Bedřich Smetana: Az eladott menyasszony - Miskolci Nemzetközi Operafesztivál
2008.06.25.

Noha az 1866-ban bemutatott darab alapvetően vígjáték, Andrzej Bubien rendező komolyan vette a címét. És nagyon jól tette. CSONT ANDRÁS KRITIKÁJA.

Vígjátéknak, amolyan kedves, nyári estés szórakoztató, kissé vásári komédiának indul. A rekkenő kánikulában kellemesen hűvös színházban, ebben az álszabadtéri, hiszen fedett hodályban (akusztikája messze nem ideális) a nyitány alatt kacagva-bolondozva rohannak be a nézőtéren át a szereplők, hogy aztán nagy vihogva tűnjenek el a zárt függöny mögött – ez a sokszor látott elidegenítő effektus annyit tesz ezúttal is, hogy nem „valóságot”, hanem színjátékot fogunk látni, és kéretik ezt komolyan figyelembe venni az úgynevezett befogadásban. A nagy zaj jótékony fátylat borított a zenekar teljesítményére is, hiszen köztudott, hogy a nyitány – különösen a vonóskar számára – igen kényes feladat. Szóval előadásának minőségéről nem tud beszámolni a Recenzens, de a későbbiek alapján arra jutott, hogy feltehetően derekasan abszolválták a nyitány feladványát, mivel a későbbiekben megfelelően, jó tempókkal, érzékenyen húztak Blázy Lajos karmester vezetésével. Ám a kezdet bukolikus szívöröme után, a komédia lassan-lassan sötét színeket kap, elmélyül, a természet ölén megbúvó idilli falucska fenyegetően brutalizálódik, és ezt csak helyeselheti a néző, aki iskolázottan jól tudja, hogy minden vígjáték mélyén-mögött egy tragédia rejtőzik.

Jelenet az előadásból (Forrás: Miskolci Nemzetközi Operafesztivál)
Jelenet az előadásból (Forrás: Miskolci Nemzetközi Operafesztivál)
A konfliktus persze a műfaj szabályai szerint alakul, egyszerűen és megszokottan: Masenyka, a faluszépe a félig-meddig és látszólag földönfutó Jeniket szereti, ám egy házasságközvetítő révén a szülők a gazdag Micháék fiát, Vaseket szemelik ki párjául. Jenik cselt vet, 300 máriásért visszalép, eladja menyasszonyát a házasságszerzőnek, egy kikötéssel: Masenyka csak Micha fiához mehet feleségül. Kell-e ezek után mondani, hogy Jenik a végén mint Micha természetes fia lepleződik le, és minden jóra fordul?! De van valaki, mégpedig Masenyka, aki nagyon rossz ízűnek véli ezt a ravasz cselt; és a legkevésbé sincs tréfás kedvében, amikor megtudja, mire – azaz az ő gyönyörű bőrére – ment ki a játék. Emancipált nőt látunk, és nem is csodáljuk lázadását, sőt drukkolunk neki, különösen azt látva, hogy a házasságszerző és a család egy hatalmas ragasztószalaggal egész egyszerűen gúzsba kötve akarná odahurcolni az oltár elé, a menyasszonyi pártát mintegy díszgyümölcsként tűzve a megszerzett torta tetejébe. A dráma csúcspontja a vége féle abban kulminál, hogy Masenyka hisztériás rohamában a földön kétségbeesetten vergődve tiltakozik súlyos megaláztatása ellen. Megrázó jelenet, és a lány felsebesült, vérző térde eloszlat minden nézői nevetésingert. A happy ending nagyon keserű ebben a rendezésben: a boldogságtól ordítani tudó gyülekezet, a falu egyszerű, ám szíve mélyén vadállatias népe mintegy legázolja, a földbe tiporja a szerencsétlen, és a lagzit ilyen áron már a legkevésbé sem kívánó kislányt.

Ráadásul a kiszemelt vőlegény, Vasek sem vágyik a kényszerházasságra. Adoráltja a faluban fellépő cirkusz primadonnája, vagy inkább drámai szendéje, Esmeralda, az egzotikus táncosnő, aki kábítóan erotikus légkörével valósággal elzsongítja a tapasztalatlan parasztgyerek érzékeit. Megcsalatott, érzelmeikből kiforgatott és megcsúfolt fiatalok állnak szembe velünk a komédia végén.

Magyarán: Andrzej Bubien remekül hozta elő a felhőtlen komédia mögött megbúvó sötét alakokat, tisztázatlan érzelmeket, az érzékek zűrzavarát. Ez nem sikerült tökéletesen, az első felvonásban erős túlrendezést érzékelhettünk, nem kevés szájbarágással és a kelleténél több balettal terhelve, és néha valami olyas benyomásunk támadt, – különösen a tornatermet formázó erősen értelmetlen díszletet látva – hogy a rendező túl sokat tanulmányozta Peter Sellars videóit. De a végére megbékült ezzel a Recenzens, különösen úgy, hogy Masenyka szerepében parádés alakítást láthatott-hallhatott a színpadi jelenségként is igen üde, remek prózai színészi erényeket mutató Kriszta Kinga részéről. A művésznő nem kímélte sem térdét, sem hangját; nagyszerűen bírta a szerepet, magassága átütő, középhangjai gazdagok, és egész fellépése a nagy dráma légkörét hordozza. Györfi István a hősszerelmes szerepében kissé túl heroikusra vette a figurát, amolyan paraszt Siegfriedként lépett fel, hatalmas hanggal, mely olykor sajnos üvöltésbe csapott át. De egészében hiteles alakítás volt ez is, egy a maga igazát némi nyers erővel, ám izzó hittel, mondhatni elhivatottsággal képviselő ember fellépése. Vacek, ez a falusi Woody Allen, túl sokat csetlett-botlott – Balczó Péter kissé egy-ügyűre vette az alakot. A többi szereplő közül nem lenne értelme bárkit is kiemelni, a debreceniek előadásának egyik nagy erény volt ugyanis az ensemble-játék, a közös munka öröme. A roppant nagy szerepet kapó balettkar (koreográfus: Fejes Kitti és Katona Gábor) ugyancsak remekül teljesített.

Ha nem is minden pillanatában megoldott, ám okos, leleményes, gondolatgazdag előadás volt, ékesen bizonyítva, hogy van operaélet Budapesten kívül is.

Kapcsolódó cikkünk:
Miskolci Nemzetközi Operafesztivál 2008

Szerző: Csont András
Helyszín:  Miskolci Nemzeti Színház, Nyári Színház,  Időpont:  Június 20.,  Rendező:  Andrzej Bubien,  Díszlet- és jelmeztervező:  Anita Magda Burdzinska,  Koreográfus:  Fejes Kitti, Katona Gábor,  Karmester:  Blázy Lajos,  Karigazgató:  Pálinkás Péter,  Szereplők:  Kriszta Kinga, Györfi István, Balczó Péter, Cseh Antal, Stefanik Márta, Haja Zsolt, Borsos Edit, Fülep Máté, Ujvárosi Andrea, Vincze János, Udvarhelyi Péter,  Támogatás:  A támogatás adatait ld. a Miskolci Nemzetközi Operafesztivál 2008 gyűjtőlapján