Ha egy napon arra ébrednék, hogy alapvető popkulturális referenciák kiestek volna az emlékezetemből, azaz például a Coca Cola vagy a Harry Potter épp úgy nem létező fogalmak számomra, ahogy Danny Boyle sem írt filmtörténelmet, akkor a Yesterday című film nem okozott volna ekkora csalódást. Tovább a cikkhez
Friss, szerethető, szatirikus hangvételű feminista romcom, avagy amikor a Micsoda nő a feje tetejére áll. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Egy sorozatgyilkos játékbabáról szóló 30 éves horrorfilm franchise-t igyekszik Hollywood feltámasztani. Az ilyen hírek ma már senkit sem tudnak igazán meglepni. Vagy mégis? HARSÁNYI DOMONKOS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Sok minden eszünkbe juthat Casanováról, csak az unalom nem. Benoît Jacquot filmje mégis erre tesz meggyőző kísérletet. Vállaltan nem a testiségről és nem a bujaságról beszél, hanem az érzelmekről, ám sajnos csak a leglaposabbakat sikerül kibányásznia. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az ötrészes Csernobil vitathatatlanul a sorozatgyártás egyik csúcsteljesítménye. Autentikus krónika az atomkatasztrófáról és arról, hogy ahol zsarnokság van, szem vagy a láncban. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Meglepően megrendítő portréfilmet vetítettek Szegeden az európai film Vermeerjéről, akinek képei még Tarr Bélát is lenyűgözték. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Csillagok határán csak látszólag sci-fi, valójában a lét értelmét feszegető, érzékeny szerzői film. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Három egyforma idegen beszélőfejes dokumentumfilmként is képes arra, hogy végig izgalomban tartsa a nézőt, de moziba küldeni talán mégis túlzás volt. BUJDOSÓ BORI KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Nathan Fillion a Castle után Az újonccal tért vissza, ám az csupán egy újabb rendőrös sorozat, semmi több. RAKITA VIVIEN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Erősebb versenyprogrammal és egy meglepő netflixes kapcsolattal jelentkezett a szegedi operatőrfesztivál. SOÓS TAMÁS BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
Életrajznak felületes, de musicalként pazar a popsztár mozija. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Ha azt hallom, hogy „egy Los Angeles-i színésznő élete”, a sajátomtól markánsan különböző hétköznapokat képzelek el. De a Jobb idők című sorozat a kaliforniai napsütést leszámítva akár egy magyar anyáról is szólhatna. Vicces és megható, és szinte minden pillanatában igazinak tűnik. Tovább a cikkhez
Háromfejű repülő sárkánykígyó, felhőkarcoló méretű molylepke, vulkánból kikelő főnixmadár, és persze a címszereplő szörnykirály, Godzilla egymással való hadakozása borítja lángba a világot. Ez tényleg érdekes tud lenni egy felnőtt ember számára is? VÍZKELETI DÁNIEL KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Nincs mit szépíteni rajta, a Dominó, Brian De Palma rendezői pályájának legnagyobb kudarca. Külön idegesítő benne, hogy a legmélyén valahol ott lapul egy Brian De Palma-film. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Testet-lelket leamortizáló párharc egy rozzant világítótoronyban, Robert Pattinson és Willem Dafoe önfelszámolásig kegyetlen alakításában. Az idei Cannes meglepetés-szenzációja. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
