A miskolci Don Juan nagyszínpadra való teljesítmény: a lehető legjobb értelemben vett nagyérdemű lehető legszélesebb értelemben vett igényeit a lehető legkevesebb bántó engedménnyel szolgáló munka. BAZSÁNYI SÁNDOR ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Októberben mutatták be a Belvárosi Színházban Deborah Zoe Laufer Szemünk fénye című darabját. A szerzővel beszélgettünk hagyományról, vallásról, széthulló kultúrákról és Csehovról. MERÉNYI ÁGNES INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Az Evolúció, Mundruczó Kornél Ruhrtriennalén bemutatott rendezése az emlékezés és az ismétlődés fogalmai köré szerveződik, és (legalább) három generációt szembesít a történelmi helyzetből következő egyéni felelősséggel. PAPP TÍMEA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Amikor egymás után látok jó minőségű, ám gondolatilag tökéletesen érdektelen előadásokat, az a benyomásom, hogy én romlottam el, és hogy a színház már nem tartogat számomra semmi igazán újat. De Milo Rau előadásai minden alkalommal visszaadják a színházba vetett hitemet. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Azon gondolkodom, hű tükre-e a Vígszínházban jó ideje folyó munkának ez a legújabb premier, a Mágnás Miska. Amelyben jószerével egyetlen hozzávaló, egyetlen énekhang van a helyén. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
70. születésnapját nem is ünnepelhette volna szebben a Budapest Bábszínház, mint egy nagyszabású premierrel. Ráadásul avval a színdarabbal, amit a szerző eleve bábszínháznak képzelt el, és furcsa módon mégis inkább élő színházakban játszották az elmúlt 80 évben, ha játszották egyáltalán. Tovább a cikkhez
Ünnepel a Budapest Bábszínház. Visszanéz hetvenéves múltjára, összegez és előretekint. Tíz napig minden rendezvénye – több más esemény mellett a hosszúra nyúlt BÁBU fesztivál – erről a jubileumról szólt. NÁNAY ISTVÁN ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Ascher Tamás, mint már annyiszor, most is – szagoltat. Alkotótársaival együtt, orrunk alá nyom valamit, amitől fuldokolva próbálnánk elfordulni, csak hát nem lehet. Letagadni meg még úgy sem. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Régóta érik ez a beszélgetés. A kalandos sorsú rendező, Szikora János a rengeteg váltás és helyváltoztatás után lenyugodni látszik Székesfehérváron. Érdekes. CSÁKI JUDIT INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Két egymást követő napon két nagyszabású, zenés-táncos bemutató zajlott két vidéki városban, egy rendező fősége alatt: Béres Attila csúcstámadása sikerrel járt. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Faces of Freedom: a szabadság arcai – ez volt az idei nyitrai fesztivál szlogenje. Júlia Rázusová, a szlovák program válogatója elmondta, hogy leginkább e gondolat mentén szelektált. A szabadság azonban a színházban nem csak témaként jelenhet meg, hanem más, innovatívabb módokon is. Tovább a cikkhez
Milo Rau napjaink egyik legizgalmasabb európai színházcsinálója. A Five Easy Pieces a belgiumi pedofil gyerekgyilkos, Marc Dutroux történetét dolgozza fel hét gyerek- és egy felnőtt szereplővel. A már a bemutató előtt botrányokkal övezett előadás november elején érkezik a Trafóba. Tovább a cikkhez
Régen jelentett számomra operaelőadás olyan magával ragadó élményt, mint az „… és Echo”. Pedig nem kőszínházi nagyprodukcióról beszélünk, hanem egy maroknyi csapat munkájáról. CSABAI MÁTÉ ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Magyarországon is bemutatták Eötvös Péter Angyalok Amerikában című művét – a szerző második legtöbbet játszott zenés színpadi alkotását – tizenöt évvel a párizsi világpremier után. A kompozíció erényei és problémái szorosan kapcsolódnak a mű alapjául szolgáló Tony Kushner-színműhöz. Tovább a cikkhez
Van egy jelenet a Látókép Ensembe Egy százalék indián című előadásában, amelyben a szereplők az Ernelláék Farkaséknál című filmről vitatkoznak. Összesűrűsödik benne mindaz, amiről ez az előadás szól. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
