1994-ben indult, a tavalyi évben ünnepelte huszonötödik születésnapját. A sorozatból készült merchandise termékek pedig az elmúlt egy évben ellepték a fast fashion boltok polcait. Hosszú idő után újra belenéztem a sorozatba – elmesélem, milyen volt. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A friss César-díjas Ladj Ly külvárosi drámája forradalmi újdonságokat ugyan nem fogalmaz meg, azonban így is megrázó erejű, szikár és végtelenül kiábrándult alkotás. ZALÁN MÁRK KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Jane Austen regényének sokadik adaptációja nem csupán vizuális pompát ígér, de tartalmában és szereplőiben is kiemelkedik elődei közül. FÁTRAI KATA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Könnyed, gördülékeny szórakozást eredményezett Peter Berg és Mark Wahlberg sorrendben ötödik együttműködése, a Spenser az igazság nyomában. Bár azóta, hogy letértek az igaz történetek megfilmesítésének biztos ösvényéről, nem sikerült igazán maradandó alkotást összehozni. Tovább a cikkhez
Egy magát zseninek kikiáltó kis diktátor őrült projektje mindannyiunkat kollaboránssá tesz. Az idei Berlinálé versenyének felháborító, felkavaró, elfogadhatatlan, mégis zseniális botrányfilmje. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Kipróbált dokemuntumfilmesként forgatta le első nagyjátékfilmjét Liz Garbus. Az Elveszett lányok című, a Sundance Filmfesztivált is megjárt alkotása higgadtan és remek színészekkel beszél egy átlagos sorozatgyilkosos rejtélyről. Az előítéletek világában. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Netflix egyik legimádnivalóbb, a szexualitást övező tabukat döntögető sorozatának második évada minden erényét megtartotta, és még emelte is a tétet. FÁTRAI KATA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Egy fájdalmasan lenyűgöző lengyel tusrajz animáció varázsol képi költészetet a vászonra a Berlinálé vadonatúj, szenzációs versenyszekciójában. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Szabó István régóta várt jutalomjátéka valódi sztárparádét vonultat fel a rendező múltjából, de nem csak stábjában jelenik meg a nosztalgia. Helytállás egy változó világban, múló értékrendek, ármánykodás és múlttal való számvetés egy profi módon középszerű alkotásban. HARSÁNYI DOMONKOS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Corneliu Porumboiu, a román újhullám szatirikusa Hitchcock nyomába eredt, de csak l’art pour l’art zsánerjátékot talált ott. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A chemtrail és a laposföld-hívők korában könnyen hihetnénk összeesküvés-elméletnek, ha egy film azt állítja, a világ egyik legnagyobb vegyipari vállalata, a teflont és a lycrát is kifejlesztő óriáscég, a DuPont az 50-es évektől szisztematikusan mérgezi a bolygónkat. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Egy elgyötört arc és egy megviselt ország, egy kisemmizett apa és egy magára hagyott társadalom. Személyes és kollektív dráma egy megrázó filmben a Berlinálén. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az Oscar-jelöléseket begyűjtő Mudbound után Dee Rees megint drámával jelentkezett. Az oknyomozó újságíró életéről szóló regény megfilmesítése, bár kifejezetten izgalmas is lehetett volna, inkább a hiábavalóságról szóló melankolikus eposz lett. Gyilkos novella helyett kiszámítható költészet. Tovább a cikkhez
Elia Suleiman, a „palesztin Buster Keaton” olyan bravúrosan beszéli a némafilmvígjátékok nyelvét, hogy azzal szavak nélkül is rengeteg elmond arról, hogyan élünk manapság. Modern burleszk és globális abszurd egy filmtörténeti ínyencségben. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Klasszikus skandináv atmoszférája, sötét tónusai és kritikus egzisztenciális kérdésfeltevései ellenére az Öngyilkos túra, bármennyire is elszánt, nem tud felnőni bizarr premisszájához. HARSÁNYI DOMONKOS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
