Nyár a Lánchídon
2008.07.08.

Ha valaki tán nem tudta volna, mit is jelent a kifejezés: világzene, az most, ezen a hétvégén, a Lánchídon megtudhatta. KOLOZSI LÁSZLÓ ÍRÁSA.

Nyár a Lánchídon
Nyár a Lánchídon
Aki mindkét nap szánt egy kis időt arra, hogy belehallgasson a híd egyik, illetve másik oldalán fellépő együttesek koncertjébe, azt nem csak a sokszínűség lephette meg, hanem az is, hogy a koncertek közt felfedezhetők összefüggések; van a programnak habarcsa -stílusa, jellege, színe. S ha jól figyelt, megérthette, a világzene nem elsősorban azt jelenti, hogy együtt játszik a norvég szaxofonos a pakisztáni tablással, az argentin bandoneonossal, s hozzá magyar furulyás kísérő őket, hanem sokkal inkább egy hozzáállást, egy világlátást.

Meglehet, korántsem mindegyik fellépő játszott hibátlanul, de az odaadás mindőjüket jótékonyan megkülönböztette azoktól a lélektelen, a számokat mesterséggel abszolváló vegyes összetételű együttesektől, amelyek oly gyakran kísértenek a hasonló rendezvényeken. Az ilyesforma eseményekre ugyanis előszeretettel hívnak meg olyan zenészeket, akik a legváltozatosabb formációkban játszanak, világ- és népzenét is jól formáló, de tulajdonképpen rendre tisztes unalomba fulladó koncertjeiken.

A Nigun tagjait nem tudtam elképzelni más zenekarban: a klezmerbe ojtott jazz olyan erősen és vigalomra ingerlőn szólalt meg, hogy csak pár percig zavart a kihangosított hegedű, vagy a dobos egy-két melléütése. Nem a szaxofonos remek játéka kárpótolt, nem is az, hogy ismerős klezmer dalokat hallottam, hanem az, hogy érezhetően ők is olyan zenét adtak, ami a lelki alkatuknak a leginkább megfelelt. Mindazok, akiket volt szerencsém elkapni ezen a hétvégén, az egyéniségükhöz választottak zenét.

Világzene
Világzene
A világzenében az előadók nem csak stílust vagy hangnemet választhatnak, hanem égtájat, atmoszférát, hangulatot, és még tájat is. Ahogy a Nigun zenéjében megszólalt némi Galícia, a kis zárt falvak, ahonnan nyikorogva indulnak a kóser borokkal a szekerek, úgy szólalt meg a Kerekes Band zenéjében a Gyimes, az erdélyi lankás domboldalak. És úgy szólalt meg az Ajdo Braco muzsikájában a balkán, a hangos szerb települések, a forrongó piacok világa.

Még az olyan, elektronikával megbolondított népzenét játszó bandák, mint Ágoston Béla két fellépő zenekara (Agostones, Zuboly), vagy a vasárnap a budai oldalon zenélő Folktronika játékához is lehetett volna tájakat vagy képeket társítani. A Folktronika alatt brummogó monoton ritmusok sem tűntek a népzenétől idegennek, mert e formációban is - akár a másik parton a Zubolyban - minden közreműködő azonosult azzal, amit játszott.

Palya bea. Szkárossy Zsuzsa felvételei
Palya Bea. Szkárossy Zsuzsa felvételei
Nem nehéz megérteni, miért ennyire sikeres Palya Bea (aki a fellépőket egybegyűjtötte): nem a hangja különleges (az sem nem erős, sem nem jellegzetes), nem a zeneisége (amikor scatteléssel próbálkozott, arra gondoltam, mennyivel többen érzik nála jobban e műfajt), hanem a színpadi jelenléte – az önazonossága. Palya Bea bátorsága rendkívüli: és nem csak azért, mert rajta kívül kevesen tudnának egy bő órát szinte egyedül (olykor Szokolay Dongó Balázs kísérte) énekelni, nem is csak azért, mert egy pillanatra sem lankad, nem engedi el a nézőket (játékba, érzelmekbe vonja őket), hanem azért is, mert őszinte. A Lánchíd pesti oldalán többnyire népzenei alapokra költött saját (szövegű) dalokat énekelt. A csujjogatóban megjelent egy pszichológus; a népdalfeldolgozásokba megannyi fiktív vagy valós kapcsolata kóborolt be: a feleségét megcsaló apukától „a jegygyűrű csúf hacuka”), Kabir Bedin át az átlag csélcsap férfiig. A dalt körülvevő sorok: „a világot bejárom, mire férfit találok”, mintha ugyanazt akarta volna, mint a Folktronika a bugyogó háromnegyedekkel – megszólítani a Szex és New York-függő lányokat is -, de kétségtelenül nagyobb sikerrel. A néhány durvább sor – „anyád segge koporsó, majd meglátod, ott lesz jó” – még inkább megerősítette, hogy ez a lány itt éli ki az indulatait a színpadon, itt éli át a kapcsolatok legmélyebb epizódjait („nem vagyok én se a kurvád, se a feleséged”). Ezek a szövegek nem vulgárisak, hanem vakmerően őszinték. Hol dorombbal, hol tilinkóval, hol egyszál furulyával Szokolay Dongó Balázs izgalmasan kísérte az idegen nyelvűeknek, a turistáknak is valószínűleg izgalmas előadást.

Kapcsolódó cikkünk: Nyári fesztiválok 2008

Rendezvény:  Nyár a Lánchídon, Világzene,  Időpont:  2008. július 5-6.,  Támogatás:  A támogatás részleteit lásd a Nyári fesztiválok 2008 gyűjtőlapján