A gazdasági válság utáni kapitalizmus pontos és fájó kritikáját fogalmazza meg Ken Loach Sajnáljuk, nem találtuk otthon című új filmjében. Az idős rendező dühből jó ennyire. BUJDOSÓ BORI KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Minden idők egyik legbefolyásosabb lányregénye új köntöst kap, de nem felejti el származását. Egy adaptáció, amire igenis nagy szükségünk volt. HARSÁNYI DOMONKOS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Guy Ritchie gyökerei most kicsit tán kifinomultabban gengszterkednek (tisztelet a kivételnek), de persze az elegánsabbak is csak úgy csinálnak, mintha. Mindenesetre rendkívül szórakoztatóan, lelkes rutinnal vezeti őket a főnök. KOVÁCS GELLÉRT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Adam Sandler és az Oscar? Hosszú ideig úgy hittük, ez a kettő egymást kizáró fogalom, aztán jöttek a Safdie testvérek és egy New York-i ékszerész kálváriája kapcsán megmutatták, hogy tényleg minden lehetséges. Lenne. A Csiszolatlan gyémánt viszont Oscar-jelölés nélkül is megér egy misét. Tovább a cikkhez
Noha a Richard Jewell balladája korántsem megrázó erejű dráma, mégis rendezője színvonalasabb alkotásai között lehet említeni. ZALÁN MÁRK KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Hollywood tehetséges humoristája képzeletbeli Hitlerrel próbál nevettetni, de sírás lesz a vége. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Kisebbfajta moziszenzáció, ahogy a hipermozgékony kamera kalauzol az első világháború poklában: Sam Mendes egysnittes filmje operatőri és rendezői stílusbravúr, hiányosságai ellenére kivételes moziélmény. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az Úr sötét anyagai ellentmondásos bravúrja, hogy tűkön ülve várjuk egy középszerű fantasysorozat folytatását. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Koronczi Endre több képzőművészeti műfajban (grafika, festészet, fotó, videó, performansz) alkotó, a saját útját konzekvensen járó művész, aki játékos munkamódszeréről, barátságos természetéről és a védjegyévé vált citromsárga felsőruházatáról ismert. Tovább a cikkhez
Alan Moore és Dave Gibbons nyolcvanas években megjelent comicja, a Watchmen új fejezetet nyitott a képregények történetében azzal, hogy leszámolt a klasszikusnak mondható szuperhős-kultusszal. Tovább a cikkhez
A film, amely Michael Bay, Will Smith és Martin Lawrence karrierjét megalapozta, tizenhét év után ismét visszatér. Ezúttal eredeti rendezője nélkül, kiöregedett főszereplőivel, egy identitáskrízisben szenvedő forgatókönyv alapján. HARSÁNYI DOMONKOS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Botrány egy jó szándékú, könnyen fogyasztható film a munkahelyi szexuális zaklatás működési mechanizmusairól, sok híres színésszel. Ismeretterjesztő filmnek megjárja, de aki ennél többet vár, csalódni fog. BUJDOSÓ BORI KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Pompás évindító az Agatha Christie szellemét életre keltő krimi, amelyben a déli Poirot találkozik a Trump-szavazó újgazdagokkal. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Deák Kristóf első nagyjátékfilmjét olyan várakozás előzte meg, mint amikor a kiváló novellistától kezdi követelni az olvasó és a szakma az első regényt. A kispályán már megy, jó a labdavezetés, kiváló a ritmus, lássuk, mit kezd az igazin. A nagyok közt. Tovább a cikkhez
Az év leggyapjasabb animációja egyben a legszórakoztatóbbja is. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
