Románok és magyarok, viccesek és szenvelgők, töprengők és szerelmesek Ana Lungu filmjének kedvesen idegen szereplői. Új hangszín a román filmben, valahol a színház, a mozi és a videóművészet határvidékén. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Nem sok ember munkássága volt olyan hatással a jazz műfajára, mint Miles Davis, aki négy évtizeden keresztül formálta képére az amerikai könnyűzenét, fékezhetetlen szenvedéllyel, nem kevés szenvedéssel és színtiszta „coolsággal”. HARSÁNYI DOMONKOS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Vertigo képregényén alapuló A bűn királynői amellett, hogy női gengszterdráma, egy igencsak zavaros moralitást közvetítő feminista pamflet a hetvenes évek végének New Yorkjából. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Oligarchák, Trumpok, Murdochok, reszkessetek! Vagy ne. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az első évad letaglózott, a második szenvedéspornóját már nehéz volt nézni, a harmadik évadra pedig totál csőbe húzta magát A szolgálólány meséje. Így járnak a sorozatok, amelyek túl sikeresek ahhoz, hogy akkor érjenek véget, amikor dramaturgiailag indokolt volna. Tovább a cikkhez
Ha kibírja az első tíz percet, akár egy jó mozi élményével távozhat a kísérletezésre fogékony néző. De ha nem, akkor okosan teszi, ha már az előzetes alapján eldönti, hogy megkíméli-e magát mindettől. Tovább a cikkhez
A Góliát kiszámítható cselekményvezetése ellenére professzionálisan kivitelezett, kiváló színészi alakításokat felvonultató, Svédország kevésbé ismert oldalát megjelenítő darab. ZALÁN MÁRK KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Vajon csak a népes rajongótábor számára érdekes a hihetetlenül népszerű BTS turnéfilmje, vagy olyanoknak is érdemes megnézni azt, akik kételkedve állnak a „BTS-jelenség” előtt? VÍZKELETI DÁNIEL CIKKE. Tovább a cikkhez
Az emlékezetes történelmi minisorozatok évét éljük. Az HBO Csernobil sorozata hazánkat is meghódította, a nem sokkal utána megjelent When They See Us ellenben még csak magyar címet sem kapott. HARSÁNYI DOMONKOS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Hollywood családvédelmi akcióterve megtalálta leghatásosabb fegyverét: az öniróniát. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Kettős életekben csak halovány nyomokban fedezhető fel az a játékossággal és könnyedséggel párosuló emberismeret, ami Olivier Assayas sikerültebb filmjeire jellemző. Juliette Binoche menti a menthetőt, de ezzel a forgatókönyvvel csodát tenni őt sem tud. BUJDOSÓ BORI KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Meryl Streep a mennybe ment, de nem tudta magával cipelni oda a Hatalmas kis hazugságokat, amely második évadára az HBO darlingjából a kritikusok céltáblájává vált. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Nem döcög, de nem is száguld. A 25 km/h – Féktelen száguldás igazi nyári film az élet szeretetéről és gyermeki énünk újrafelfedezéséről. Nincs benne ugyan semmi különösebben eredeti, ám ettől még szívmelengető alkotás Markus Geller mozija. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az oroszlánkirály fotórealisztikus fénymásolata épp azt takarja ki a Disney klasszikusából, ami a mesét mesévé teszi. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Ari Aster rendező immár második nagyjátékfilmjével bizonyítja, hogy a horrorzsáner új csillaga. A Fehér éjszakákban nincs semmiféle öncélú ijesztgetés, a film a legbensőbb félelmeinkről és kétségeinkről beszél. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
