Nehéz értéksemleges nyílászáróvá lenni Magyarországon, avagy hány emberöltő egy vaskapu és hány vaskapu egy élet. PARTI NAGY LAJOS KIÁLLÍTÁSMEGNYITÓJA. Tovább a cikkhez
A Műcsarnok folytatva eddigi gyakorlatát ismét párhuzamos kiállításokat sorol egymás mellé. A kurátori koncepció szerint a kapocs köztük a fel-, a meg- és a rátalálás öröme, melyet az alkotó érez, amikor sikerül Májá fátyla mögé kukkantania. ZÖLDI ANNA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Képzőművész, performer, díszlettervező volt, de ugyanilyen erő kötötte az íráshoz. Intenzív, szuggesztív volt jelenléte, alkotásai. Tovább a cikkhez
Értelmes emberek vagyunk, minket ugyan nem mételyezett meg a nacionalizmus vírusa. Lehet, hogy tévedünk. DÉKEI KRISZTA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
El Kazovszkij ezzel a kiállítással, A túlélő árnyékával világunk időben és térben megkerülhetetlen művésze lett: az árnyék, amelyet a művész és a kiállítás vet ránk, ma sokkal inkább fényhez, megvilágító erejű fényességhez hasonlít. FORGÁCH ANDRÁS ESSZÉJE. Tovább a cikkhez
Tényleg hollywoodi sztori Mágnás Elzáé: olyan, amiből filmet szokás készíteni, könyvet írni, kiállítást rendezni. Csak jó volna, ha az is kiderülne a kiállításból, hogy miért érdekes ma ennek a nőnek a története. GERA MÁRTON KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A hálózatok korának szülöttei kíváncsian kutatják, milyen összefüggések alakították elődeik, a merev szellemi és térbeli megosztottságban élő huszadik század működését. Tovább a cikkhez
Idén már másodjára jött létre a Textúra névre keresztelt szövetség, melynek keretében múzeum, színház és irodalom fonódik össze alkalmi jelleggel, egy-egy este erejéig. NÉMETH BÁLINT ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Október 10-11-én rendezték meg a Várkert Bazárban az első Mercedes-Benz Fashion Week Central Europe elnevezésű kifutói szemlét, ami a kortárs divatipar és a kormányzati Kulturkampf különös elegyeként prezentálta a menőség közép-európai etalonjait. ZANIN ÉVA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
„...létezésük mindig a legmélyebb közvetettség kísérteties tartományában zajlott, mert kézzelfoghatóak voltak, de elérhetetlenek, mert jelenlévők voltak, de megragadhatatlanok, mert maguk voltak a létezés, miközben a létezésből mégis ki voltak zárva...” IBOS ÉVA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
„Az az ötletem támadt, hogy megzavarom az egyensúlyt és meghívom a káoszt.” Ezt tűzte ki célul Versailles kapcsán Anish Kapoor, hangsúlyozva, hogy mindez nem lesz könnyű, hiszen a helyszín történelmi integritását meg szeretné őrizni. Tovább a cikkhez
Tulajdonképpen nincs meglepetés, már a kiállítás címéből tudni a konklúziót: csupa veszteség. Mondjuk, ismerjük a történelmünket, igazán hozzászokhattunk volna. GERA MÁRTON KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Színvonalas fotókiállítás mutatja meg egy város 20. századi történetének néhány évtizedét az 1920-as évektől 1944-ig, egyetlen aspektusra koncentrálva: családokra, személyekre lebontva beszél a holokauszt előtti évtizedek szombathelyi zsidóságának hétköznapjairól, örömeiről, bánatairól, munkájáról. Tovább a cikkhez
Abban a pillanatban, amikor megláttam a sajtóanyagban a belül füles kávéscsésze fotóját, biztos voltam benne, hogy látni akarom a spanyol design kiállítást, mert a tárgy azt sugallta, hogy Buňuel és Dalí szellemisége még a mai tárgytervezők gondolkodásában is kísért. IBOS ÉVA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Sziget Fesztivál egy hete alatt mindig az a hamis illúzióm támad, hogy Magyarország mégsem a Balkán, hanem a fejlett nyugat része. Tovább a cikkhez
