Fehér Balázs Benő rendező megpróbálta a fiatalabb korosztály vizuális ízlésére hangolni az örökzöld zenés darabot. A sikerért még csak nem is kellett hallgatnia korunk lebutító szirénhangjaira. MOSOLYGÓ MIKLÓS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Megítélésem szerint a társulat tagjai nem tettek egyebet, se többet, se kevesebbet, minthogy figyelmesen és szakszerűen lefordították a filmet a színház közösségi terének formanyelvére, jó érzékkel kiaknázva a fordításműveletben rejlő esélyeket, és nagyjából elkerülve a benne leselkedő veszélyeket. Tovább a cikkhez
A produkció alkotói hagyományos fogást akartak főzni karácsonyra, de újítani is szerettek volna. A reformmenühöz azonban nem volt elég ötlet és alapanyag. MERÉNYI PÉTER KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
„Na, most kell nagyon vigyázni”, ez jutott eszembe, amikor még el sem kezdődött a Kurázsi és gyerekei című előadás a Radnóti Tesla Laborban. A Narratíva nevű új független csapat első premierjére olyan közönség gyűlt össze, mintha az egész városban elmaradt volna minden előadás. Tovább a cikkhez
Czukor Balázs negyvenéves színész. Vagyis már inkább rendező. Az AlkalMáté Trupp idei nyári bemutatójának alanya, tárgya, címszereplője volt. Amikor találkozunk, épp ráfordul a főpróbahétre a Játékszínben, ahol a Teljesen idegeneket viszi színre. Tovább a cikkhez
Esther Slevogt Berlinből érkezett a dunaPartra. Dokumentumfilmes és színikritikus, a nachtkritik.de kritikai portál alapítója és szerkesztője. Rendszeresen jár Budapestre, ahol nem csupán a független szcénát követi, ezért beszélgetésünk sem csupán ezt a platformot érintette. PAPP TÍMEA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Budaörsön, két vendégelőadás közötti szünetben beszélgetünk negyvenéves pályájáról, az egri Harlekin Bábszínházról, amelynek igazgatója. NÁNAY ISTVÁN INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Az önkormányzati választást – és Budapest, valamint számos megyei jogú város elvesztését - követő kezdeti, békülékenynek tűnő retorikát nemigen hittük el, és elég hamar világos lett, hogy bosszúállás következik, a kultúrában is. Íme. A SZERK. Tovább a cikkhez
Nem, ezt a hangot nem ismerik itthon. Bár az előadói erőfelhasználás módja néha eszünkbe juttat egy-egy nagy elődöt, szó sincs semmiféle ismétlődésről. A kolozsvári Bogdán Zsolt ma a legnagyobb magyar színészek egyike. Aki nem hiszi, járjon utána. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Nem félünk a farkastól színreviteleinél általában elhangzik: akkor veszik elő Edward Albee klasszikusát, ha van négy olyan színész egy társulatban, akik miatt érdemes és izgalmas elővenni. Tovább a cikkhez
Székesfehérváron rendezte meg Novák Eszter Joël Pommerat kortárs francia drámaíró darabját, Az én kis hűtőkamrámat. A nagyváradi előadás után másodszor láthatja magyar közönség e furcsa, abszurd krimit. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Ötödik alkalommal rendezték meg a dunaPart – Kortárs Előadó-művészeti Platformot. A szervező Trafó Kortárs Művészetek Házának célja változatlan: bemutatni a független magyar előadó-művészeti szcénát, és elősegíteni az együttműködéseket és a nemzetközi forgalmazást. PAPP TÍMEA BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
Szigligeti Ede Liliomfi című komédiáját kedvelik a színházcsinálók, talán mert izgalmas a vaskos vicceknek tűnő otrombaságokkal tarkított, érzelgősen bárgyú történetet színre vinni valamilyen aktuális népi bohózat formájában. Tovább a cikkhez
Kell-e Mohácsi János rendező egy Mohácsi-szöveg bemutatásához, vagy másnak is a kezére áll az a komplex utalásrendszer és humor, amit a Mohácsi-előadásoktól megszoktunk? Ez az egyik tétje a kecskeméti Katona József Színház Liliomfi című előadásának. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
2009 óta tíz olyan évünk telt el, amely sokat változtatott társadalmi állapotokon, helyzeteken, politikai irányokon, célokon, hangsúlyokon, hangulatokon. Feltehető, hogy Pintér Béla ma nem írná meg a Szutyokot (mármint ha akkor nem írta volna meg), vagy talán: ma nem a Szutyokot írná meg. Tovább a cikkhez
