Az év legkiszámíthatóbb alkotásának címére is benevezhet a spanyol Oscarral büszkélkedő Bajnokok. Életigenlés, humánum és könnyek: Javier Fesser alkotása semmit sem bízott a véletlenre. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Sok minden eszünkbe juthat Casanováról, csak az unalom nem. Benoît Jacquot filmje mégis erre tesz meggyőző kísérletet. Vállaltan nem a testiségről és nem a bujaságról beszél, hanem az érzelmekről, ám sajnos csak a leglaposabbakat sikerül kibányásznia. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Mikor tér vissza Almodóvar az érvényes filmekhez? Ezzel a kérdéssel ülhetett be a legtöbb rajongó a Fájdalom és dicsőségre. Az előbbit már megtapasztalta néhány félresikerült mozi után, s már nagyon vágyott az utóbbira. Tovább a cikkhez
Drogok, csalás, Ibizát idéző forgatag. Talán már csak Habony Árpád hiányzott a Tied a világból, hogy elhiggyük: néha otthon, a négy fal között a legjobb, ahol például gondolkodás nélkül elkapcsolnánk az ilyen filmekről. Már ha nálunk lenne a távirányító. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Hiába vagyunk tele csodás megmenekülések történeteivel, hiába oktatott minket hosszú heteken keresztül Bear Grylls A túlélés törvényeiben, a valóságban nem mennénk sokra a természet (romantikusabban: vadon) elemi ellenállásával, amellyel az embert tagadja. Tovább a cikkhez
Perry Lang második filmjének igazából a plakát a legerősebb eleme. Te mit kérdeznél tőle? – szegezi a kérdést a gyanútlan nézőnek. Az Interjú Istennel ezzel szemben nem az éles kérdések és okos válaszok filmje, hanem amolyan teológiai gyorstalpaló, sok-sok sziruppal leöntve. Tovább a cikkhez
Karácsonyi film, de szinte biztos, hogy nem ez lesz az ünnep slágerfilmje, nem ez jön majd a Reszkessetek, betörők! után, hogy aztán álomra hajtsuk a fejünket a szeretet pihe-puha párnájára. Tovább a cikkhez
Egy angol és egy francia találkozik a medencében. Nem, ez nem egy vicc kezdete, hanem ugyanaz a történet két változatban. A Férfiak fecskében után ugyanis a franciák is leforgatták a maguk szinkronúszós moziját. Színesebben, szagosabban, hosszabban. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Igazából most lenne a legkönnyebb dolgom. Csak egymás mellé kellene raknom a két címet, és a többit az olvasóra bízni. Hiszen Az eltűnés sorrendjében pont úgy viszonyul a Dermesztő hajszához, ahogy a két film címe. Mintha A halál kilovagolt Perzsiából az Alkoholizmus veszélyei címen születne újjá. Tovább a cikkhez
Who have not wished for their favourite paintings in a museum to come to life and tell the continuation of the story captured in the moment? Ruben Brandt, Collector is an animated feature film built on exactly that desire, while conjuring an intriguing story around the classics set in motion. Tovább a cikkhez
Dobó Kata biztosra ment, de csak annyit ért el, hogy a végeredmény nem annyira kínos, mint a Pappa pia. Néha valóban lehet nevetni a Kölcsönlakás művi fergetegén. A többi dermedt csend, szeszélyes évszakok. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Ha a drogcsempészet és az öregotthon között kellene választanom most már egészen biztos, hogy az előbbire voksolnék. Kár, hogy a remekül működő időskori pályaválasztási tanácsadás ellenére A csempész nem az a film lett, ami lehetett volna. A sok érzelem mattolta a humort. Tovább a cikkhez
Idegen emberek, egymásba nyíló rejtvények, és a mindenhonnan leselkedő halál. Régi recept, amelybe elég sok film belebukott már. A Végtelen útvesztő viszont kivétel: remek tempóérzékkel és kivételes látvánnyal ringat minket a borzongásba. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
„A Gyűrűk ura és A hobbit készítőitől”, áll a plakáton, és akkor hirtelen nem is tudni, hogy miben bízzon az egyszeri filmrajongó. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Abban bíztam, hogy majd a filmből csak-csak kiderül, hogy miért kellett Paolo Genovese friss művét, a Teljesen idegeneket magyarosítani. Miért kellett „kölcsönvenni” Szörény Rezső ’78-as alkotásának címét. Tovább a cikkhez
