„Zeneköltők társasága” címmel rendezett hangversenyt az idei Költészet Napján a pécsi Kodály Központban a Pannon Filharmonikusok. MALINA JÁNOS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Sajnos ez azt is jelenti, hogy ezúttal nem zenélt azzal a szabadsággal az Hespèrion XXI, mint ami ezekben a muzsikákban benne rejlik. CSABAI MÁTÉ ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Bojti János hangtáros és zenei rendező feleségével, a nemrég elhunyt zenetörténésszel és rádiós szerkesztővel, Papp Mártával együtt hosszú évek óta a 19. századi orosz zene, különösen a Muszorgszkij-életmű igen jelentős kutatójának számít. MALINA JÁNOS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A józsefvárosi Fekete Lyuk (1988-1994) történetét bemutató kiállítás egyszerre jeleníti meg a korabeli Budapest underground-alternatív kultúráját, ennek szereplőit, valamint a korszak zenei (punk, hardcore, metál, new wave stb.) mozgásait-törekvéseit. Tovább a cikkhez
Gátlástalan szexuális ragadozó, vagy szertelen zseni volt Casanova, aki a Don Giovanni szövegkönyvébe is beleütötte az orrát? Szerencsére ezt a kérdést nem akarta megválaszolni az Óbudai Danubia Zenekar Szalonkoncertje. CSABAI MÁTÉ CIKKE. Tovább a cikkhez
Mariss Jansons vezényelte a Bajor Rádió Szimfonikus Zenekarát március 19-én a Müpában, egy olyan hangversenyen, amelyen Iveta Apkalna lett orgonaművész nem egyszerűen vendégszólista volt, hanem a főszereplők egyike. MALINA JÁNOS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Belcea Quartet március 13-i zeneakadémiai hangversenyén (a „Négyszer négyes” sorozat első koncertjén) előadott három mű közül a nyitó Haydn-darab, az op. 76-os Erdődy-kvartettek közül a d-moll hangnemű „Quintenquartett” volt az egyetlen, amellyel kapcsolatban lényegi kifogások merültek fel bennem. Tovább a cikkhez
Korántsem Grigorij Szokolov az egyetlen olyan zongoraművész, aki hivatalnoki arccal sétál ki a pódiumra, közöny látszatát keltve ül a billentyűkhöz – ezt követően azonban játékával földrengéseket és szökőárakat idéz elő, tűzhányókat hoz működésbe. CSENGERY KRISTÓF KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Jonny spielt auf (magyarul: Húzd rá, Jonny) című darabot 2004-ben láttam a bécsi Staatsoperben. Unalmasnak éreztem az első felvonását, felkavarónak a másodikat. Ott nagyon megfogott valami, és nem engedett el a végkifejletig. MUSZATICS PÉTER KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Esterházy és Eötvös Péter dadogó oratóriumában a 2016-ot 2019-re javították: kérdés, meddig lehet ezt csinálni. Erre viszont a kritikusnak kéne válaszolnia. CSABAI MÁTÉ ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Egy izraeli karmester, aki eredetileg hegedűművészi pályára készült, és két magyar zenekarral is régóta remekül szót ért. CSENGERY KRISTÓF ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Olga Peretyatko dívaként érkezett a Müpába és dívaként is távozott: elhittük neki, még ha nem is mindig énekelt úgy. CSABAI MÁTÉ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A zeneakadémiai „Kamarazene nagyteremre” sorozat keretében február 25-én Joshua Bell szonátaestjét hallgathattuk meg; az amerikai hegedűs állandó zongorista partnerével, az angol Sam Haywooddal lépett pódiumra. Tovább a cikkhez
Időről időre a másodvonalbeli operákat is érdemes elővenni, de ilyenkor valahogy mindenből több kell: tehetségből, kreativitásból, körítésből. Almási-Tóth András Gioconda-rendezése azonban mindössze a kismedencébe merészkedett be. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
