Megújult zsűri választotta ki 2018-ban a Média Építészeti Díjának nyerteseit. A 14. alkalommal megrendezett gála eredménye láttán úgy tűnik, hazánkban is polgárjogot nyert a szélsőségektől mentes, „emberarcú” kortárs építészet. ZÖLDI ANNA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Ki volt Peter Bruegel? Moralista vagy fatalista? Optimista vagy cinikus? Humorista vagy filozófus? Népies vagy intellektuális? Humanista vagy mizantróp? Lokális vagy globális gondolkodó? BORDÁCS ANDREA ELEMZÉSE. Tovább a cikkhez
A debreceni Modem és a budapesti Goethe Intézet közös kiállítása az individuum szentségének korában a leginkább kényelmetlen kérdést feszegeti: mennyire hihetünk még a privát szféra sérthetetlenségében. ZÖLDI ANNA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Mivel nem vagyok művészettörténész, és már nem is leszek, maradok a műkedvelői poszt felelőtlenségénél, szeretettel elmondom, hogy min tűnődöm azóta is. Vajda Lajos utolsó korszakán. SZÍV ERNŐ ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
„Az üresen hagyott háttér Vajda számára a végtelen” – írja róla az alkotótárs és egykori hitves, Vajda Júlia. Tovább a cikkhez
Majdnem három évig tartó munka és tizenötmilliárd forint elköltése után ősszel újra megnyílt a Szépművészeti Múzeum. Az épület történetének legnagyobb rekonstrukcióján esett át, de első látásra mintha csak apróbb simítások történtek volna. Éppen ez mutatja, hogy a tervezők jó úton jártak. Tovább a cikkhez
A balti régió ambivalens módon fogadta a nyugati fogyasztói kultúrához való szabad hozzáférést, mert nemzeti sajátosságait most ettől a másik „gyarmatosítótól” féltette. TÓTH DITTA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Az építészettel kapcsolatban a közbeszédben manapság gyakori a múltba révedés vádja. Nos, ezúttal szó sincs erről: két hónapon át a jövő városaiba utazhatunk, méghozzá metrón, mindössze egyetlen BKV jegy áráért. ZÖLDI ANNA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
2015-ben a krakkói Mocakban volt közel tíz év műveit átfogó kiállítása, tavasszal ugyanott résztvevője volt egy nagy nemzetközi kiállításnak, de Nemes Csabának vannak alkotásai a bécsi Albertina és a párizsi Pompidou Központ gyűjteményében is. VLASICS SAROLTA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Elegáns, nagyvonalú és szép tárlat a Bacon, Freud és a londoni iskola festészete. A néző első benyomása az arányosság és tágasság érzete: világos teremsorok, áttetsző tagolás, szellős akasztás és tömör, informatív falszövegek segítik elmélyedésünket. RÉNYI ANDRÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A végig barlangban meg a bejárat körül játszódó Grotta profunda eklektikus pillanatok fűzére: akad extázisban tobzódó meztelen nő, szavalókórus, és van, hogy rokokó parókás barlangszirének járják önfeledt táncukat Artemisz karaként. Teszik mindezt Straussra. VERESS GYÖNGYI ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A művészettörténet egyetlen modern historiográfusa sem sorolná Jan Matejko művészetét a festészeti progresszió körébe, de ha ez így van, akkor csak arra bizonyíték, hogy a progresszivista unilineáris fejlődés-elv sem különb más ilyen fölfogásoknál. RADNÓTI SÁNDOR RECENZIÓJA. Tovább a cikkhez
A Raktárkészlet középpontjában a Tréfa magyar kiadása áll, amely Rubin Péter fordításában 1968-ban jelent meg az Európa Könyvkiadónál (és párhuzamosan a pozsonyi Tatrannál). Terjesztésre Magyarországon nem(igen) került, bevonták illetve bezúzták, lappangó példányai kultuszkönyvvé tették... Tovább a cikkhez
„A művészet történetében ő volt az első asszony, aki tökéletesen és megalkuvást nem ismerő őszinteséggel, higgadt könyörtelenséggel jelenítette meg a csakis a női nem által megtapasztalható általános és konkrét élményeket”. BORDÁCS ANDREA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
