Bár a Sziget Fesztivál már évek óta egy hatalmas játszótér hangulatát kelti, ahol gyermeklelkű részeg felnőttek ugrabugrálnak vagy bámulnak nagy, színes, izgalmas, esetleg kevésbé izgalmas dolgokat, azért két fröccs között a valóság néha itt is szembejön velünk. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A Régi Zsinagóga és a Kisszínház között ingáztam néhány napig, aztán egy ideje azon gondolkodom, hol és hogyan lehetne a kritikus szemszögéből kijelölni a THEALTER helyét. CSÁKI JUDIT ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Ismerőseim visszatérő kérdésére, miszerint nem unom-e ezt a fesztivált, eddig standard válaszom volt, az idén azonban kissé árnyaltabb lett a helyzet. OROSZLÁN ANIKÓ BESZÁMOLÓJA, 1. RÉSZ. Tovább a cikkhez
Kommunista kabaré, John Lennon utolsó mondata Yoko Onóhoz, cintányéros, cudar világ és Arany János életútja. És ez mind Taliándörögdön. REZEK BORI BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
"Afrika mélyén vagy az Indiákon is mindig hallani fogod A trubarúrt" - büszkélkedett hajdan Verdi, s persze igaza lett. Afrika meg az Indiák mellett természetesen a Margitsziget is fix helyszín, ahol ezt az operát lehet és érdemes is meghallgatnunk. No és megtekintenünk? LÁSZLÓ FERENC KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Minden igyekezet hiába, a Vízkeresztet nem lehet érdemben bemutatni egy négyezer fős nézőterű szabadtéri színpadon. A strandváltozatot láttuk. PROICS LILLA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Bár a megnyitót élőben, egyenesben, színesben, képernyőmérettől függően több-kevesebb colon nézhetően online közvetítették, a Győrkőcfesztivált nem földi-égi kamerákon keresztül kell nézni, hanem el kell merülni a sűrűjében. PAPP TÍMEA BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
Az 52. Karlovy Vary-i filmfesztivál kifejezetten magas színvonalú volt, bár az emlékezetes alkotásokat szokás szerint nem a versenyprogramban találtuk meg. Tovább a cikkhez
Egy körülbelül öt éves kisfiú őrjöngi végig előttem a 30Y koncertjét, kicsit több energiája van az utolsó napra, mint nekem. A B-oldal nemcsak az ötvenéves Lovasi Andrásnak indult el, hanem a fellépők és a fesztiválozók jó részénél is. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A Porgy és Bess énekesi gárdáját hallgatva eszembe jut, hogy miért csak két-háromévente egyszer, akkor is vendégelőadókkal találkozhatunk ezzel az operával itthon: a szerzők, a Gershwin testvérek szándéka az volt, hogy minden esetben afroamerikai művészek énekeljék a Porgy szerepeit. Tovább a cikkhez
Az Aerowaves nemzetközi hálózat évente meghirdetett felhívásával nem kisebb célt tűz ki maga elé, mint hogy összegyűjtse, bemutassa és egy éven keresztül promotálja Európa húsz legkiemelkedőbb színvonalú kortárstánc produkcióját. DOHY ANNA BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
Azt talán túlzás lenne állítani, hogy Várkonyi Mátyás és Miklós Tibor közös színpadi főművén egyáltalán nem fog az idő, de azért a Sztárcsinálók még mindig jól megél a színpadon. Egyik-másik száma pedig nemcsak hatásos, hanem meglepően aktuális is. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Az a baj, hogy Kokas Katalin és Kelemen Barnabás nagyon szeretik a zenét: maratoni volt a Fesztiválakadémia idei utolsó koncertje, no és persze egészen kiváló. CSABAI MÁTÉ ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Kora nyári kamarazene a Liszt Ferenc téren, a nemzetköziség és a maximalizmus jegyében. CSENGERY KRISTÓF ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A barcelonai Agrupación Señor Serrano társulatának 2016-ban bemutatott Birdie című előadását láttuk Temesváron, a TESZT-en. Akinek korábban is szerencséje volt, találkozhatott az előző munkájukkal, A House in Asia-val is a Trafóban. PROICS LILLA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
