Szalay Zoltán fotográfus poszthumusz albuma valódi és átélhető élményeket közvetít a fiatal és már kevésbé fiatal olvasó számára egy nagyjából elfeledett és elviselhetetlennek feltüntetett korszak nagyon is emberi mindennapjairól. Tovább a cikkhez
A weird fiction műfaj egyik ünnepelt angol nyelvű sztárja Carmen Maria Machado A női test és más összetevők című novellagyűjteményével először kerül magyar olvasóközönség elé. Írásaiban játékosan, de határozottan vegyíti a stílusokat, műfajokat, nyelvezetet. DÁNYI DÁNIEL KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
"Amikor Luca meglátta Dominik szobájában a kis piros tengeralattjárót, tágra meresztette a szemét, figyelte egy ideig, végül rábökött, és azt mondta: -Nekem is kell egy ilyen! Csak sokkal nagyobb! Hogy mindnyájan beleférjünk!" VÁNDOR JUDIT ISMERTETŐJE. Tovább a cikkhez
Balázs Gábor monográfiája a hatvanas években kezdődő historiográfiai fordulat eredményeit összegzi kritikusan a magyar közönség számára, ahogy a kötet egyik mottója szól: „Pour qu’on sache”, azaz „Megismerésül”. TÓTH IVÁN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Fogalmi tisztázással kezdeném. Nemrég egy híres magyar írónőnek, aztán pedig egy nemzetközileg elismert magyar biológusnak kellett elmagyaráznom, mit jelent az a szó, hogy kojtol. Nem volt egyszerű feladat. A foncsoros keretű kirakatba ugrott egy újabb különösség, jelesül az a szó, hogy acsít. Tovább a cikkhez
Komolyan lehet-e venni a hungarofuturizmust, és mi történik, ha megpróbáljuk? Rövid válaszok: igen, komolyan lehet, de ettől még nem történik semmi olyasmi, ami enélkül egyébként ne venne körül minket. STERMECZKY ZSOLT GÁBOR RECENZIÓJA. Tovább a cikkhez
Akár feminista Atwood, akár nem, ezzel a megjelenése óta folyamatosan kapható, mára klasszikusnak tekinthető regénnyel sokat tett azért, hogy a modern nyugati társadalom kénytelen legyen szembenézni azzal, hogy a nők emancipációja terén még van mit tenni. SOHÁR ANIKÓ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Glukhovsky a Metró-univerzummal robbant be a posztapokaliptikus zsánerirodalom világába, később másfajta könyveket is írt, de sem cyberpunk regénye,sem inkább zavaros, mint csavaros elveszett és megtalált rejtélyes kézirat-története, de még Orosz népellenes meséi sem lettek annyira sikeresek. Tovább a cikkhez
„A politikai lektűr természetesen nagyon fontos egy ország életében, tisztáz, fölszabadít és így tovább – de hát ettől még az marad, ami: alkalmazott művészet” – írta Esterházy Péter. A fenti kritériumoknak próbál eleget tenni a tudós könyvtáros és politológus, Ripp Zoltán első regénye. Tovább a cikkhez
Grecsó Krisztián húsz évvel ezelőtt költőként bukkant fel a magyar irodalomban. Akkori versei saját bevallása szerint is csak szárnypróbálgatások voltak. Az új kötet új témái hang- és korszakváltást jeleznek. JUHÁSZ TAMÁS RECENZIÓJA. Tovább a cikkhez
Kalapos Éva Veronika a novellák, ifjúsági regények és drámák után után most egy fantasybe illő alternatív Budapesten játszódó akcióregénnyel jelentkezik. SZENDI NÓRA RECENZIÓJA. Tovább a cikkhez
A Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan és a Rossz versek című kultfilmek szereplő- és fogyasztókorosztályát egyaránt gyakran éri kritika: lusták, egoisták, ambíciótlanok. Vajon erre válaszul született meg az utóbbi filmet továbbmesélő novelláskötet? FODOR ÁGNES RECENZIÓJA. Tovább a cikkhez
Igen szépen tervezett és kivitelezett kötet dr. Székely György főorvos és zenei újságíró Salzburg-könyve: a gazdag és izgalmas, rendkívül informatív képanyag technikai minősége, de még a műnyomópapír is az olasz nyomdákból kikerülő képzőművészeti albumokéhoz hasonlítható. Tovább a cikkhez
Néhány éve megálltam egy közeli bolt előtt, ott várakozott a kirakatban a piros olasz gyönyörűség. Tovább a cikkhez
„Ami mélyen megbántott, ami alapjában rendítette meg a hitemet, első ránézésre apró hibának, merő felületességnek tűnhet, sietséggel vagy az emlékek összemosódásával is magyarázható.” VÁNDOR JUDIT RECENZIÓJA. Tovább a cikkhez
