Alföldi Róbert rendezése eleven színházi paradoxon: hatásos előadás - nem különösebben erős, izgalmas vagy jelentékeny főszereplőkkel. Sok a csend, sok a támadó látvány- és játékötlet, sok a hisztéria a budaörsi Elektrában. Néha túl sok. LÁSZLÓ FERENC KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az elfogult érdeklődés késztet többesztendős kutatásra, vagy épp fordítva: a többesztendős kutatás szüli a biográfusi elfogultságot? Így is, úgy is érthető és mélyen emberi a jelenség, amely ezúttal Alan Walker magisztrális Bülow-életrajzát teszi itt-ott sérülékennyé, s olykor megmosolyoghatóvá. Tovább a cikkhez
Időről időre a másodvonalbeli operákat is érdemes elővenni, de ilyenkor valahogy mindenből több kell: tehetségből, kreativitásból, körítésből. Almási-Tóth András Gioconda-rendezése azonban mindössze a kismedencébe merészkedett be. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A művészetért és a szerelemért élt, akár Floria Tosca - csak épp az ő Cavaradossija egy bicskanyitogatóan alamuszi hajómágnás volt. Maria Callas civil és színpadi létezésének tragikumán nem fog az idő. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Az alapötlet remek, a cím telitalálat, a korismeret jeles rendű, a kutatómunka pedig dicséretes szorgalmú, ám e számos erény sajnos még együtt sem ad ki egy regényt. Lehet, hogy Vajda Pierre-nek inkább Jávor-biográfiát kellett volna írnia? LÁSZLÓ FERENC KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A címhez magyarázatul és mentség gyanánt: bizony ilyenek a poénok az Operettszínház idei utolsó nagyszínpadi bemutatóján. A Maya előadása felerészt élvezhető, ám a gyakori rossz pillanatokban mintha csak Kiss B. Atilla igazgatói pályázatának rosszalló kitételeit illusztrálná. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A jó színház mindenekelőtt az élet örök megoldhatatlanságáról mesél, és legfeljebb csak másodsorban valamely aktuális ügyről: valódiról, dőlt betűsről vagy idézőjelesről. A Radnóti új Osztrovszkij-előadása jó színház. LÁSZLÓ FERENC KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A cím ugyan Makk Károly révén már rég foglalt, de bárcsak ez lenne a legnagyobb probléma Pozsgai Zsolt Kálvin- és egyszersmind Loyolai Ignác-filmjével! LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Legvégül még a Szózat dallamát is hallani Alföldi Róbert Chicagójában, ám az előadás mégsem az ilyen ötletektől válik magyarossá. Merthogy az: feszélyezően, sőt kínosan magyaros. LÁSZLÓ FERENC KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az élet olyan, mint a Lánchíd, akarom mondani, az élet olyan, mint a cirkusz. Hol a porond: kint-e vagy bent? LÁSZLÓ FERENC KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A 20. századi magyar történelem legőrültebb, pusztítóan abnormális időszaka – egy súlyosan cukorbeteg, de egyebekben valószínűtlenül normális, ép lelkű és egészséges kedélyű öregember naplójában. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A társadalom bedarálja az egyént, ám az operairodalom még ebből a szomorú és alighanem örök tényből is profitálhat. Erre bizonyság Vajda Gergely első - és egyszersmind legutóbbi operája, Az óriáscsecsemő. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Kereken ötven éve Bárdy György és Tomanek Nándor közös remeklésével kezdte meg magyarországi pályafutását Neil Simon jellemkontraszt-komédiája, amely legújabban most épp Görög László és Gáspár Tibor színészi összeillését teszi szórakoztatóan - és olykor megindítóan érzékletessé. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Nagy énekesnő, pompás zenekar, érdekes program, nemes szándék, valamint kínos mértékű didaxis és szépelgés: ez mind így együtt Joyce DiDonato békeharcos koncertje. A Müpából távozó közönség többsége hetekre, sőt talán hónapokra lemondott a világháború kirobbantásáról és terrorakciók elkövetéséről. Tovább a cikkhez
Idén harmadik esztendejéhez érkezik Kokas Katalin és Kelemen Barnabás Fesztiválakadémiája. Az alapítókat nemcsak a július 23-án induló fesztivál programjáról, de a kamarazene határairól és a hegedűtanároknak kijáró háláról is beszéltettük. LÁSZLÓ FERENC INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
