családi emléktárgyak egy részét. IBOS ÉVA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Meditációs gyakorlat, rituális performance, önterápia, vagy a Földanya meggyógyítására tett kísérlet? A Yatoo koreai művészcsoport kiállításán fotók és videók dokumentálják, ahogy hiányosan öltözött emberek furcsa dolgokat művelnek földön, vízen, levegőben. Tovább a cikkhez
A kiállítás születésnapi megemlékezés, amely azonban nemcsak a nyolcvanöt éves fotósnak szól, hiszen azt a nyolcvanöt képet, amit az ünnepelt a kurátorával, Szarka Klárával közösen válogatott ki, igazából a közönség kapja ajándékba. NÁNAY ISTVÁN ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Igazi kincseket vonultat fel a Magyar Képzőművészeti Egyetem Forradalom előtt című kiállítása, amely bemutatja az iskola működését 1945-től a népfelkelésig. KOCSIS KATICA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Tudták? Egyszer már üzentünk Brüsszelnek, sőt Brüsszelen keresztül az egész világnak. Nem is akármikor: az 1956-os események után alig másfél évvel, a Brüsszeli Világkiállításon. A Kiscelli Múzeum Mutató nélkül – BA úr X-ben című kiállításának anyaga minden szálon 1958-hoz kapcsolódik. Tovább a cikkhez
A budapesti Ludwig Múzeum jelenlegi Kelet- és Közép-Európára irányuló fókuszával összhangban az őszi időszak alatt két lengyel vonatkozású tárlattal is várja a látogatókat, ám mindkét tárlat hagy kívánnivalót maga után. MARGL FERENC ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Pompeji világhírneve a tragédiájának köszönhető, hiszen a Római Birodalom számtalan hasonló méretű városkáját a történelem az idők során fokozatosan átformálta, ám Pompeji a mai napig az maradt, ami 79-ben volt. MOLNÁR ILONA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Soha nem írtam meg ilyen nehezen kritikát. Tényleg, hol jár az eszem?
DÉKEI KRISZTA ÍRÁSA.
Tovább a cikkhez
A Nemzeti Galéria vendégkiállítása visszaspulnizta a majd száz éve porosodó cicagombolyagot. Igazi nagy befektetés, nemzetközi team-munka. P. SZŰCS JULIANNA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
„Tíz hónappal ezelőtt felhívtam az apámat, hogy elmondjam, felkértek erre az előadás-sorozatra. Erre ő: Hm. És van mit mondanod?” NÉDER PANNI ELEMZÉSE. Tovább a cikkhez
A Total Records valóban az, ami: kizárólag bakelitek falra illesztett halmaza egyetlen kiállított tárgy, egy lemezjátszó kivételével. Nincs a dolog túlbeszélve, a falon lévő alkotásokat kísérő szövegek elegendően informatívak: főként a látvány van, és az emlékek. Tovább a cikkhez
