Egy székesegyház mennyezeti körfreskója szállt alá a földre, hogy a négy oldalról körbe ülhető tér közepét ragyogó lepelként takarja be. Rajta, a hit arany szőnyegébe csavartan jelenik meg az első emberpár, álomi ernyedtségben. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Három nővér a drámairodalom egyik olyan hegycsúcsa, amelyre a legtöbb rendező valami egyéni mászástechnikával igyekszik feljutni. A csúcs meg csak áll, nem rezdül. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Lear király vitán felül Shakespeare egyik legizgalmasabb drámája, Lear pedig az egyik legösszetetteb szereplője. A műben rejlő sokféleség ihlette Keszég László rendezőt és Enyedi Éva dramaturgot is a Lear halála című új adaptáció elkészítésére. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Magyarországon kizárólag a Trafóban láthatjuk előadásaikat: Büki Dórával a Proton Színházról, menedzselésről, alkalmazkodásról, külföldről, nézőkövetésről beszélgettünk. JÁSZAY TAMÁS INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Miután gépfegyverek, kardok és összeroppanó csontok zajára elhull Koppány serege, az Operett közönsége feláll, hogy elénekelje a Himnuszt. Érezzük, hogy itt valamit meggyilkoltak. Azt is érezzük, hogy mit. CSABAI MÁTÉ ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A jó színház mindenekelőtt az élet örök megoldhatatlanságáról mesél, és legfeljebb csak másodsorban valamely aktuális ügyről: valódiról, dőlt betűsről vagy idézőjelesről. A Radnóti új Osztrovszkij-előadása jó színház. LÁSZLÓ FERENC KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Amikor Fekete Pákóra egy faluban rendőrt hívtak, mert migránsnak nézték, akkor azt mondtam, hogy itt nem színházban, hanem valóságshow-ként kéne mutogatni Martin Sperr darabját, a Vadászjelenetek Alsó-Bajorországbólt. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Régen éreztem annyira zavarban magam színházban, mint a Perelj, uram! megtekintése közben és után. Tovább a cikkhez
Lehetséges-e olyan alkotói szándék, amely egy antik drámaszöveget távoli, idegen objektumként akar láttatni a ma nézőjével? JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Kokan Mladenović nevét jól ismerik színházon belül és kívül is. Van, aki neve hallatán a fogát szívja, más elmosolyodik, a harmadik pedig gyorsan jegyet vált az előadására. De az biztos, hogy nem fogja be a száját, s ezt másoktól sem tűri el. SZERDA ZSÓFI INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
A Magyarországi Bábszínházak 14. Találkozóján az derült ki, amit már korábban is gyanítottam, hogy lehet a gyerekekkel okosan olyan témákról beszélgetni, mint a válás, az ismeretlentől való félelem, a hatalomhoz való viszony vagy a poszttraumás stressz szindróma. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Jó pár diétás szezon után, már nagyon várták a szegediek az új színházvezetés évadnyitó előadását, és nem csalódtak. A Tóték című előadás nem kevesebbet állít, mint hogy ami velünk történik, arról mi tehetünk, s ha engedjük a szörnyet nagyra nőni, felfal bennünket. IBOS ÉVA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Strindberg 1880-as évek végén megrajzolt „szerelmi háromszöge” Jeles András értelmezésében kortársunkként beszél az alá-fölérendeltségi viszonyokkal átszőtt férfi-nő kapcsolatról, szexről és hatalomról, a nemek és osztályok harcáról. Tovább a cikkhez
A filmsorozat, amire a cím utal, olyan népszerű volt, hogy egy köznyelvi kifejezés is őrzi: „What a carry-on!” Ez felhúzott szemöldökkel kimondva körülbelül annyit tesz: „Minő marhaság!” Kevésbé finoman meg: „Mekkora ökörség!” GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Vannak helyzetek, amikor káromkodni vagy sírni lehet csak, akár nézői, akár szereplői vagyunk a történéseknek. S vannak életek, amik jobbára ilyen helyzetekből állanak. Seress Rezső, született Spitzer Rudolf, tudna mesélni. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
