Ritkán van arra alkalom, hogy egy színésszel a premier előtt, bőven benne a próbafolyamatban, és a bemutató után is beszélgessünk. A véletlen azonban úgy hozta, hogy a K.V. Társulat Médeia című előadásában vendégként játszó Spiegl Annával ilyen izgalmas kalandban lehet része a Revizor olvasóinak. Tovább a cikkhez
Nagyon tetszik nekem, ha egy városnak saját drámája van vagy keletkezik. A sztorik, a legendák, és persze maga a történelem pompás alapanyagot szolgáltatnak ehhez a primer múltfeldolgozáshoz. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Két test, egy személy. Az egyik fiatal nő, a másik öreg és báb. Polcz Alaine személyiségének két énje, a szép halálra felkészítő pszichiáter és az elkerülhetetlennel viaskodó idős asszony beszélget az öregedésről, készül a halálra. S közben táncol és énekel. Tovább a cikkhez
Szépen oldják az évek a gyermekséget, lassacskán ki is növünk magunk körül mindent, annyi azonban bizonyos, hogy legrémisztőbb szörnyeink megmaradnak – és hála istennek, a manóink is. DÉZSI FRUZSINA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Lázár Helgával az It depends című marionett-szólójáról beszélgettünk, amelyben egy innovatív, sajátfejlesztésű bábtechnikával kísérletezik. GÁBOR SÁRA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Az elszánt skót házaspár történetét látjuk, ahogyan azt az Örkény Színház színészei – magukat múzeumi teremőröknek kiadva – játsszák, Gáspár Ildikó betanításában. Frissesség s némi óvatlanság tölti be a stúdiót. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Egy jól sikerült mesekönyvből készült azonos címmel a Mit keresett Jakab az ágy alatt? című előadás. Az eredmény pedig kissé felemás lett. PROICS LILLA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Ötödik alkalommal hozták el Tatabányára a vidéki, a határon túli és a független társulatok monodrámáinak és stúdióelőadásainak elmúlt másfél évi termését. Tovább a cikkhez
Ki gondolná, hogy egy francia újkatolikus szerző száz évvel ezelőtt írt drámája ilyen élesen képes reagálni mai életünk legalapvetőbb erkölcsi kérdéseire? NÁNAY ISTVÁN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Alföldi Róbert rendezése eleven színházi paradoxon: hatásos előadás - nem különösebben erős, izgalmas vagy jelentékeny főszereplőkkel. Sok a csend, sok a támadó látvány- és játékötlet, sok a hisztéria a budaörsi Elektrában. Néha túl sok. LÁSZLÓ FERENC KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Egyikük szerepálma Violetta és Elisabeth, másikuk mániája a Winterreise. A jelenben viszont a Carousel–Liliom a közös nevezőjük: Széles Flóra alakítja Julie Jordant, Borsi-Balogh Máté pedig Enoch Snow-t a Budapesti Operettszínház áprilisban bemutatandó előadásában. Velük beszélgettünk. Tovább a cikkhez
Az ütős videódíszlet ellenére a rajongók nem lesznek elszédülve a Magyar Színház Időfutárjától, sőt eléggé valószínű, hogy a főszereplőt még Döbrösi Laura ellenére is szívből utálják majd. GERGICS ENIKŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A belgrádi Bitef Fesztivál főprogramjában tavaly két előadással is szerepelt Oliver Frljić, akit még a sajtó szelídebb fele is botrányhősként, fenegyerekként emleget, a radikális kommenteket meg idézni se merjük. De hogyan készül egy igazi Frljic-előadás? JÁSZAY TAMÁS INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Kárpáti Péter nemcsak írta, rendezte, játssza a Díszelőadást, hanem diagnosztizálja is általa a Közép-Kelet-Európát évszázadok óta fertőző betegséget, ehhez pedig nincs szüksége másra, csak egy üres térre és néhány nézőre, akin nyugodt szívvel lehet kísérletezni. DÉZSI FRUZSINA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Hazáig kísér a darabból áradó kaján vihogás. De legyünk őszinték, a szerző tulajdonképpen elröhögi előlünk az estét, s nekünk inkább a döbbenet jut, miközben követni próbáljuk ezt a tragédiák hordalékából összeálló, sötét történetet. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
