Rengetegszer elkezdtem és befejeztem A Pál utcai küldetés című könyvet, de még most sem vagyok biztos abban, hogy elolvastam az egészet. PUSKÁS PANNI RECENZIÓJA. Tovább a cikkhez
A kamera horrorfilmes zenére imbolyog a Trafó alagsora felé a Tünet Együttes A tünetegyüttes című filmre adaptált előadásában. Lent valami igazán szörnyű dolog várja: a független színház elmúlt harminc éve. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Felnőttként szeretnénk gyermekünket minél nagyobb biztonságban tudni, és elkerülni azt, hogy bármi olyasmit lásson, ami „nem neki való”. Ennek eredménye gyakran lesz az, hogy nem engedjük őt kapcsolatba kerülni a valósággal. Tovább a cikkhez
Kultúrtörténeti írás, szuggesztív napló vagy szépirodalom? Bánki Éva Telihold Velencében című könyve mindahány felsorolt műfaj jegyeit magán hordozza, miközben azt kutatja, mi közünk is lehet nekünk, magyaroknak az egyik legkülönlegesebb olasz városhoz. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Az Interferenciák nemzetközi színházi fesztivált ebben az évben – a már unalomig ismételt okok miatt – online, ingyenesen szervezte meg a Kolozsvári Állami Magyar Színház. A fesztivál tíz napja alatt igen sokféle előadás láthatott az, akinek volt türelme monitoron színházat nézni. Tovább a cikkhez
Négy nő, négy generáció, mérgezett és egymást megmérgező életek. Lehet-e az ember elég tudatos ahhoz, hogy lezárjon egy rossz sort, eltérhet-e teljesen a családi mintáktól? Krakkóban járunk, a szereplők lengyelek, de a Gardénia című dráma itthon is fájón ismerős. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
„Friel szakavatottan konstruált, elfogadhatóan formatervezett, ám nem épp modern színművében gyöngécske az elem” – írta Tarján Tamás 1993-ban a Pogánytánc Katona József Színház-beli bemutatójáról. Huszonhét év után hasonló benyomásokkal távoztam a Weöres Sándor Színház előadásáról. Tovább a cikkhez
Legyünk megkeresztelve vagy sem, higgyünk Istenben vagy sem, az Ádám almáit nézve minden alkalommal az lehet az érzésünk, mi valóban a keresztény kultúrát és annak értékrendszerét képviseljük, vagy legalábbis szeretnénk képviselni. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Ülök a Kolibri Pincében, nézem a Tipli című előadást, és egy jelenet után rájövök, hogy ezeket a srácokat én ismerem valahonnan. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Nem szeretnék jegesmedve lenni. Ezt pár hete már egyszer megállapítottam, egy vasárnap délutánon, amit a budapesti állatkertben töltöttem. A jegesmedvék etetése tilos! című előadás megerősített ebben az elhatározásomban. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Keresztes Tamás első rendezése bulvárszínház, de a szó lehető legjobb értelmében: profi, kreatív, vicces, nem okoz csalódást annak sem, aki Rejtő Jenőt szereti. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Selyem Zsuzsa novelláskötetében visszaszámol a világvégéig, miközben pontosan tudja, hogy az már régen itt van, vagy talán már túl is vagyunk rajta, és csak olyan szokványosan volt kellemetlen. PUSKÁS PANNI RECENZIÓJA. Tovább a cikkhez
Arcok mozdulatlansága és egy történet mozgékonysága, egy osztályterem, és benne tényleg csak a legszükségesebb eszközök. Vajon hogyan lehet a leginkább minimálisra redukálni Othello tragédiáját ahhoz, hogy ne veszítsünk el belőle semmi fontos részletet? PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Hiszitek vagy sem, én is láttam már Ujj Zsuzsit a Déliben. Kellemes érzés volt, de jó jelnek azért nem vettem, és ettől mindenkit óva is intenék, pláne szerelmi ügyekben. Még a Csaknekedkislány frontemberét, Csepella Olivért is – de utóbbival elkéstem, úgy tűnik. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
The Black Hole (1988-1994) was a legendary club in Budapest in Golgota street. It was the first place in the country to gather underground subcultures, and its history is linked with the political changes of 1989. Tovább a cikkhez
