Verdi Requiemjének terezini előadásai a nyugati kultúra megismételhetetlen pillanatai közé tartoznak. Rögtön felmerül a kérdés: megismételhetők-e mégis ezek a pillanatok? CSABAI MÁTÉ ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Van a sepsiszentgyörgyi Reflex fesztiválnak valami határozott, szikár, stílusos eleganciája. Nemcsak a vizuális arculatában fejeződik ki, de abban is. STUBER ANDREA BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
Elismerésért könyörgő kutyaként viselkedő kisember megrázó drámája az ipari társadalom perifériájának lepukkant díszletei között. Kilátástalan kiszolgáltatottság és egy felejthetetlen színészi alakítás a cannes-i versenyprogram egyik legerősebb filmjében. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Stereo Akt által szervezett négypaneles konferencia két középső blokkjáról tudósítok: a részvétel és a dokumentarizmus amúgy se esik olyan messze egymástól. JÁSZAY TAMÁS BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
A címben szereplő provokatív kérdést Szabó Székely Ármin tette fel a Stereo 5 Fesztivál Mi a kortárs? címre hallgató konferenciáján. Hogy mitől és hogyan lesz új valaki a kortárs színházban, azt rendkívül nehéz megmondani, a kerekasztal-beszélgetésekből legalábbis ez derült ki. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Láttunk már élesebb versenyt is. Ennél szebben nem fogalmazhatjuk meg, hogy a 2. Zsigmond Vilmos Nemzetközi Filmfesztivál nagyjátékfilmes szekciójában mindössze három induló mérte össze művészi erejét PAPP SÁNDOR ZSIGMOND BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
Elevenen felboncolva tárja önmagát bírálói elé Lars von Trier végtelenül sötét, kegyetlen és kilátástalan új filmjében. Zsigerek, brutalitás és halál a témát és kifejezőeszközöket egyetlen nagyformátumú koncepcióban egyesítő remekműben. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Amit szabad a rövidfilmesnek, nem biztos, hogy megengedheti magának nagyobb produkció rendezője. Ráadásul a kicsi nagyít: jobban kitetszik a sutaság, a dramaturgiai zökkenő, a jelentéktelen szürkeség, mint ahogy jóval intenzívebben szikrázik fel a tehetség, az ötlet, a kreativitás, a váratlan húzás. Tovább a cikkhez
Elkeseredett kamaszlány kétségbeesett gesztusából az iráni társadalom komplex problémái bomlanak ki a hazájában páriaként forgató Panahi varázslatos filmjében. Az Arany Pálma egyik első komoly esélyese. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Sivító gyerekek, túlterhelt szülők és a körülöttük lüktető Budapest - egy háromgyerekes család zaklatott hétköznapjának felkavaró története. A cannes-i fesztivál évek óta kárhoztatott férficentrikusságát rendezője és fókusza révén idén egy remek magyar film oldja. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Egyetlen puskalövés nélkül sokkol a háború észbontó őrülete Szergej Loznyica új, témájában és megközelítésében merész, abszurdba hajló remekében. Katonák, képviselők, menekültek és statiszták valahol a kelet-ukrajnai front környékén. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Idén harmadik esztendejéhez érkezik Kokas Katalin és Kelemen Barnabás Fesztiválakadémiája. Az alapítókat nemcsak a július 23-án induló fesztivál programjáról, de a kamarazene határairól és a hegedűtanároknak kijáró háláról is beszéltettük. LÁSZLÓ FERENC INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
A 24. Lengyel Filmtavasz megmutatta az ország filmművészetének rendkívüli sokszínűségét. ZALÁN MÁRK ÖSSZEFOGLALÓJA. Tovább a cikkhez
Kovalik Balázst nem érdekli Hasse operája, mint tudatosan felépített, saját dramaturgiával bíró műalkotás – az a valami, ami több, mint a részek összessége. MALINA JÁNOS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Ha egy énekes több évtizedes, diadalmas operai pályafutás után visszavonul a zenés színháztól, joggal feltételezhetjük: életében a színpad után most a pódium következik. A világhírű francia koloratúrszoprán esetében nem ilyen egyszerű a képlet. CSENGERY KRISTÓF KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
