A fiatal, tanulni és a világot megjavítani vágyó munkaerő csomagol és indul külföldre, miután a sötét nagyúr bezáratta az iskolákat meg a kórházakat. Ezekre nincs pénz, helyette viszont futja szoborállításra meg látványépítkezésre. Hol járunk vajon? JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Arcok mozdulatlansága és egy történet mozgékonysága, egy osztályterem, és benne tényleg csak a legszükségesebb eszközök. Vajon hogyan lehet a leginkább minimálisra redukálni Othello tragédiáját ahhoz, hogy ne veszítsünk el belőle semmi fontos részletet? PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az előadás címe: Az ember tragédiája “junior”. Vajon mit takar, miben nyilvánul meg a “junior jelleg"? Cseke Péter negyedéves kaposvári osztálya majdnem teljes létszámban és rengeteg szerepben vesz részt a kecskeméti Kelemen László Kamaraszínházban bemutatott, ifjúságnak szánt előadásban. Tovább a cikkhez
Egy kisgyerekeknek szóló revü sok mindenre lehet jó: például felnőtt nézőjét rádöbbentheti arra, hogy milyen egyoldalú a színházról alkotott képe. FRITZ GERGŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az Escargo Hajója Színházi és Nevelési Szövetkezet ezúttal a magyar közoktatást vette célba, és elég jól telibe találta. A célpont ennek ellenére sértetlen maradt. OROSZLÁN ANIKÓ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az Örkény Színház IRAM programjának alapítójával, Neudold Júliával beszélgettünk arról, találtak-e valamilyen formát vagy módszert arra, hogy náluk ne álljon meg teljesen az élet, mint ahogy a legtöbb színházban kényszerűen megállt. PROICS LILLA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Ha valaki megkérdezné, mikor jó egy gyerekelőadás, valószínűleg valami olyasmit mondanék rá, mint amit a Harlekin előadásáról kifelé menet láttam: ha a gyerekek utána nevetgélve, izgatottan elemzik, hogy melyik szereplő mikor viselkedett jól és mikor nem. ELEFÁNTI EMMA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
