A Nemzeti Galéria szürrealista kiállításán több stratégiát követve is végighaladhatunk. Tovább a cikkhez
„Sok egyetem lassan elsüllyed, a berlini raumlabor Úszó Egyeteme viszont egy bezárt repülőtér szomszédságában a szennyvízből emelkedett ki.” – írja Bruno Latour francia filozófus és antropológus az ismert berlini építészkollektíva egyik legújabb vállalkozásáról. NÁNAY FANNI ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A felmagasodó József nádor-szobor előtt és mögött elhelyezett két kútszobor – a teret zűrzavaros látványossággá avatva – a szakmai (tervezői, beruházói és kivitelezői) korlátoltság, illetve tudatlanság agresszív iskolapéldájaként minősíthető. WEHNER TIBOR KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Beszéljünk magyarul: Nagy István művészeténél erősebb érzelmi nyomatékot nem lehet adni a Trianon-évfordulónak. P. SZŰCS JULIANNA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Egyszerre izgalmas és kifinomult a Király Tamás munkásságát bemutató kiállítás a LUMU-ban. Pedig divatkiállítást (és eleve iparművészeti tárgyút) rendezni nem könnyű, mert a tárgyak könnyen halottak és sterilek maradnak, bármilyen környezetbe is helyezik azokat. IBOS ÉVA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
"Közel kell menni, dolgozni, silabizálni, megérteni. Van benne nehézség – közel kell menni. Ez az emlékezés lényege, dolgozni kell vele." (Bán Zsófia) SCHILLER ERZSÉBET ISMERTETŐJE. Tovább a cikkhez
Mindig is szerettem volna benevezni egy világkörüli útra. Nem csak a kötelező nevezetességek kipipálása miatt és a lenyűgöző tájak látványért, hanem benyitni különböző ajtókon, jó napot kívánni az adott ország anyanyelvén, és aztán meglátni, mi történik ennek hatására. KOVÁCS ANDREA BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
Csak óvatosan a családi fotókkal, ha nem vigyázunk, műtárgy lesz belőlük! IBOS ÉVA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Magyar Nemzeti Galéria 1800 utáni gyűjteményének rejtett zugában három kortárs alkotó kínál frissítő szellemi kalandot a múltban andalgó látogatónak Rembrandt önarcképei ürügyén. Mindössze hat munka, plusz egy aprócska Rembradt-rézkarc néz egymással farkasszemet a 19. Tovább a cikkhez
A Fortepan százezres digitalizált fotógyűjteményének mintegy háromszáz képéből nyílt kiállítás a Nemzeti Galériában. Az emberi élet szakaszai szerint tematizált válogatás valójában a huszadik század civil történetének képes krónikája. Tovább a cikkhez
Mi legyen a vezérvonalunk? Michelangelo gazdag életművének végigkövetése, esetleg az emberi testábrázolás fejlődésének tanulmányozása? Vagy arra vagyunk kíváncsiak, hogy a kezdeti elképzelésekből hogyan születtek meg a Sixtus-kápolna alakjai? Tovább a cikkhez
Az idei Budapest100 igazi nyertesei azon szerencsések voltak, akiknek az anyukája a Bauhaus korából származó épületben lakik. Az anyák napi ázós-fázós séta jó apropó arra, hogy a napjainkban méltatlanul alulértékelt modernizmus hagyatékán elmélkedjünk. ZÖLDI ANNA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Ez itt most nem szokványos kiállítás-kritika Szüts Miklós legújabb tárlatáról. Bár a Pintér Galéria tágas tereiben húsznál is több méretes új kép függ – mind az utolsó évek friss terméséből való akvarell –, merész leszek és figyelmen kívül hagyom őket. Tovább a cikkhez
Weininger Andor a Bauhaus Fun-departmentjének frontembere volt. Zenekar, színház, bábok, díszlet, jelmez és képzőművészet – a rendkívül sokoldalú művész egymaga megtestesítette mindazt, amiért annak idején az új művészeti mozgalom létrejött: az élet minden területét átható új esztétikát. Tovább a cikkhez
A FoodPlay / GasztroJáték című tárlaton a kiállított alkotások – fotók, videók – üdítően és pofátlanul ingerelik, inspirálják a szemlélődőt. Azt üzenik, minden lehetséges: miért ne foglalhatnánk történetbe az asztalunkon lévő tányér tartalmát, miért ne alkothatnánk belőle játékosan? Tovább a cikkhez
