Annyi minden lett mondva, például az, hogy csináljunk dolgokat a karantén alatt, amiket amúgy nem, mert – és ezt is mondják sokan és hangosan – most végre jut idő olyasmire, amire soha. JÁSZAY TAMÁS NAPLÓJA. Tovább a cikkhez
Kedves Naplóm, ezt most tényleg csak neked vallom meg, mert a pillanat a legkevésbé sem kedvez a téma érdemi megtárgyalásának - de igen nagy bajok vannak a versmondás körül. Tovább a cikkhez
Kísérleti nyulak, azok vagyunk most. Amivel legvadabb fantáziánkban el-eljátszottunk – már aki –, az most rögvalóság. A sok nyúlszerepből most ezt választottam: milyen (lenne) az életünk élő színház nélkül. CSÁKI JUDIT NAPLÓJA. Tovább a cikkhez
Túláradó volt, sőt rendszerint egyenesen harsány, és mindenkor csakis és kizárólag önmagára hasonlított. Virtuális Psota Irén-kiállításon jártam. LÁSZLÓ FERENC NAPLÓJA. Tovább a cikkhez
Semmi provokáció: tudom, vagyis jobban mondva sejtem, hol és miben élünk, mégis ez a nem létező (?) fogalom jut eszembe Romeo Castellucci Mozart-meditációjáról. JÁSZAY TAMÁS NAPLÓJA. Tovább a cikkhez
Fordítási gyakorlat haladóknak, avagy mi a kapcsolat a klasszikus zene és a kortárs tánc, egy élő előadás emléke és a laptopon újratöltött élmény között? JÁSZAY TAMÁS NAPLÓJA. Tovább a cikkhez
Ha valaki megkérdezné, mikor jó egy gyerekelőadás, valószínűleg valami olyasmit mondanék rá, mint amit a Harlekin előadásáról kifelé menet láttam: ha a gyerekek utána nevetgélve, izgatottan elemzik, hogy melyik szereplő mikor viselkedett jól és mikor nem. ELEFÁNTI EMMA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Rejtő Jenő és Tolsztoj egy-egy műve került színre az Újvidéki Színház miniévadában: klasszikusok, nem(csak) klasszikus hangszerelésben. FRITZ GERGELY ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Tovább folytatódik, alakul Vitéz László majd’ kétszáz éves története. Legújabb epizódja a Budapest Bábszínház Kemény Henrik termében bemutatott Vitéz László Ángliában, Barna Zsombor rendezésében és előadásában. SZEMERÉDI FANNI KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Amikor még egymás mellett ültünk, s néztük azokat, akik egy valós diktatúra elképzelt bunkerének omladozó üregében egymás mellett ülnek, nem sejtettük, hogy napok múlva megtapasztaljuk, milyen szétültetve élnünk, valós bezártságban, egy új életforma alján. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Egyfolytában veszekednek, de igazi szenvedéllyel szeretik egymást. Örökké édelegnek, de a mélyhűtő hidege árad belőlük. Futkosnak egymás elől és egymás után, nem tudni, mivégre. CSÁKI JUDIT NAPLÓJA. Tovább a cikkhez
Ez a mese is hogy megváltozott, de hát ilyen időket élünk. Az azért nagyon megnyugtató, hogy Kékszakállú és Judit végül nem sétál el kéz a kézben a naplementébe. JÁSZAY TAMÁS NAPLÓJA. Tovább a cikkhez
A „szokásos” pedig nemcsak egy száraz fehér hosszúlépés volt, hanem valami életmentő meleg kaja egy hosszú és rendszerint nehéz nap végén. A kaposvári színészbüfében, ahol a keresztnevemen szólítottak. CSÁKI JUDIT NAPLÓJA. Tovább a cikkhez
Egy párbeszéd, amit csak abbahagyni lehet, de befejezni sosem. Az ötvenedik születésnapját ünneplő Szkéné történetének több mint három évtizede szorosan kapcsolódik Regős János személyéhez és az ő színházról alkotott elképzeléseihez. Tovább a cikkhez
Kleist látszólag pofonegyszerű üzeneteket hordozó klasszikusát ezúttal Antal Bálint rendezte meg az Ódry Színpadon. Az előadás a túlbuzgó erények okozta katasztrófák mellett a műfaji keretek szakítószilárdságáról is mesél. Teszi mindezt humorban gazdagon. MOSOLYGÓ MIKLÓS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
