Tudták? Egyszer már üzentünk Brüsszelnek, sőt Brüsszelen keresztül az egész világnak. Nem is akármikor: az 1956-os események után alig másfél évvel, a Brüsszeli Világkiállításon. A Kiscelli Múzeum Mutató nélkül – BA úr X-ben című kiállításának anyaga minden szálon 1958-hoz kapcsolódik. Tovább a cikkhez
A budapesti Ludwig Múzeum jelenlegi Kelet- és Közép-Európára irányuló fókuszával összhangban az őszi időszak alatt két lengyel vonatkozású tárlattal is várja a látogatókat, ám mindkét tárlat hagy kívánnivalót maga után. MARGL FERENC ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Pompeji világhírneve a tragédiájának köszönhető, hiszen a Római Birodalom számtalan hasonló méretű városkáját a történelem az idők során fokozatosan átformálta, ám Pompeji a mai napig az maradt, ami 79-ben volt. MOLNÁR ILONA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Soha nem írtam meg ilyen nehezen kritikát. Tényleg, hol jár az eszem?
DÉKEI KRISZTA ÍRÁSA.
Tovább a cikkhez
A Nemzeti Galéria vendégkiállítása visszaspulnizta a majd száz éve porosodó cicagombolyagot. Igazi nagy befektetés, nemzetközi team-munka. P. SZŰCS JULIANNA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
„Tíz hónappal ezelőtt felhívtam az apámat, hogy elmondjam, felkértek erre az előadás-sorozatra. Erre ő: Hm. És van mit mondanod?” NÉDER PANNI ELEMZÉSE. Tovább a cikkhez
A Total Records valóban az, ami: kizárólag bakelitek falra illesztett halmaza egyetlen kiállított tárgy, egy lemezjátszó kivételével. Nincs a dolog túlbeszélve, a falon lévő alkotásokat kísérő szövegek elegendően informatívak: főként a látvány van, és az emlékek. Tovább a cikkhez
Nemes Lampérth Józseftól nem ismerünk sok képet, az a kevés viszont, amit igen, átütő. Most a lehető legtöbb művét gyűjtötte egybe a Kieselbach Galéria: a grafikák mellett huszonkét olajképet a fellelhető huszonnégyből. IBOS ÉVA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az Osztrák Irodalmi Múzeum valamivel több, mint egy éve nyílt meg. Állandó kiállítása pontosan azt tudja, amit egy 21. századi múzeumtól elvárunk: jól adagoltan és interdiszciplinárisan ismeretet terjeszt, kontextusba helyez, elgondolkodtat, saját élményt ad. PAPP TÍMEA BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
A Moszkva tér nem hely, hanem történet. A Kiscelli Múzeum október elejéig nyitva tartó #moszkvater című kiállítása ezt a történetet meséli el két fejezetben, rengeteg színes illusztrációval, helyet hagyva a széljegyzetek számára is. ZÖLDI ANNA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Progresszív zárási akcióval, a bringázás lélektanát feltáró válogatással búcsúzik a felújítás előtt álló Iparművészeti Múzeum. Tovább a cikkhez
Május végén nyílik a 15. Velencei Építészeti Biennálé, ahová Magyarország hosszú idő után először olyan kiállítás tervével készül, amely a nemzetközi építészeti diskurzus egyik fókusztémájára reflektál. ZÖLDI ANNA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A kiállítás címe – amely akár egy filozófiai fogalom elnevezéseképpen is csenghet – a bokszolás világából táplálkozva utal a sportolók attitűdjére, amely a küzdelem élvezetéből erőt merítve felülkerekedik a fáradtságon és a megpróbáltatásokon. SIMON BETTINA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
„Ha épp nem látszik ember, majd jön, különben is most ment el. … Léte legfőbb bizonyítéka maga a kép, amin momentán nincs ott. Ha nincs kép, gyárcsarnok, krematórium, fürdő, kiállítás, szóval ha nincs terem, nincs teremőr. De ha van, van. Enteri, a teremőr.” (Parti Nagy Lajos: A múlt falikútja) P. Tovább a cikkhez
