Szakmai beszélgetések a POSZT-on - POSZT 2008
2008.06.17.

Mi csak akkor tudunk beszélgetni, ha a színház maga is szóba áll velünk. Ha nem monológot folytat, nem magánügy, nem önmagába zárkózott művészet, hanem megszólít, jelenlévőnek, netán alkotótársnak gondol. TOMPA ANDREA ÍRÁSA.

Ebből a szempontból is felemás az idei, ellentmondásoktól és tévedésektől sem mentes válogatás: van kifejezetten kommunikáló színház – némelyiknek egyenesen benne ülünk a terében –, más előadások leengedik a negyedik falat; az esztétikai választás persze még nem a párbeszéd, pláne nem a minőség garanciája.

Tompa Andrea
Tompa Andrea
Ez a szakmai párbeszéd, a közösségi együttlét, együttgondolkodás, egymás komolyan vétele, meghallgatása egyenlő felek gondolatcseréje; olyanoké, akik nem nézik le egymást, nem rendelődnek egymás alá. Egyszóval a demokrácia gyakorlása, próbaköve. És úgy is sikerül, ahogy minden ilyen demokratikus gyakorlat nálunk: felemásan. Amerikában nem csak az úgynevezett „hozzászólást” tekintik értéknek, hanem a kérdezni tudás képességét; persze, ez is válhat gyermekdeddé vagy üres formává. Ám a kérdés mégiscsak érték. Egy kezemen megszámolhatnám, hány kérdés hangzik el a szakmai beszélgetéseken…

A POSZT-on jelenlévő szakma részvétele – tisztelet egy-két kritikusnak, dramaturgnak – a beszélgetéseken alig érzékelhető, vannak viszont civil érdeklődők, akik a helyzet okán nem mernek kérdezni-hozzászólni; egyszer sem tapasztalni, hogy az alkotók közül valaki meghallgatná egy másik csapat előadásáról való eszmecserét: ez pontosan tükrözi nem csak a POSZT, de minden színházszakmai párbeszéd hagyományát nálunk. Az egymás iránti érdeklődés finoman szólva csekély. A szakmai beszélgetéseken a hármast, Novák Eszter rendezőt, Kárpáti Péter drámaírót és engem úgynevezett opponenseknek nevez kedves moderátorunk, Galamb; a hivataloskodó, a beszélőt ab ovo ellenségnek-ellenzőnek tekintő címkét gyorsan lerázzuk, inkább legyünk felkért hozzászólók. De elsősorban beszélgetőtársak vágyunk lenni. Az előzményekről még ennyit: tudok rendezőkről – és így hozzájuk kötődő társulatokról –, akik, állítják, sohasem fognak részt venni fesztiválon szakmai beszélgetésen, sem itt, sem másutt. Megalázták már őket, mondják, ezért örökre megsértődtek. Vannak alkotók, csapatok, akik nem jönnek el. Nehéz helyzetből dobbantunk. Csak remélhetem, hogy e tíz előadás egyetlen létrehozójában sem hagyunk hasonló nyomot.

Ez a beszélgetéssorozat – erényeit, hiányosságait tekintve egyaránt – pontos tükörképe a magyar színházi életnek: megtudható belőle, mi az: szakmaiság, a színház társadalmi szerepe, és főleg: közösség. Ez utóbbi a legfájóbb hiányossága egész színházi életünknek.

Novák Eszter
Novák Eszter

Vannak kifejezetten jól sikerült beszélgetéseink (és kifejezetten rosszul sikerültek is): nem csak a mi felkészültségünkön, pillanatnyi összeszedettségünkön múlik, hanem a jelenlévő alkotók részvételén, párbeszédre való nyitottságán. Nem kell hozzá feltétlenül jó előadás: Réthly Attila kaposvári Szabadaz Á! című produkciójáról nincs egy jó szavunk (a szándék tisztességét nem vonva kétségbe), Réthly jól veszi a kritikát, szinte kevesli, szimpatikus, emberi megnyilatkozása egy gyenge előadásról való közös gondolkodásnak lehetőségét erősíti (ehhez képest azt beszélték, az előadás után szinte lincshangulat alakult ki, a zsűri annyira felháborodott a produkción). Jól beszélgetünk a Pintér Béla Társulattal, jelen van a csapat, nyitott és figyelmes, a szombathelyi CzukorShow alkotóival – pedig egyikőjük sem kap egyértelmű, problémamentes elismerést –, nyitottságuk, beszélőtársaikkal szembeni figyelmük, véleményünk iránti tiszteletük teszi lehetővé, hogy egyenlő felek lehessünk. A Frankenstein-terv csapata – élén Mundruczó Kornéllal – meglepődik az egyértelmű elismerő fogadtatáson (a kritikai előzmények ennél ellentmondásosabbak), talán itt születik meg az a szellemi együttlét, amelyet a szakmai beszélgetések ideális létállapotának vélek.

Kárpáti Péter. Szkárossy Zsuzsa felvételei
Kárpáti Péter. Szkárossy Zsuzsa felvételei
Hogy a fentiek mind független társulatok fiatal rendezőkkel… vajon véletlen-e? Az öreg hölgy látogatásáról való beszélgetésen tele van a terem, érződik az eufória is: a József Attila Színház először van a POSZT-on, a hatalmas társulat, igazgatóval, rendezővel, minden alkotótárssal együtt mer leülni az első sorokba, figyelemmel és kíváncsisággal fordulnak felénk: számukra valami először történik, miközben rendezőjük, Zsótér Sándor ellenkezőleg: a POSZT bajnoka, leggyakoribb vendége. Ám mégsem tudunk beszélgetni mindenkivel: a Radnóti Színház Asztalizenéje, a Pesti Magyar Hullámtörése, a Bárka Vihara – ez utóbbi az első olyan előadás, amelyről megoszlanak a vélemények közöttünk – nem szül érdemi beszélgetést, nyitottság, érdeklődés, egymás véleményének komolyan vétele, valami nincs. És ebben mindannyian benne ülünk.

Kapcsolódó cikkünk:
POSZT 2008

Szerző: Tompa Andrea
Támogatás:  A támogatás adatait ld. a POSZT 2008 gyűjtőlapján
Címkék: POSZT 2008