Mit is tehetünk, ha az életünk tere egy szűk padlás? Például rock and rollra rophatjuk, miközben álmodozunk a repülésről. OROSZLÁN ANIKÓ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Feszült várakozással kezdődik a játék. Az udvaroncok a nézőtéren állnak, rohangálnak, fészkelődnek, a beiktatásra várnak. A főszerepet a király és a kamerák játsszák, az udvar tagjai a tapsoló statiszták; precízen felépített „királyi médiademokrácia” képe rajzolódik ki. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Két ember. Nemrég még egy párt alkottak. Mellettük ott van harmadiknak egy idős asszony. Sőt, negyedikként felidéződik még egy középkorú férfi is. Bezártság. Búcsúzás. Egyedüllét. NÁNAY ISTVÁN ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A kamera horrorfilmes zenére imbolyog a Trafó alagsora felé a Tünet Együttes A tünetegyüttes című filmre adaptált előadásában. Lent valami igazán szörnyű dolog várja: a független színház elmúlt harminc éve. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Jelenleg a Szegedi Nemzeti Színházban próbál Fábián Péter, a k2 Színház egyik alapítója és vezetője. Kőszínházi és független munkastílusról, elvárásokról és a közönség igényeiről, meg az általa elképzelt repertoárszínházról is beszélgettünk. JÁSZAY TAMÁS INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
A legfőbb bűn a gyávaság - ennek a megállapításnak Bulgakov regényében és Gyöngyösi Levente zenés színpadi adaptációjában egyaránt fontos szerep jut. Az opera-musicalt és annak rég várt (online) bemutatóját nem érheti e valóban oly undok bűn vádja. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
„Van kovászos uborka!” Ez az elordított mondat – Börcsök Enikő ordítja el – valami olyasmit jelent, hogy az isten verje meg ezt a mi örökké és örökre nyomorult életünket. És veri. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
