Meggyőződés és szkepszis, vallási fanatizmus és ateizmus csap össze Ridley Scott legújabb sorozatában, egy olyan világban, ahol végképp elmosódik a határ ember és android között. A kritika az első három epizód alapján készült. VIGH MARTIN CIKKE. Tovább a cikkhez
Lakos Nóra első nagyjátékfilmjében Kerekes Vica markáns jelenléttel uralja a vásznat, s ha a néző el tud tekinteni az alapszituáció teljes irrealitásától és a film széteső szerkezetétől, akkor végső soron korrekt, visszafogott romantikus vígjátékot kap. VIGH MARTIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Hazaárulási vád és a hadsereg becsülete, téves ítéletek, tárgyalótermi drámák meg kabinetválságok, bíróság elé citált nagy író és utcai merénylet a védőügyvéd ellen: egy nagyon francia (világ)botrány részletei. Rövid emlékeztető és spoileres gyorstalpaló Roman Polanski Dreyfus-filmje elé. Tovább a cikkhez
Talán senki sem tudta még olyan szórakoztatóan, okosan és egészen sajátos szemszögből megírni és filmre vinni a szorongásait, depresszióját és félelmeit, mint Charlie Kaufman. Az ő különcködő, zseniális látásmódja adta az amerikai film utóbbi húsz évének legeredetibb, igencsak szerethető alkotásait. Tovább a cikkhez
Akciósztárból botrányhős, majd metamodernista performanszművész lett. Shia LaBeouf most vezeklő alkoholistaként, színészi mellett írói tehetségével nyerte el Hollywood bocsánatát. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Csillogás és porba hullás, büszkeség és megalázkodás, érzelem és szex, vágyakozás és elélvezés – no és a filmtörténet talán legérzékenyebb csókja két szerelmes fekete férfi között. A szemkápráztató Pose című sorozat érzéki hullámvasút a transzneműség eksztatikus vidámparkjában. Tovább a cikkhez
Christopher Nolan megrendezte minden idők legbonyolultabb és egyben egyik legbutább Bond-filmjét. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Ha már a szuperhősök is pirulákat szednek, tényleg nagy a baj. A Netflix legújabb tömegfilmjéből nem hiányzik az ambíció, annál inkább a kreativitás. HARSÁNYI DOMONKOS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Patkányürülékben és romlott húsban kutakodik a magányosan öregedő apafigura, miközben a mélyből és múltból zaklatások, árulások és egy pohárzongora bódító fényhangjai bukkannak felszínre. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Ezekhez az érzelmekhez dán kezek kellenek. Az egy éven keresztül az Iszlám Állam túszaként raboskodó Daniel Rye története a lelkünkre pályázik és nincs menekvés előle. HARSÁNYI DOMONKOS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Julie Delpy rögtön két filmet is akart csinálni a szülői lét legszívszorítóbb kihívásáról, amit aztán egy alkotássá ragasztott össze. A kettő közül az egyik egész jól sikerült. BUJDOSÓ BORI KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Talán még sosem volt ilyen könnyű dolga a kritikusnak, mint most a Pesti balhé nevű termékkel szemben. Elkészült valami, amihez képest a Kölcsönlakás és a Pappa pia már egészen filmszerű és élvezhető, sőt nem akármilyen erényekkel is rendelkezik: például azokat végig lehet nézni. Tovább a cikkhez
Lángszóró csóvája lobban az alkonyi ég háttere előtt, miközben feldolgozatlan érzelmek perzselnek kegyetlenül a chilei rendezőzseni legújabb filmjében. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Egy Tom Hanks-mozi akkor is eseményszámba megy, ha közepes filmről van szó, amelyik témájánál fogva ráadásul jobban is érvényesült volna a nagyvásznon. A Greyhound csatahajó az Apple TV+-on debütált. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A norvég rendezőnőt halálos agydaganattal diagnosztizálták, 9 évvel később filmet forgatott a történetéből. Olyan kellemetlenül őszintét és felkavarót, mintha még mindig a skandináv mozi aranykorát élnénk. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
