A Tények és Tanúk sorozatában Illés Klára népművelő saját családja múltját tárja fel a szüleivel készített életútinterjú, levelezés és napló közreadásával. A háború, a kitelepítés, a paraszti életforma átalakulása és eltűnése a személyes sorsokban mutatkozik meg. MARTON ÉVA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Baljósan forró nyári este a Trombitás-kertben. A kések a kolbászos pizzába hasítanak, a limonádé pezseg a poharakban. Hét magyar krimiíró ül egy asztal körül. A gyilkosság módját latolgatják. A célkeresztben egy kritikus. Tovább a cikkhez
Guzel Jahina nagyregényének helyszíne egy volgai német telepesfalu, ideje pedig az 1910-es évek végétől kezdődő két évtized. Az idő, a tér és az emlékezet Jacob Bach, a főhős birtokában van, egészen addig, míg ő maga el nem távolodik a falutól. IVÁN ILDIKÓ RECENZIÓJA. Tovább a cikkhez
Honnan ismerős vajon ez a világ? Aztán beugrik: Hitchcock! Az ő műveiben ennyire izgalmas a profi történetmesélés, a feszültségek felvezetése, kitartása, lecsengetése, miközben a (mozgóképi) szöveg mélyén ott rejlik az emberi tudat és világ nyugtalanító bizonytalansága. SZARKA JUDIT RECENZIÓJA. Tovább a cikkhez
A 2080-as években egy történész interjúkat készít napjaink és közeljövőnk számos szereplőjével, és ezekből bontakozik ki a klímaváltozás és az annak nyomában járó társadalmi változások rémes világa: egy reális antiutópia. KONOK PÉTER RECENZIÓJA. Tovább a cikkhez
Rengetegszer elkezdtem és befejeztem A Pál utcai küldetés című könyvet, de még most sem vagyok biztos abban, hogy elolvastam az egészet. PUSKÁS PANNI RECENZIÓJA. Tovább a cikkhez
A három kisregényt mondhatnánk zsengéknek, hiszen a hatalmas életmű legelején születtek, de azért nem úgy zsengék, hogy a szárnyait próbálgatta volna bennük Molnár Ferenc. Sokkal inkább a saját íróiskoláját alapozta meg, ahol ő volt a tanár és a tanítvány, és ő írta a tankönyvet is. Tovább a cikkhez
Nincs izgalmasabb, meglepőbb és kényelmetlenebb dolog a tényeknél: Az elátkozott köztársaság után, most nagyszerű Tanácsköztársaság-könyvével is ezt bizonyítja Hatos Pál. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Ferkai András monográfiája a Napraforgó utcai modernista épületegyüttes történetét mutatja be. A tervek, dokumentumok és képek segítségével felidézi az építőket és építtetőket, az újfajta életmódot kínáló lakókörnyezet fogadtatását és utóéletét. VÁRADI ANDRÁS ISMERTETŐJE. Tovább a cikkhez
Megjelent egy politikafilozófiai mű, komplex és a társadalmi nyilvánosság számára eddig ismeretlen társadalom- és kultúraértelmezéssel, és hatalmas sikert aratott. BAGI ZSOLT RECENZIÓJA. Tovább a cikkhez
Az első kötetével költőként bemutatkozó Regős Mátyás most elbeszéléssel jelentkezett. Nem szokatlan írói indulás ez, de mindenképpen figyelemreméltó. Vajon ez a potenciál megmutatkozik az új könyvben is? NAGYGÉCI KOVÁCS JÓZSEF KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Joe Biden elnöki beiktatási ünnepségén Amanda Gorman, egy fiatal fekete költő szavalta The Hill We Climb című versét. A mű azonmód világhírű lett, de fordítását botrányok övezik. Mi történt Amerikában és Hollandiában? Fontos lenne a műfordító bőrszíne és társadalmi háttere? NÁDORI LÍDIA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Jókai, a kötelező. Jókai, az elavult. Jókai, az érthetetlen. Nehéz eldönteni, hogy a „nagy magyar mesemondó" regényeinek ismeretlen szavai vagy terjedelme riasztja-e jobban az ifjú olvasóközönséget. Az első nehézség orvoslására született a Jókai-enciklopédia. CSERESNYÉSI LÁSZLÓ RECENZIÓJA. Tovább a cikkhez
A járvány első hulláma idején Benedek Ágota karanténblogot írt, ami olyan sikeres lett, hogy a blogból könyv született, sőt állítólag a megfilmesítését is tervezik. Hogyan lesz a blogból könyv? VÁNDOR JUDIT RECENZIÓJA. Tovább a cikkhez
Alig hinném, hogy van nálam nagyobb tisztelője Krasznahorkai László írásművészetének. Ez a munkája nem sikerült. RADNÓTI SÁNDOR KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
