Tizenhat év után, a Magvető Időmérték sorozatában jelent meg új kötete Várady Szabolcsnak. Az alig negyven versből álló gyűjtemény a De mennyire címet viseli. Tovább a cikkhez
Ungváry Krisztián nem először tesz rá kísérletet, hogy Budapest második világháborús ostromának mindmáig kísértő emlékezetét a történettudomány eszközeivel felfoghatóbbá és feldolgozhatóbbá tegye. TÓTH IVÁN RECENZIÓJA. Tovább a cikkhez
Mert az van. Csapataink harcban állnak, izé, ezt üzeni a miniszterelnök úr, és ezt mondja az ő fölkent kulturális kommmmiszárhuszárja, Demeter Szilárd úr is. SZÍV ERNŐ ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Két különböző műfajú kötete jelent meg az elmúlt évben. Lehetnének akár születésnapi összegzések is, visszanézésként. De az életmű folytatódik, a kötet végén ott vannak az új versek. Tovább a cikkhez
Moesko Péter első kötetének írásaiban széles merítésre törekszik: a hétköznapok apróságain túl vagy rajtuk keresztül súlyos történelmi és társadalmi témákat is igyekszik érinteni. SZENDI NÓRA RECENZIÓJA. Tovább a cikkhez
A diktatúrát elszenvedni és részt venni benne: Atwood Gileádjában sem különülhet el élesen ez a két szerep. A kiépülő rend és rendszer totalitása nem tűr meg kívülállást, így bizonyos mértékig minden szereplő egyaránt korlátok közé kényszerült áldozat és előnyöket élvező elkövető. Tovább a cikkhez
Huszonkét írás az ismeretlen nő alakjáról, élethelyzeteiről. Őszintén, szenvedélyesen, néha meg szenvtelenül a különböző életkorokban átélt testi és lelki szenvedésekről. VÁNDOR JUDIT RECENZIÓJA. Tovább a cikkhez
2018-as kiállítása és albuma után Bartis Attila író, fotográfus most Az eltűnt idő nyoma címmel jelentetett meg kötetet, melyben száz rövidebb-hosszabb kisesszét olvashatunk a fotózásról. Erős képekkel teli, fényképek nélküli könyv. NAGYGÉCI KOVÁCS JÓZSEF ISMERTETŐJE. Tovább a cikkhez
„Tanuljatok meg olvasni: ezek szent szövegek”. Marguerite Duras Fájdalom című kötete a kimondás csillapíthatatlan vágyával járja körül a kimondhatatlant, az elbeszélhetetlent: a nácizmust. SZARKA JUDIT RECENZIÓJA. Tovább a cikkhez
Esterházy Péter mondta róla a 75. születésnapján, hogy „furcsa, lebegő státusza” van két irodalom között, ami, ahogy Végel László fogalmaz, néha a senki földjét jelenti. Hogy talán mégis van odafigyelés, jelzi az Aranymedál és a Városmajor 48 életműdíj. VLASICS SAROLTA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
A jelen ábrázolására Kompolthy Zsigmond a szatíra műfaját vélte a legalkalmasabbnak. Látószögét egy képzelt regényben találja meg, onnan veszi szemügyre a pannon haláltáncot. SZARKA JUDIT RECENZIÓJA. Tovább a cikkhez
"Szerénységem heveny sikítófrászban törne ki, ha Esti Kornél valamilyen oknál fogva egyszeriben a barátjává válna. Mindjárt elmondom, miért." SZÍV ERNŐ ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Ki fizette meg a középosztálybeli lányok szüzességének árát? Kit lehetett jól eladni a házassági piacon? Hogyan állapították meg a terhességet? Szécsi Noémi korabeli naplók, orvosi jelentések, levelek, újságcikkek alapján rekonstruálja a nők életét a századfordulón. VÁNDOR JUDIT ISMERTETŐJE. Tovább a cikkhez
Jajgatókönyv? Részben igen. Részben pedig a földről való föltápászkodásnak, a fájdalom viselésének és elviselésének mutatványa. Túlélési dokumentum ez a „halottas könyv”, nem irodalmi mű, és mégis, legjobb lapjain zenévé válik az állati remegés. GABNAI KATALIN RECENZIÓJA. Tovább a cikkhez
Kántor Péter születésnapi képes-verses-könyve elsöpörte a recenzens illusztrált kötetekről alkotott előítéleteit. SZÜTS MIKLÓS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
