Azt már tudtuk, hogy a világ alapvetően két csoportra oszlik: a szelídekre és naivakra, vagyis az örökös csalások áldozataira, illetve a szemfülesekre és keményekre, akik nem csak fontolgatják a (törvényes) határok tágítgatását, hanem át is lépik, ha kell. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Itt az ősz, vagyis a presztízsfilmek ideje. Nagy és lehetőleg történelmi drámákkal, drága jelmezekkel és sokatmondó tekintetekkel köszönt be a már az Oscarra kacsingató időszak. Tovább a cikkhez
Vincenzo Natalinál jobban talán senkit sem sújt az elsőművesek átka. Az amerikai rendező több mint húsz éve igyekszik megugrani vagy legalább megközelíteni első nagyjátékfilmje presztízsét és közönségsikerét, a ma már igazi kultfilmmé érett Kockát. Tovább a cikkhez
A moralizálás is olyan, mint a tabletta. Csak addig csúszik, amíg van rajta egy kis édes zománc: a humor. Ám ha ez lekopik, marad a lelkiismeret-furdalás csupasz keserűsége. A gyógyulás illúziója nélkül. Ezért bukik el végül Denys Arcand új mozija is. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Ha kibírja az első tíz percet, akár egy jó mozi élményével távozhat a kísérletezésre fogékony néző. De ha nem, akkor okosan teszi, ha már az előzetes alapján eldönti, hogy megkíméli-e magát mindettől. Tovább a cikkhez
Nem döcög, de nem is száguld. A 25 km/h – Féktelen száguldás igazi nyári film az élet szeretetéről és gyermeki énünk újrafelfedezéséről. Nincs benne ugyan semmi különösebben eredeti, ám ettől még szívmelengető alkotás Markus Geller mozija. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Minden megvolt benne, az is, hogy botrány- vagy kultfilmmé váljon, netán irodalmárok zarándokoljanak el rá hosszú sorokban, mert érvényesen beszél normák és szabályok áthágásáról, szerelemről és szabadosságról. Tovább a cikkhez
Az év legkiszámíthatóbb alkotásának címére is benevezhet a spanyol Oscarral büszkélkedő Bajnokok. Életigenlés, humánum és könnyek: Javier Fesser alkotása semmit sem bízott a véletlenre. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Sok minden eszünkbe juthat Casanováról, csak az unalom nem. Benoît Jacquot filmje mégis erre tesz meggyőző kísérletet. Vállaltan nem a testiségről és nem a bujaságról beszél, hanem az érzelmekről, ám sajnos csak a leglaposabbakat sikerül kibányásznia. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Mikor tér vissza Almodóvar az érvényes filmekhez? Ezzel a kérdéssel ülhetett be a legtöbb rajongó a Fájdalom és dicsőségre. Az előbbit már megtapasztalta néhány félresikerült mozi után, s már nagyon vágyott az utóbbira. Tovább a cikkhez
Drogok, csalás, Ibizát idéző forgatag. Talán már csak Habony Árpád hiányzott a Tied a világból, hogy elhiggyük: néha otthon, a négy fal között a legjobb, ahol például gondolkodás nélkül elkapcsolnánk az ilyen filmekről. Már ha nálunk lenne a távirányító. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Hiába vagyunk tele csodás megmenekülések történeteivel, hiába oktatott minket hosszú heteken keresztül Bear Grylls A túlélés törvényeiben, a valóságban nem mennénk sokra a természet (romantikusabban: vadon) elemi ellenállásával, amellyel az embert tagadja. Tovább a cikkhez
Perry Lang második filmjének igazából a plakát a legerősebb eleme. Te mit kérdeznél tőle? – szegezi a kérdést a gyanútlan nézőnek. Az Interjú Istennel ezzel szemben nem az éles kérdések és okos válaszok filmje, hanem amolyan teológiai gyorstalpaló, sok-sok sziruppal leöntve. Tovább a cikkhez
Karácsonyi film, de szinte biztos, hogy nem ez lesz az ünnep slágerfilmje, nem ez jön majd a Reszkessetek, betörők! után, hogy aztán álomra hajtsuk a fejünket a szeretet pihe-puha párnájára. Tovább a cikkhez
Egy angol és egy francia találkozik a medencében. Nem, ez nem egy vicc kezdete, hanem ugyanaz a történet két változatban. A Férfiak fecskében után ugyanis a franciák is leforgatták a maguk szinkronúszós moziját. Színesebben, szagosabban, hosszabban. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
