Ha ránézünk a Kalligram kiadóra, könnyen azonosítható képet látunk, s ez a kép némileg különbözik a néhány évvel korábbitól. A Kalligram zömmel magyar szerzőket ad ki, figyel az új, „peremről” bekerült szerzőkre. Tovább a cikkhez
Szeretettel kérdezem, már miért ne vághatna húst a miniszterelnök úr a kés – egy menzai kés, vagy akár egy otthoni, tepertőt kicikkező bugylis – tompább felével? SZÍV ERNŐ ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A magyar képeskönyv műfajának évtizedek óta egyik legőszintébb és legmeghatározóbb alkotója Marék Veronika. Tovább a cikkhez
Soha nem voltam még élő kiállítású kabarén, ráadásul ez egy kifejezetten baloldali szeánsz volt, a baloldalin azt értem, hogy mindenki idősb volt nálam (57), és egyetlen nercmellényes kislány sem ájult el, amikor a fülébe súgtam, magam is a világ proletárja lennék. SZÍV ERNŐ ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Mautner Zsófi mára intézménnyé vált, és ezt egyrészt sokoldalú szakértelmének, invenciójának, másrészt barátságos személyiségének köszönheti. Tovább a cikkhez
Az alapötlet remek, a cím telitalálat, a korismeret jeles rendű, a kutatómunka pedig dicséretes szorgalmú, ám e számos erény sajnos még együtt sem ad ki egy regényt. Lehet, hogy Vajda Pierre-nek inkább Jávor-biográfiát kellett volna írnia? LÁSZLÓ FERENC KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Szakácskönyv-körkép az ómódi szakácskönyvektől az újhullámosokig, a Mit főzzünk? című rádióműsortól a gasztroblogokig. MERÉNYI ÁGNES ISMERTETŐJE. Tovább a cikkhez
Ming-yi karakterei személyes tragédiáik után találkoznak össze, majd görögnek tovább, ki-ki a maga irányába. A tajvani író prózája elképesztő hatással teremt atmoszférát és mutat rá olyan egzisztenciális kérdésekre, amilyeneket legutoljára talán Mette Jakobsen Minou szigetében olvastam. FEKETE I. Tovább a cikkhez
Bán Zsófia novelláskötete kiszámíthatatlan. Kitalálhatatlan, merre kanyarodnak a történetek, milyen szálak bukkannak fel bennük, és hogyan érnek véget. KÁLMÁN C. GYÖRGY RECENZIÓJA. Tovább a cikkhez
Régen és most. Külső és Belső Birodalom és a közbenső Lineáris Övezet. Harc az Övezet lakóinak lelkéért. Dante világa újratöltve tudatmódosítókkal. NAGYGÉCI KOVÁCS JÓZSEF ELEMZÉSE. Tovább a cikkhez
Majtényi György könyve egyáltalán nem Kádár Jánosról szól. Hanem Cséplő Gyuriról, Váci Mihályról (mond ez a név még valakinek valamit?), a lottónyertesekről és az alattvalók leveleiről. KONOK PÉTER RECENZIÓJA. Tovább a cikkhez
Aligha van az értelmiségi létnek földközelibb változata, s az anyagban való munkálkodásnak olyan bizarr és kemény formája, mint amikor és ahogyan egy írni is tudó színész a saját testét-lelkét gondozza és dokumentálja. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Nobel-díjas alkotó nagymestere a kisprózának, rejtélyes, titokzatos tünemény, igazi realista, de a dokumentumokat is bőséggel felhasználó novelláiban mindig hagy valamiféle rést a misztikumnak. Pontosan annyi valóságot enged be írói világába, amennyi talányt. SÁNTHA JÓZSEF RECENZIÓJA. Tovább a cikkhez
A „végleg befejezetlennek” ítélt kötet egy évezred történelmét próbálja meg olyan kérdésekből kiindulva megfogalmazni, hogy minden emberben eredendően benne rejlik-e a gonoszság, elviselhető-e a bűntudat, és megbocsáthatóak-e a vétkek. HELYES KATALIN ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Remekül elmesélt epizódok, ügyesen megrajzolt, gazdag portrék. Érdekes arcok, helyszínek. Érezni a kuglóf illatát, ahogy a nagybani piac rothadó zöldségleveleinek a szagát is. A szöveg egyik legnagyobb erénye a láttatás. VÁNDOR JUDIT RECENZIÓJA. Tovább a cikkhez
