„Vesztesek emlékeznek a vesztesekre.” Erős, a mindenkori háború esszenciáját megragadó felütés Tompa Gábor fesztiváligazgatótól. Ilyen volt a kolozsvári Interferenciák hatodik kiadásának első fele. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A városi tereken mindig mindenki tart valahová. Céllal indulunk útnak, ismerjük az irányokat, és többnyire oda is találunk. Közlekedőtereink a célszerűség elve mentén rendeződnek. De mi történik akkor, ha tökéletes céltalanságra ítéljük a sétálót? DOHY ANNA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Aligha van az értelmiségi létnek földközelibb változata, s az anyagban való munkálkodásnak olyan bizarr és kemény formája, mint amikor és ahogyan egy írni is tudó színész a saját testét-lelkét gondozza és dokumentálja. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Pusztító, monomániás őrület a szerelem, a művészet pedig terápia. A kérdés csak az, hogy ezzel a terápiás módszerrel kikeveredünk-e a bánatból, vagy még inkább a mélyére süllyedünk annak. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Jó lenne tudni, miért. Mármint miért került színre Szuhovo-Kobilin Az ügy című darabja a Katonában; mit látott benne Ascher Tamás, aki megrendezte, és miért nem látom én, amit ő látott. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Rusznyák Gábor szerint utoljára a hatvanas évek prüdériája tudta úgy elrontani az emberek szerelmi életét, mint a XVIII. század beteges társasági normái és illemszabályai. Éljen hát a szexuális forradalom! PUSKÁS PANNI ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Az új szegedi direkció nagyszínpadi bemutatkozása a színházcsinálás lényegét érintő kérdéseket pedzeget. Szemet zsongító látvány, eklektikus színjátszás, vegyes ötletáradat. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Négy rendező, öt Ádám, öt Éva, négy Lucifer, a további szerepekben pedig a Vörösmarty Színház teljes társulata. Olyan előadás ez, amely minden színházi évkönyvbe, tanulmányba, összefoglaló jellegű írásba bekerül majd – függetlenül attól, hogyan is sikerült valójában. Tovább a cikkhez
Rusznyák Gábor felülemelkedett a prózai mű marxista és pszichoanalitikus olvasatain, és helyette a finoman ironizáló narrátori perspektívából kiindulva építette újra az Édes Annát. KOLLÁR ZSUZSANNA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A címhez magyarázatul és mentség gyanánt: bizony ilyenek a poénok az Operettszínház idei utolsó nagyszínpadi bemutatóján. A Maya előadása felerészt élvezhető, ám a gyakori rossz pillanatokban mintha csak Kiss B. Atilla igazgatói pályázatának rosszalló kitételeit illusztrálná. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
„Szóval, ilyen város nincs. Nem igaz? De hogy fest a dolog akkor, ha ez egy lelki város, és mindannyiunkban megtalálható?” – hangzik A Revizor megoldása című műben Gogol magamentése. S komédiája épp oly dermesztő ma, mint 182 éve. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A szerző ihlettelensége, frusztrációi, kiselejtezett gondolatai és alkotói válsága Shakespeare-től Pirandellóig sok színpadi jelenet és darab témáját adták már, ám egyik szerző sem volt annyira bevállalós, hogy előcsalogassa a gondolataiból az Agyf**sz névre hallgató allegorikus fickót. Tovább a cikkhez
Gyerekszínészekkel és scooterekkel száll alá a kötődés pokolbugyraiba a Diótörő bábmusical. GERGICS ENIKŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A székesfehérvári Vörösmarty Színház Pelikán Kamaraszínházában egyszerre két fiatal rendező előadását láthatja az érdeklődő közönség. Widder Kristóf és Nagy Péter István fizikai színházi gondolkodása feltűnő eltéréseket mutat. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Puccini volt a makaróniwestern ősapja. A budapesti Opera legújabb bemutatóján azonban a rendező, Vaszilij Barhatov erősen felforgatta az elbeszélést: se western, se tésztaöntet. MERÉNYI PÉTER ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
