Rengetegen – állítólag nagyjából tízezren – néztük élőben és távolról A padlás 999. előadását. És néztük volna többen is, ha bírta volna az e-színház a belépő kódok küldésének iramát. CSÁKI JUDIT ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A tavaszi „lockdown” idején szinte azonnal megmozdult a színházi szakma: jobb és rosszabb, kisebb és nagyobb ötletekkel jött elő, hogy mutassa magát, és némi vigaszt nyújtson a karanténba belefáradó kultúrszomjasoknak. CSÁKI JUDIT ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Jelentem: beütött a skizo. Azt akarom látni a színházban, amiben élek, és baromira elegem van abból, amiben élek. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Ez a szegény Ruzante, akit igazából Angelo Beolcónak hívtak, nagyon megszívta, hogy hetven évvel később megszületett William Shakespeare, százhússzal később pedig Moliére. Így járt. És akkor Goldoniról még nem is szóltunk. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Van ez a közönség által igen-igen kedvelt színházi műfaj, az életjáték. Nem dráma, de színház; kapcsolódása mind a hétköznapokhoz, a jelenhez, mind a közönséghez direkt, evidens. Ha ráadásul a színházról, színészről (is) szól, a siker garantált. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Na, nem úgy, mint Jack Kerouac híres regénye, az Úton, és nem is úgy, mint Cormac McCarthy Az út című műve, de mégiscsak road novel ez, és a végén megérkezünk... hova is? CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Úgy emlékszem, ez valami korosztályos mánia volt, a Jelenetek egy házasságból. Nem a bibliánk, hanem a tükrünk. Aztán ma már nem így gondolom. Nagyon nem. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Véletlenül tudom, hogy hol voltam 2005. június 6-án hétfő este. A Nemzeti Színházban ültem egy jótékony célú gálaesten. A címe: A Beregszászi Magyar Színházért. CSÁKI JUDIT NAPLÓJA. Tovább a cikkhez
Most arról kéne írnom, hogy micsoda parádés ünnepségsorozat és mély összegzés zajlik annak kapcsán, hogy harminc évvel ezelőtt rendszert váltottunk. A kultúrában is – legalábbis reményeink és szándékunk szerint. CSÁKI JUDIT NAPLÓJA. Tovább a cikkhez
Jövőre ezen a napon pontosan azt fogom csinálni, amit tavaly ilyenkor: délelőtt írok, szerkesztek, levelezek, a Revizor dolgaival foglalkozom, délután sétálok egy nagyot, este színházba megyek. Berlin felett az ég... CSÁKI JUDIT NAPLÓJA. Tovább a cikkhez
Negyvenszer láttam. De lehet, hogy ötvenszer. És csak a harmadik és negyedik felvonást. Az elsőt és másodikat élőben talán kétszer. CSÁKI JUDIT NAPLÓJA. Tovább a cikkhez
Dicsekvés következik: írtak rólam egy novellát. És hát nem akárki írta: Esterházy Péter. CSÁKI JUDIT NAPLÓJA. Tovább a cikkhez
Nézem a képet, óvatosan és alaposan. Egy-egy vonást veszek szemügyre, aztán fokozatosan kirajzolódik a figura. CSÁKI JUDIT NAPLÓJA. Tovább a cikkhez
Kísérleti nyulak, azok vagyunk most. Amivel legvadabb fantáziánkban el-eljátszottunk – már aki –, az most rögvalóság. A sok nyúlszerepből most ezt választottam: milyen (lenne) az életünk élő színház nélkül. CSÁKI JUDIT NAPLÓJA. Tovább a cikkhez
Pontosan egy méter a könyvespolcon: a Világirodalmi lexikon, a pótkötettel együtt. Itt van a hátam mögött – és legalább tíz éve egyetlen kötetét sem vettem a kezembe. CSÁKI JUDIT NAPLÓJA. Tovább a cikkhez
