Két ember. Nemrég még egy párt alkottak. Mellettük ott van harmadiknak egy idős asszony. Sőt, negyedikként felidéződik még egy középkorú férfi is. Bezártság. Búcsúzás. Egyedüllét. NÁNAY ISTVÁN ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Ki gondolta volna két évtizede, amikor az első előadások születtek, de még tíz éve, az éles politikai töltetű Szutyok bemutatója után is, hogy Pintér Béla drámaírói munkásságáról 2019-ben tudományos tanácskozást tartanak. NÁNAY ISTVÁN ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Nem derűlátó, bár helyenként derűs helyzetjelentés szerelemről, hűségről, hatalomféltésről, uralkodásról és a nemzet jövőjéről. NÁNAY ISTVÁN ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Budaörsön, két vendégelőadás közötti szünetben beszélgetünk negyvenéves pályájáról, az egri Harlekin Bábszínházról, amelynek igazgatója. NÁNAY ISTVÁN INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Ünnepel a Budapest Bábszínház. Visszanéz hetvenéves múltjára, összegez és előretekint. Tíz napig minden rendezvénye – több más esemény mellett a hosszúra nyúlt BÁBU fesztivál – erről a jubileumról szólt. NÁNAY ISTVÁN ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Bár akad, aki belehal a betegségébe vagy öngyilkos lesz, mégis kedélyes, már-már idilli az élet a maguk hibájából vagy a társadalom könyörtelen törvényei következtében lecsúszottak, italba menekülők, netán csak elvonulni akarók menedéktanyáján. NÁNAY ISTVÁN ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Nincs nosztalgikus áradozás az elvesztett birtokról, nincs végeérhetetlen lelkizés, nincs túláradó szentimentalizmus, de van elementáris erő, karcos líra s mindenekelőtt kemény és valódi identitás-dráma. NÁNAY ISTVÁN ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Két test, egy személy. Az egyik fiatal nő, a másik öreg és báb. Polcz Alaine személyiségének két énje, a szép halálra felkészítő pszichiáter és az elkerülhetetlennel viaskodó idős asszony beszélget az öregedésről, készül a halálra. S közben táncol és énekel. Tovább a cikkhez
Ki gondolná, hogy egy francia újkatolikus szerző száz évvel ezelőtt írt drámája ilyen élesen képes reagálni mai életünk legalapvetőbb erkölcsi kérdéseire? NÁNAY ISTVÁN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Képes-e tizenkét különböző habitusú és társadalmi beágyazottságú férfi túllépni a felületes benyomásain és belé égetett előítéletein – ez a tétje az amerikai darab magyar előadásának. NÁNAY ISTVÁN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Felkavaró Závada Pál regénye, s felzaklató a Mohácsi testvérek ebből készített, szigorúan komponált, zeneileg strukturált, a Radnóti Színház csaknem teljes társulatát mozgósító előadása. NÁNAY ISTVÁN ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A negyvennégy éves Samko Tále gyűlöli a másságot. A szlovákokat szereti (a cseheket, a magyarokat, a cigányokat, de még az oroszokat is utálja) meg a rendet és a szabálykövető normális emberek kiszámítható viselkedését. NÁNAY ISTVÁN ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Az előadás már a negyedik emeletre kaptatás közben elkezdődik. A lépcsőfordulók falán képes és szöveges eligazítás tájékoztatja a nézőt Ország Liliről és Kemény Henrikről. Valamint az ötvenes évekről. NÁNAY ISTVÁN ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Lehet-e a 20. század egyik alapművét, a négykötetes, ezerötszáz oldalas „mitikus regényt” (ahogy Szerb Antal nevezi) színpadra vinni? Lehet-e a mű – ismét Szerb Antallal szólva – „tündéri iróniáját” visszaadni? Lehet. Nem is akárhogy! NÁNAY ISTVÁN ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Nyomozás vagy boncolás? Ki a gyilkos? Egyetlen tudatosan ölő ember vagy a maga módján mindenki? Lehet-e olyan helyzet, amikor jogos az élet kioltása? Szétbogozható-e Raszkolnyikov és Porfirij igaza? NÁNAY ISTVÁN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
