„Fénylik titka keresztfának” – Passió-jelenetek / Agria Összművészeti Fesztivál 2008
2008.07.29.

Foltin Jolán és Kiss Ferenc passiójátéka, annak ellenére, hogy Jézust – némiképp redukálva – mitikus mesehősként tálalja, mégis szerethető. A zene gyönyörű, megrendülni meg nem itt fogunk. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA.

A Honvéd Táncszínház és Egri Gárdonyi Géza Színház közös produkciójában született darab helyszínválasztása tökéletes – az Eszterházy Károly téren, a Bazilika lépcsőjén játszódik az előadás – a helyszín szakrális és vásári is egyben, nyüzsgő határterület, rengeteg látogatóval, akik mindannyian részesei lehetnek a játéknak. A nézőtér székei csupán egy műanyag szalagkordonnal vannak leválasztva, mely lényegében felesleges is, hiszen a magasban, a lépcsőn futó színpadtér optimális elhelyezkedése miatt a térről bárhonnan látható az előadás: kétszer annyian nézik kívülről a passiót, mint kordonon belül, és ez így is van rendjén.

Jelenet az előadásból
Jelenet az előadásból

A passiójáték lényege alapvetően mindig az kéne, hogy legyen, hogy szakrális időben történjék: ne csupán felidézze Jézus szenvedéseit, hanem mágikus egyidejűséget hozzon létre; lehetőséget, hogy a néző együtt érezzen a Megváltóval, közel kerüljön a szenvedőhöz. Ez nem csupán szimpla színházi helyzet, hanem optimális esetben szakrális színház. És persze kiürült formákkal való dobálózás, turistalátványosság, muzeális vallási performansz – amennyiben alkotói veszik komolyan a feladatot.

Persze, a komolyan vétel nem jelent nyársat nyelt komorságot vagy mindent elsöprő tragikumot, hiszen a feltámadás, a megváltás: örömhír. A Foltin Jolán és Novák Eszter-féle passió hiteles és szeretetreméltó, de egyáltalán nem komor, inkább olyan, mintha Jézus történetét gyerekeknek mesélnék el. A sokszereplős – közel két tucat táncos közreműködésével színre vitt – forgatagban az egyes szerepek úgy hatnak, mintha bárki játszhatná őket. Zeke Edit jelmeztervező természetes anyagból készült ruhái is viszonylag neutrálisak, csak a színek beszédesek: Mária kékben van, Júdás feketében, Jézus fehérben. Ebben a közösségi játékban elsősorban jó táncosokra van szükség, akik alkalomadtán még énekelni is tudnak, és nem monologizáló színészóriásokra: Júdás is – Lányi Attila –, Jézus is – Juhász Zoltán – hangsúlyozottan csak egy a közösségből, ha inget cserélnének, fordítva is eljátszhatnák a szerepeket.

Jelenet az előadásból. Fotók: Gárdonyi Színház
Jelenet az előadásból. Fotók: Gárdonyi Színház

Az előadás a kis Jézus születésének hírével kezdődik – amit egy izgatott, bodros, szőke angyal jelent be habos jelmezben – és a Jézus feltámadásáról, csodatévő cselekedeteiről szóló tréfás adomákkal zárul. Akár egy szájról-szájra terjedő legenda, mely minden újrameséléssel új meg új, hihetetlenebbnél hihetetlenebb fordulatokkal gazdagodik. Keverednek a játékban a szent és a profán tartalmak, a bibliai történetet anekdotázva, olykor nyers, bumfordi humorba bugyolálva tálalják az előadók, a tréfák és csalimese-szerű példabeszédek egyaránt szerves részét képezik a történetnek. Az előadás nem egynemű, olykor a XVIII. századi, csíksomlyói passiótöredékeken alapuló szöveg, máskor egy-egy mondóka, könyörgés, dal vagy tánc görgeti tovább az eseményeket. Rengeteget dob az előadáson, hogy az Etnofon muzsikusai élőben zenélnek, hiszen végeredményben Kiss Ferenc nagyszerű zenéje és az erdélyi néptánckincs fogja össze és teszi harmonikussá a műfajában igencsak változatos előadást. Kiss Ferenc és Foltin Jolán sokadszor dolgoznak már együtt, az Etnofon tradicionális folklóron alapuló muzsikája ismét megemeli a színpadi történéseket. A történet Foltin Jolán koreográfusi munkájának köszönhetően mindig szimbolikusan zajlik, nem válik földhözragadt mutogatássá. Júdás árulása például jelképes versenyből bontakozik ki: Jézus és Júdás virtuóz szólókkal, egymást túllicitálva igyekeznek túltenni egymáson, és az árulás akkor következik be, amikor végül teljesen kifulladva, barátságosan egymás nyakába borulnak. Erős kép, mert teljesen egyértelműen következik az előző virtuskodásból, amellett valóban közeli és bizalmi kapcsolatot feltételez: Júdás most egy barátot árul el.

Bár Foltin Jolán és Novák Eszter egyaránt szerkesztő-rendezőként van feltüntetve, Kárpáti Péter dramaturgnak nyilván szintén szerepe van abban, hogy az előadás kivételesen jól szerkesztett, tempós, nincsenek benne üresjáratok. A társulat élénk, gördülékeny összjátéka maradandó, még akkor is, ha e legömbölyített, népmesei Jézus-kép okoz némi hiányérzetet.

Kapcsolódó cikkünk:
Nyári fesztiválok 2008

Cím:  \\,  Szerkesztő-rendezők:  Foltin Jolán,  Novák Eszter,  Látvány:  Zeke Edit,  Zeneszerző:  Kiss Ferenc,  Koreográfus:  Foltin Jolán,  Dramaturg:  Kárpáti Péter,  Szereplők:  Juhász Zoltán,  Lányi Attila,  Rémi Tünde,  Bede Fazekas Ibolya,  Kátai István,  Kovács Ágnes,  Közreműködnek:  Az Etnofon Társulás zenészei és táncosai,  Támogatás:  A támogatás adatait ld. a Nyári fesztiválok 2008 gyűjtőlapján