Mesterkurzusok - Régi Zenei Napok, Sopron
2008.07.06.

A soproni Régi Zenei Napok programjának szerves részét képezik a kurzusok, melyek a régi hangszerek (illetőleg a régi táncok) iránt érdeklődő fiataloknak úgy szólván az egyetlen hazai lehetőséget jelentik a magas színvonalú ismeretszerzésre. MALINA JÁNOS ÍRÁSA.

Idén öt professzor hat kurzusa került a programba, köztük a hagyományos tánckurzus, melyet a kezdetektől fogva Széll Rita tart, illetve az énekkurzus, amelyet Halmai Katalin vezet néhány éve a régi repertoár és a régi éneklésmód iránt érdeklődőknek. Jómagam a három külföldi professzor óráit látogattam meg.

Johann Sonnleitner
Johann Sonnleitner
A fesztivál rendezőinek már a kezdeti időkben sikerült a nemzetközi élvonalhoz tartozó szakembereket megnyerni arra, hogy – kiváló magyar tanárok mellett – Sopronban tanítsanak. Malcolm Bilson például minden harmadik évben visszatér, hogy koncertezzen és fortepiano-kurzust tartson. Ebben az évben azonban az elsősorban csembalistának számító Johann Sonnleitner, a zürichi Zeneművészeti Főiskola osztrák születésű professzora tartott billentyűs kurzust. Sonnleitner az a fajta tanár és művész, akinek rajongói vannak – eddig is volt belőlük Magyarországon néhány. Számuk e nyártól valószínűleg megtöbbszöröződik. Sonnleitner varázsának titka az a bámulatba ejtő és őszinte kedvesség, az a szerénység és humor, amivel tanítványait – de valószínűleg az egész világot – megörvendezteti. Ha a tanítvány figyelmét elkerüli valamilyen fontos információ a kottában, Sonnleitner mosolyogva leveszi a szemüvegét és odanyújtja – az már a személyiség mélyrétegeiben rejlik, hogy a növendék ebben nyomát sem érzi a kifigurázásnak, viszont kíváncsisága máris fel van csigázva. Szeret kérdezni, a hallgatóság véleményét kikérni, rávezetni, a zenei folyamatokat metaforákkal érzékletessé tenni; ha szabad így mondanom: a tanítványban lakó gyermeket elbűvölni és jutalmazni. Sonnleitner a harmonikus ember és tanár iskolapéldája, aki mintegy észrevétlenül, szókratészi derűvel és magától értetődő módon vezeti növendékeit abszolút mély és jelentős felismerésekre.

Simon Standage
Simon Standage
Simon Standage a régi hegedűjátszás nagynevű művésze és rendkívüli hatású tanáregyénisége, Magyarország régi barátja, Sopron visszatérő vendége. Ő, bár rendkívül barátságos, sokkal zárkózottabb személyiség, tanítása jóval személytelenebb. Hegedűje folyton a keze ügyében, s bár magyaráz is, elsősorban a hegedűjén mutatja meg azt, amire gondol, vagy hogy mi a különbség az eljátszás és a zenélés között, hogyan kelnek Vivaldi figurációi életre madárhangokként. Ez nagy kihívás a növendék számára, akinek a munka jelentős részét magának kell elvégeznie. Viszont az élő hang, a közelről megleshető előadói csoda jelentős inspirációt jelent annak, aki valóban motivált. Standage ritkábban utal alapvető, átfogó tanulságokra: ő inkább a megfelelő tempóról, a hangok hosszúságáról vagy vonótechnikáról beszél. Ugyanaz a teljes tudás több különböző irányból is megközelíthető. Standage tudása pedig egyike a leggazdagabbaknak és a legátfogóbbaknak a régi zene területén.

Anneke Boeke tanítás közben
Anneke Boeke tanítás közben
Sopronban Anneke Boeke tartotta az első kurzust még 1985-ben. Ma is visszatérő professzora és koncertező vendégművésze a Régi Zenei Napoknak. Idén furulyát és kamarazenét is tanított – én a kamarazenei kurzusára látogattam el. Ő megint egészen másféleképpen jó tanár. Empatikus, jellemző kérdése a játékoshoz: „ez így nem túl nehéz?” – s ha igen, javasol más megoldást. (Anneke Boeke magyarul kérdezi ezt: ha magyarok a növendékek, magyarul tanít, természetesen.) Furulyaóráin elkerülhetetlenül szó esik technikai kérdésekről, de a kamarazene tanítása talán még közelebb áll hozzá, mert itt még kevésbé kell bármit előírni: ő felszabadítani szeret, képessé tenni a tanítványt arra, hogy ellazuljon, és szabad folyást engedjen az intuíciójának, és a maga módján oldja meg a felmerülő zenei problémákat. Érdekes ellentmondásban áll ez azzal, hogy akik ismerik őt, tudják, mennyire szigorú, legelsősorban önmagával szemben. A tanítás során ezt azonban átengedi a tanítványnak: igazából úgyis azon múlik minden, hogy a növendék mennyire szigorú önmagához. Annyira, amennyire; és ettől függ az is, hogy mire kell, mire érdemes őt rávezetni. Végül pedig Anneke Boeke tanítása igazi női tanítás, ő sokszor eljátssza, elvezényli a javasolt karaktereket, zenei, agogikai folyamatokat, talán felszabadultabban, emocionálisabban, mint ahogy egy férfi kolléga tenné.

Ha a fentieket egy szúrópróba eredményének tekintjük, akkor a tanulság csak az lehet, hogy a Régi Zenei Napok kurzusai a lehető legmagasabb színvonalon zajlanak, s alapvető meghatározói a fesztivál rangjának.

Kapcsolódó cikkünk: Nyári fesztiválok 2008

Szerző: Malina János
Megítélt támogatás: 7 500 000 Ft
Támogató: Kiemelt Kulturális Események Ideiglenes Kollégiuma
A Régi Zenei Napok (Sopron) megrendezésére