Megint Cezanne. Geskó Judit kilenc évvel ezelőtti emlékezetes Cezanne-kiállítása után, amely Cezanne-nal és a tradíció(k)hoz való viszonyával foglalkozott, most Cezanne-ról mint tradícióról szól a kiállítás. Cezanne és a múlt, Cezanne és a jövő. RADNÓTI SÁNDOR KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Blaszfémia, ha egy zenei képzettséggel nem rendelkező koreográfus karmesterként lép színpadra, vagy épp ez a kívülállás teszi lehetővé, hogy a mű hatásmechanizmusának a mélyére ásson? A kérdés leginkább azért aktuális, mert Xavier Le Roy Tavaszi áldozata január 20-án és 21-én a Trafóban látható. PAPP TÍMEA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A PanoDráma társulat a Trafóban mutatja be a Kár, hogy rák című előadását. A csapat egyik tagjával, az előadás dramaturgjával, Hárs Annával beszélgettünk. PROICS LILLA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
A fiú (férfi? már nem fiú, és még nem férfi) egy nagy, zárt dobozban ül, csak felénk van nyitva a negyedik fal. Kockának nagy, világnak kicsi. SZEMERÉDI FANNI KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Matthijs van Heijningen filmje, Az elfelejtett háború okos döntéssel szerényen húzódik meg a nagyívű és ünnepelt Dunkirk árnyékában. Bár a dramaturgiája hasonló, jóval szerényebb eszközökkel éri el, hogy árnyaltan, ám a maga súlya szerint lássuk a Schelde folyóért zajló küzdelmeket. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
„Megírtam egy drámát Casanova címmel, aztán utólag derült ki, hogy a bíborosról szól.” Az előadást író-rendező Éry-Kovács András szavai ezek: ő és társulata évek óta dolgozik azon Egerben, hogy bebizonyítsa, a báb nem csak a fiatal korosztályok műfaja. BOGYA TÍMEA ÉVA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az unoka nem tesz mást, mint a bejáratott műfaji konvenciókat okosan felhasználva tár fel egy hamisítatlanul magyar bosszúsztorit, melyben egyszerre fér meg a maró társadalomkritika és a vígjátéki könnyedség. CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
