Amióta celebesedett, vagyis hungarikummá misztifikálódott a herendi porcelán, sok kiállítást rendeznek belőle országszerte, ám ezek vagy leragadnak a gyár- és gyártástörténet lohasztó kronológiájánál, vagy minden rendszer nélkül összepakolják, ami kéznél van. Tovább a cikkhez
"Szép mesterség a fényképészet ? Pont így kérdezte. Én erre azt mondtam: - Bandi, így nem lehet beszélni a fényképészetről!" VERESS GYÖNGYI ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Látszólag képzőművészeti kollekció, de lényegében mégsem az Füst Milán és feleségének közszemlére tett gyűjteménye, inkább valamiféle képes napló arról, kikkel barátkozott, s milyen témák és ideák iránt érzett vonzódást a legszomorúbb magyar író. IBOS ÉVA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Az idén először megrendezett OFF-Biennálé egyik kurátorát, Tijana Stepanovicot állami kultúrafinanszírozásról, szervezési nehézségekről és örömökről, és a rendezvény hosszú távú fenntarthatóságának zálogáról kérdeztük. PROICS LILLA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
A kurátorszakma pár éve ereje teljében szélnek szórt, ex-Ludwigos csapata összeigazított egy állami támogatástól és ízléstől független OFF–Biennalét. A rendezvény erről a függetlenségről, a kortárs művészet életképességéről, jelentőségéről is szól. PROICS LILLA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Függetlenül a tematikai sokszínűségtől, és attól, hogy a látogató hol nevet, hol szörnyülködik, azt felesleges lenne tagadni, hogy amit az idei magyar sajtófotó kiállításon látunk, az bizony látlelet a máról. GERA MÁRTON KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Roland Barthes 1968-ban azt mondta, hogy a szerző halott. A szerző halála című szövegében Marlene Dumas őt idézi meg, amikor arról ír, hogy az elkészült festményeket nem szabad a forrásul használt képek alapján megítélni. SIMON BETTINA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Zoboki Gábor a Liget helyett a Várba készült múzeumi tervével követ hajított a makacsul egy irányba hömpölygő Múzeum-liget koncepció folyamába. Egy kavics nem emel gátat, de a hullámok ezúttal a Parlament frissen felújított lépcsőit nyaldossák. ZÖLDI ANNA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Most éppen tornya sincs, a homlokzata láthatatlan az elé húzott deszkafolyosó miatt, ami azért van ott, hogy védje a gyalogosokat a lepotyogó daraboktól. A maradék látványból jó szögből mégis felmérhető, hogy a rogyadozó Iparművészeti Múzeum Budapest egyik legkülönlegesebb épülete. IBOS ÉVA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Száz évvel a halála után mintegy három hónapnyi reflektorfény vár Walburga Neuzilra, aztán várhatóan ismét eltűnik a szemünk elől. Ki ő? Mire ez a sok fény most? Miért nem ugrik be azonnal a teljes neve? Jogos kérdések. A helyszín Bécs, az időpont a huszadik század fordulója. Tovább a cikkhez
A kiállítás címe ismerősen cseng, de nem holmi plágium miatt, hanem az aktuális magyar kulturális élet ismeretében: naprakész, honi helyzetjelentésre számítunk, de kiderül, hogy mindaz, ami a képeken van, máshol történik, legalábbis papírforma szerint. IBOS ÉVA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
„A kép önmagáért van, – a forma és szín életét fejezi ki; nem csinál novellát, nem illusztrál, nem mesél; nem szimbólum, nem allegória, nincs a társadalom szolgálatában, nem moralizál; egyedül a szépet akarja.” VERESS GYÖNGYI ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Rippl-Rónai József a magyarok egyik legkedvesebb festője. Valójában már életében is az volt, Párizsból való 1902-es hazatérte után egyre-másra kapta a megrendeléseket, elismert, számon tartott művész, akinek immár nem akadtak megélhetési gondjai. VERESS GYÖNGYI ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Négy napon át építészeti témájú filmeket nézni embert próbáló feladat – gondolhatná bárki, de vigyázat, tévedés: nem fekete garbós építészek önkínzó rítusáról van szó. A kétkedőknek meg legyen elég annyi, hogy még Wim Wenders is látott benne fantáziát, méghozzá 3D-ben. ZÖLDI ANNA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
