Ugyan mi enyhíthetné jobban a járvány okozta légszomjat egy ázsiai, pontosabban egy dél-koreai gengszterfilmnél, amelyben a békeidők receptjére harmadolják meg egymást a felek? Az Éjszaka a paradicsomban emellett még egy beteljesületlen szerelemmel is súlyosbítja a helyzetet. Tovább a cikkhez
A könny és nevetés között ingázik a Netflix török filmje, amely az isztambuli, guberálásból élő utcagyerekek életébe nyújt bepillantást. Ám a nagy igyekezet és hatásvadász jelenetek ellenére a Papíréletek az marad, amit a cím sugall: papírra vetett, a könnyektől gyorsan elázó, kecskerímes költészet. Tovább a cikkhez
A férfi bosszúállók már kiöregedtek és minden trükköt elsütöttek, de a női verziókban talán még lehet valami plusz. Így gondolkodhattak a Netflixnél, amikor zöld utat adtak Julien Leclercq projektjének. Tovább a cikkhez
A csalók sosem voltak ronda emberek, ám az idősek gondnokságát ellátó Marla Graysont mintha a tökéletes emberek katalógusából húzták volna ki. Tökéletes a gátlástalansága és a mohósága is, ám egy nap emberére akad az orosz maffia egyik vezetője személyében. Tovább a cikkhez
Nem túl jó érzés, amikor a sarki fényt bámulva a végtelen hómezőn egy vörös pontot veszünk észre magunkon. Egy lézeres irányzék foltja, amint az az eldördülő lövésekből csakhamar ki is derül. Alain Darborg filmje a horror, a dráma és a skandináv krimi elemeivel építi fel a Vörös pont feszültségét. Tovább a cikkhez
Izgalmas kamaradráma a közepén, laposabb csúcspont a végén: valahogy így lehetne összefoglalni a Fagypont alatt című spanyol filmet. Ami igazából addig érdekes, amíg a nézőnek találgatnia kell: ki a jó és ki a rossz az éjféli rabszállítást feje tetejére állító történetben. Tovább a cikkhez
Csupán apró örömök várnak arra, aki megnézni a Netflix új sci-fi akcióját, a Halálos harcmezőt. Felfedezheti a pesti utcákat a 2036-ban játszódó polgárháborúban, és örülhet annak, hogy az új szelek két színesbőrű főhőst is hoztak nekünk. Tovább a cikkhez
A Suburbicon fekete humora után most csöndes, meditatív, borongós sci-fivel lépett rajongói elé a színész-rendező George Clooney. A kétórás alkotás még jobban felerősíti a pandémia okozta sérülékenységünket és vélt vagy valós veszélyérzetünket. Tovább a cikkhez
Remek szereposztás, jó ügy, elsöprő koreográfia és dúdolható zenék. A The Prom – A végzős bált még a Jóisten is sikernek teremtette, könnyes-nevetős kiállós filmnek. De nem az lesz belőle, csak egy újabb uncsi strigula az elfogadás és a nagy szívünk mellett. Már ha van valakinek szabad két órája. Tovább a cikkhez
Vajon most összejön Amy Adamsnek és Glenn Close-nak? Igazából ez a legnagyobb kérdése Ron Howard új mozijának, hiszen a két színésznő összesen 13 Oscar-jelöléssel büszkélkedhet. Itt is mindent megtettek, hogy még közelebb kússzon az áhított szobrocska. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Sallangmentes, finom alkotást tesz le elénk a korábban inkább vágóként dolgozó osztrák Ulrike Kofler. A Mit akarunk az élettől távol esik a tanmesék vaskos tanulságaitól, inkább amolyan királydráma királyok nélkül, skandináv minimalizmussal. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A kérdés megint ugyanaz: szükséges volt-e Alfred Hitchcock korai klasszikusát újra megfilmesíteni? A válasz nem egyértelmű, ám Ben Wheatley mégiscsak többet tesz annál, hogy leporol egy örökzöldet. Tovább a cikkhez
Igazi presztízsfilm: az amerikai történelem feldolgozása, sztárok tömkelege, emelkedett hangulat, erkölcsi prédikációk és humor, nagy ív – az isten is az Oscar-gálára teremtette. És könnyen lehet, hogy a férfi mellékszereplők kategóriájában az esélyesek között is lesz. Tovább a cikkhez
Ez lenne az a film, ami miatt nem csak szerethető a Netflix, hanem komolyan is vehető, mint a nagy stúdiókkal versenyző gyártó. Korábban a Házassági történet és a Csiszolatlan gyémánt kapcsán éreztem hasonlót; mármint azt, hogy megéri átrágni magunkat a középszer dzsungelén. Tovább a cikkhez
Talán senki sem tudta még olyan szórakoztatóan, okosan és egészen sajátos szemszögből megírni és filmre vinni a szorongásait, depresszióját és félelmeit, mint Charlie Kaufman. Az ő különcködő, zseniális látásmódja adta az amerikai film utóbbi húsz évének legeredetibb, igencsak szerethető alkotásait. Tovább a cikkhez