Sághy Miklós kötete nyolc esettanulmányon keresztül, más-más elméleti keretet alkalmazva mutatja be az irodalom filmes adaptációjának elemzési lehetőségeit. A szerző a XX. század prózáinak és azok mozgóképi feldolgozásainak komparatív vizsgálatával mutat rá, hogyan dolgoz fel egy médium egy másikat. Tovább a cikkhez
Még sosem merült fel benned, hogy néznél egy gulyáskommunizmus idején játszódó, jó kis magyar vámpírkomédiát? A Drakulics elvtárs bizonyítja: ideje volt, hogy készüljön egy ilyen. BUJDOSÓ BORI KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Mi lesz A legyek urából egy világvégi dzsungelben? Az idei fesztiválok latin slágere, a lehengerlő Monos bemutatja azt a világot, ahol a törpék és a gyerekek parancsolnak. NAGY V. GERGŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Ki hitte volna, hogy Az aranyoskám rendezőjének közel ötven éve elveszettnek hitt dokumentumfilmje formálja majd át teljességgel azt, amit Aretha Franklinről és a gospelről gondoltunk? HARSÁNYI DOMONKOS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Hans Petter Moland filmjének középszerűségén még az erős irodalmi háttéranyag és a professzionális stáb sem tud segíteni. ZALÁN MÁRK KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A hideg, kopár izlandi táj, és Ingvar Sigurdsson izlandi színész barázdált, meggyötört arcának monotonul váltakozó képeit a kibuggyanó, forró vér ellenpontozza Hlynur Palmason filmjében, ami a gyász témáját a végsőkig feszített formatudatossággal dolgozza fel. VÍZKELETI DÁNIEL ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Csipkerózsika múltkor még csak feminista lett, most pedig már egyenesen a mesetrump ellen harcol. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Mit tehet az ember, ha minden vágya egy saját sci-fi univerzumot teremteni, de nincsen hozzá költségvetése? Elkészíti A lelőhelyet! HARSÁNYI DOMONKOS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Ang Lee egészen Budapestig repült, hogy leforgassa Nemes Jeles László rémálmát. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Túl sok újdonság ugyan nem derül ki Ron Howard életrajzi dokumentumfilmjéből, ám mi igazság szerint az eleven Luciano Pavarottitól is szinte mindig ugyanazt vártuk és reméltük: a életöröm ragályos boldogságát. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Az elsőfilmes Hartung Attila FOMO – Megosztod, és uralkodsz című mozijának főszereplői Z generációs tinédzserek, akik – ha nincsenek is ennek tudatában – épp úgy elszenvedői a csoportnyomásnak, mint a közállapotoknak. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Vincenzo Natalinál jobban talán senkit sem sújt az elsőművesek átka. Az amerikai rendező több mint húsz éve igyekszik megugrani vagy legalább megközelíteni első nagyjátékfilmje presztízsét és közönségsikerét, a ma már igazi kultfilmmé érett Kockát. Tovább a cikkhez
Todd Phillips Joker-mozija, az idei Velencei Filmfesztivál fődíjasa, azon az úton tesz egy újabb nagy lépést, amelyen még Christopher Nolan indult el Batman-értelmezéseivel. Phillips Jokere itt él közöttünk, és jobb ha résen vagyunk, mert bármikor robbanhat. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Metoo ide vagy oda, nem könnyű felhőtlenül örülni a férfiakat megkopasztó sztriptíztáncosnők elhúzódó bulijának A Wall Street pillangóiban. BUJDOSÓ BORI KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A zsánerkutyulós filmek mestere annyira fanyar viccet mesélt a szegények és gazdagok közti szakadékról, meg az erőszakról, mely annak mélyében fogan, hogy Cannes-ban mindjárt Arany Pálmával jutalmazták. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
