Talán senki sem tudta még olyan szórakoztatóan, okosan és egészen sajátos szemszögből megírni és filmre vinni a szorongásait, depresszióját és félelmeit, mint Charlie Kaufman. Az ő különcködő, zseniális látásmódja adta az amerikai film utóbbi húsz évének legeredetibb, igencsak szerethető alkotásait. Tovább a cikkhez
Talán még sosem volt ilyen könnyű dolga a kritikusnak, mint most a Pesti balhé nevű termékkel szemben. Elkészült valami, amihez képest a Kölcsönlakás és a Pappa pia már egészen filmszerű és élvezhető, sőt nem akármilyen erényekkel is rendelkezik: például azokat végig lehet nézni. Tovább a cikkhez
A Netflix újra és újra nekiveselkedik, hogy saját franchise-t, egymásra épülő sorozatuniverzumot építsen ki magának, hiszen az iparágban ez az aranytojást tojó tyúk. Ami biztos: A halhatatlan gárdában van meg eddig a legtöbb potenciál. Tovább a cikkhez
Nem kellett sokáig várni, hogy az első olyan alkotás megérkezzen, amely a koronavírusra, a karanténra, a bezártságra, a világ leállására, az eddigi életünk látványos összeomlására reflektál. Tovább a cikkhez
Ha most a marketingosztályon dolgoznék, azt mondanám, hogy ez a franciák válasza a Halálos iramban nevű végtelenített történetre. Aztán már nem is érdekelne, hogy az összehasonlítás csak messziről és hunyorogva állná meg a helyét. Tovább a cikkhez
A túlzások és a megtorpanások filmje Olivier Megaton új mozija. A francia rendező egyik nyilatkozata szerint nem igazán kedveli az akciófilmeket, ám ez a kritikus távolságtartás nem akadályozza meg abban, hogy egyre-másra szállítsa a műfaj középszerű alkotásait. Most épp a Netflixre. Tovább a cikkhez
Alejandro Montiel argentin krimije igazából arról győz meg, hogy a sablonoknak nem számítanak a határok. Miközben dél-amerikai ízekre vágyunk a Megérzés kapcsán, skandináv és német minták vonulnak el a szemünk előtt, amerikai profizmussal megvalósítva. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Úgy tűnik, hosszas kísérletezgetés és vegyészkedés után a Netflix megtalálta a kattintásvadász sikerfilmet, amely végre sorozattá nőheti ki magát. Tyler Rake figurájában végre testet öltene egy újabb Ethan Hunt vagy Jason Bourne. Csak ez a karakter kicsit nyersebb, svarceneggeresebb. Tovább a cikkhez
Néhány évvel a Bovaryné „újrafogalmazása” után Hófehérke története kap gellert a francia rendező, Anne Fontaine színes vásznán. A halál torkából menekülő lány elcsábítja a hét törpét, és nem harap az almába. De még ez a legkisebb baj. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Elég nagy hátrányból indul a magyar átlagnéző szempontjából a Sergio című dráma a Netflixen. A külpolitikát csak félig-meddig követőknek ugyanis nem sokat mondhat a brazil diplomata neve, aki a világ konfliktusgócaiban próbált rendet tenni. Tovább a cikkhez
Szerencséje is van a The Decline című kanadai filmnek, mert a jóslat, amire az egész történetet alapozták, részben bevált: csak nem a klímakatasztrófa és a miatta meginduló migránsok, hanem egy aprócska vírus zárt mindenkit az otthonába. Tovább a cikkhez
Még ebben a kényszerű bezártságban, lakásunk rabságában sem árt felidézni: otthonunk, kivívott pozíciónk elvesztése néha igen furcsa reakciókra sarkallja az embert. A munkanélkülivé vált reklámszakember például eldönti: lépésről lépésre visszaszerzi elvesztett boldogságát. Tovább a cikkhez
Akár véletlen volt, akár tudatos döntés, telibe talált. Tovább a cikkhez
Könnyed, gördülékeny szórakozást eredményezett Peter Berg és Mark Wahlberg sorrendben ötödik együttműködése, a Spenser az igazság nyomában. Bár azóta, hogy letértek az igaz történetek megfilmesítésének biztos ösvényéről, nem sikerült igazán maradandó alkotást összehozni. Tovább a cikkhez
Kipróbált dokemuntumfilmesként forgatta le első nagyjátékfilmjét Liz Garbus. Az Elveszett lányok című, a Sundance Filmfesztivált is megjárt alkotása higgadtan és remek színészekkel beszél egy átlagos sorozatgyilkosos rejtélyről. Az előítéletek világában. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
