„Ez a népi komédia a müncheni októberi mulatságon játszódik, mégpedig napjainkban.” – írta Ödön von Horváth a Kasimir és Karoline elejére. A TÁP Színház előadása Nagy Lili rendezésében ugyancsak napjainkban játszódik, és kifejezetten 21. Tovább a cikkhez
Magyar népmeseként definiálja magát A csillagszemű juhász egri bemutatója, még sincs népmese szaga a hároméves kortól ajánlott produkciónak. KOLLÁR ZSUZSANNA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Szörnyű és rémes a világ, de ha rájövünk, hogy ami félelmetesnek tűnik, az maga is félelmekből van összerakva, egyszerűen legyőzhetjük. Kiben van a hiba, ha egy ilyen tanulsággal járó, gyerekeknek szóló történetet kizárólag felnőttfogalmaink mentén tudunk értelmezni? PAPP TÍMEA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A királygyilkossághoz nem elég az alkalom, félelem nélküli acélos akarat is szükségeltetik. Tatabányán az ördögi mechanizmus titkai kerülnek napvilágra. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Finom előadás lett A lélek legszebb éjszakája. Finom, mondom, noha sem Jászberényi Sándor szövege, sem Polgár Csaba rendezése, sem a két színész, Nagy Zsolt és Ficza István játéka nem pont a finom jelző után kiabál. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Theater Drachengasse egy kicsike komplexum Bécs legeslegbelvárosában: van benne bár meg színházterem. Egy itteni független. A harag napja – Tag des Zorns – megy éppen. Teltház. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Alább egy olvasói levelet közlünk. Egy helyesbítést, amely egy újságcikkre érkezett válaszul – a cikk azonban nem a Revizoron jelent meg. A SZERK. Tovább a cikkhez
Túlzás lenne azt állítani, hogy csak a körülöttem ülő gyerekek parázták szét magukat a Budapest Bábszínház Coraline című előadásán. De a gyerekek és én is szeretünk azért egy kicsit félni. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Ha én lennék a pénzügyminiszter, én is megszüntetném a taót. Ha én lennék a kultuszminiszter, a most hozzám kerülő 37.5 milliárdból feljavítanám, vagyis szanálnám az egész magyar színházat, táncot, zenét. Tovább a cikkhez
Nincs új a nap alatt: Závada Pál ismét a történelmi múlt, jelesül a vészkorszak idejéből merített gyúanyagot új, Szegeden színre vitt darabjához, amely a rendezői koncepciótlanság miatt kiteljesületlen színpadi formát ölt. FRITZ GERGELY KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Tízparancsolat a maga erkölcsi imperatívuszával szilárd alapja lehetne egy legeslegjobb világnak – de könnyen lehet, hogy nem határtalan boldogság, hanem halálos unalom szakadna ránk. Székely Csaba minden esetre a pompás dramaturgiai sorvezetőt vette észre benne. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Szuper ez az előadás – gondoltam az első felvonás végén, és visszaültem a másodikra. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Nem lepődtem volna meg egy kicsikét sem, ha a harmadik felvonásban bebóklászik a színpadra egy vak komondor. De Mohácsi most „finomban” nyomja. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Ami Woody Allennél szíven ütött, azt a Belvárosi vígjátékában alaposan kinevethetjük. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Bogdán Zsolt negyedszázada a Kolozsvári Állami Magyar Színház vezető színésze. Vígszínházi vendégjátékokban többször láttuk Budapesten, bemutatta előadóestjeit, és ismerős lehet számunkra filmekből is. VLASICS SAROLTA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
