Mielőtt bárkiben hiú ábrándokat keltene, a címben lefektetett kérdést csak felteszi, de nem válaszolja meg a spanyol A rendszer című film. Viszont szórakoztató rálátást enged arra, hogyan mennek a dolgok egy nyugati ország politikai boszorkánykonyhájában. Tovább a cikkhez
Az Oscar-díjas Mindenki rendezője és a friss Oscar-nevezett Tóth Barnabás is a Rákosi-korszakban keresett és talált szíverősítő történeteket. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Különleges képességekkel és túlvilági lényekkel telített tömegkultúránkban nem sokat vár az ember egy sokadik szuperhősös sorozattól. Az Amazon legújabb produkciója mégis sikeresen rántja ki a szőnyeget a műfaj merev lábai alól. HARSÁNYI DOMONKOS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Sylvester Stallonéban az utóbbi másfél évtizedben az volt a legszimpatikusabb, hogy ha két legismertebb figurájáról volt szó, nem csinált belőlük szánalmas bolondot. Egészen idáig. KOVÁCS GELLÉRT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az irodalmi filmadaptációk buktatóinak ékes példájaként Az aranypinty egyszerre fárasztóan hosszú és fullasztóan tömör, ami különösen elkeserítő, ha a sztárgárda remek munkájára tekintünk. HARSÁNYI DOMONKOS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az HBO Eufória címre keresztelt sorozata nyolc sokkoló részen keresztül tárja fel, milyen az élete annak a Z generációnak, amelyet főként az internet nevelt fel. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az Ad Astra – Út a csillagokba filozofikus hangvételű sci-fi, amelynek a középpontjában egy űrutazás áll, avagy ilyen az, amikor a 2001: Űrodüsszeia találkozik az Apokalipszis mosttal. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Sóvirág próbafolyamatát megörökítő, Locarnóban és Szarajevóban is díjazott A létezés eufóriája jóval több szimpla werk- vagy holokausztfilmnél. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Stephen King gyerekevő bohóca megint rekordokat döntöget: ezúttal a világ leghosszabb horrorfilmjében hozza ránk a frászt. Annyiszor, hogy a végére már eluntuk. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Felfedezni a dzsungelben a bennünk élő Marlon Brandót – erre biztat Francis Ford Coppola gyönyörű lázálma és Új-Hollywood legvadabb mutatványa, az új időkhöz igazított Apokalipszis most. NAGY V. GERGŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A moralizálás is olyan, mint a tabletta. Csak addig csúszik, amíg van rajta egy kis édes zománc: a humor. Ám ha ez lekopik, marad a lelkiismeret-furdalás csupasz keserűsége. A gyógyulás illúziója nélkül. Ezért bukik el végül Denys Arcand új mozija is. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Románok és magyarok, viccesek és szenvelgők, töprengők és szerelmesek Ana Lungu filmjének kedvesen idegen szereplői. Új hangszín a román filmben, valahol a színház, a mozi és a videóművészet határvidékén. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Nem sok ember munkássága volt olyan hatással a jazz műfajára, mint Miles Davis, aki négy évtizeden keresztül formálta képére az amerikai könnyűzenét, fékezhetetlen szenvedéllyel, nem kevés szenvedéssel és színtiszta „coolsággal”. HARSÁNYI DOMONKOS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Vertigo képregényén alapuló A bűn királynői amellett, hogy női gengszterdráma, egy igencsak zavaros moralitást közvetítő feminista pamflet a hetvenes évek végének New Yorkjából. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
