Aki a halálról készít előadást, az egyszersmind az életről is készíti azt – nagyon jól tudja ezt a kolozsvári Váróterem Projekt csapata, és a FISHEZ című előadásban rengeteg humorral és eredetiséggel mesél nekünk legnagyobb ellenségünkről, az időről. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Június elején, idén kilencedik alkalommal rendezte meg a nagyváradi Szigligeti Színház a HolnapUtán Fesztivált. PAPP TÍMEA BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
A jövő évadtól rendez és játszik a salgótarjáni Zenthe Ferenc Színházban, amivel régi restanciát pótol, hiszen a színház megalakulása óta hívja, hogy térjen vissza szülővárosába. Eddig nem volt rá ideje, most van. VLASICS SAROLTA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
A Denevér című óvodai krimiben sok olyan intézményesült probléma villan fel, amelyek mélyen, akár észrevétlenül is belénk íródtak. Amikor az anya főzési készségeit kérdőjelezi meg egy másik nő, a nagymama válaszként megrémül: valaki azt feltételezi a lányáról, hogy nem felel meg a normának. Tovább a cikkhez
Ha az egész földre nem is, a Tragédiába a Kolibriben mindenesetre tényleg Éva mosolya hoz gyönyört. GERGICS ENIKŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Habár csak a neten keresztül ér el hozzánk, de idén is itt van nekünk a Budapesti Wagner-napok megszokottságában is megszokhatatlan tüneménye. A 2019-es Ring felvételének közvetítése úgy tizenöt órányi Wagnert ígér Fischer Ádámékkal. Tizenöt - legfeljebb gombócból sok. LÁSZLÓ FERENC CIKKE. Tovább a cikkhez
Egészen egyszerűen jó végignézni az Újvidéki Színház repertoárján: végre egy olyan intézmény, amely távol tartja magát a kulturális automatizmusoktól, és nem a klasszikusok akadálytalan forgalmazására rendezkedik be. DÉZSI FRUZSINA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Az abszolút járványbiztos módja a színházcsinálásnak, ha üveg mögé kerül a produkció, a néző pedig az utcán marad. A KirakART-on alig félórás performanszok, minikoncertek, installációk töltötték meg élettel az üzletek, kávézók utcára néző üvegszekrényeit. Tovább a cikkhez
A Bartók Tavasz keretein belül megvalósuló színházi programok különleges koprodukciókban jöttek létre. De vajon minden alkalommal kiegészítik egymást az együttműködő partnerek? Mi történik akkor, amikor nem? KESZTE BÁLINT ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Őszintén nem értem, miért nem vártak néhány hetet a Túszopera alkotói, hogy valós térben, közönség előtt mutathassák be új művüket. Állítólag Sibelius hajdan azért vétózott meg egy szimfóniabemutatót, mert négy kürtös helyett csak hármat tudott keríteni a helyi zenekar. CSABAI MÁTÉ ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Ismerjük (és kedveljük) Urbán András in-yer-face színházát, ahol a színész ököllel vág minket orrba, miközben kajánul fülünkbe suttogva jelzi, hogy csak viccelt. A nézés költészetének azonban egészen más a hatásmechanizmusa. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Azt hiszem, a hosszan, elviselhetetlenül hosszan elnyúló járványidőszak után (és ki tudja, még mi előtt) két dolgot nem fogadhat el a valamennyire is közegtudatos néző: a rossz választást és a hamisságot. Tovább a cikkhez
Megesik, hogy egy kimódolt írásműből születő előadás annyi átlagon felüli színészi értéket és olyan akkurátus rendezői féken tartást mutat, hogy fontossá válik. Az elmúlt évek minőségi bemutatóival együtt ez a játék is jelzi, Tatabányára figyelni kell. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az Y Csoport és Vadász Kriszta rendező-koreográfus, pár kamerának szánt kiszólást leszámítva, klasszikus színházat csinál, amin át Brecht szellemisége és A szecsuáni jólélek példázata könnyű utat talál magának a világban való boldogulás kulcsát kereső néző szívéhez. KOVÁCS BEA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az előadás galériájában néhány, Csoszó Gabriella által főként zoomon készített fotó árulkodik arról, mit várhatunk az online kutatószínháztól. A fényképeken a szereplők a térbeli távolság ellenére próbálják kezeiket összeérinteni. Tovább a cikkhez
