Csehov: Ivanov / Pécsi Nemzeti Színház - POSZT 2008
2008.06.05.

A közismert anekdota szerint amikor Kafka fölolvasta barátainak A per első fejezetét, mindannyian nevettek, maga a szerző is. KERESZTESI JÓZSEF KRITIKÁJA.

A pécsi Csehov-előadás mintha ugyancsak az elviselhetetlenben meghúzódó komikum kiaknázására törekedne, csak hát fölborul a kényes egyensúly, és Ivanov pokoljárása helyett leginkább a mulatságos momentumok maradnak meg a távozó néző emlékezetében.

A szerzői utasítás szerint az Ivanov a következőképp kezdődik: „Ivanov egy asztal mellett ül, könyvet olvas. Borkin ormótlan csizmában, puskával felbukkan a kert mélyén; virágos hangulatban van, mihelyt észreveszi Ivanovot, lábujjhegyen feléje indul, és amint egy vonalba ér vele, egyenesen a képébe céloz.”

Zayzon Zsolt és Szabó Vera
Zayzon Zsolt és Szabó Vera
Az előadás erős nyitóképében Borkin alakja vállához emelt puskával, mozdulatlanul magasodik föl az olvasgató Ivanov mögött. Nemcsak azért hatásos ez a kezdés, mert hintába ülteti azt a nézőt, aki még nem ismeri a darabot, s így nem is tudhatja, hogy pusztán otromba tréfáról van szó; azért is erős a felütés, mert az állóképpé merevített pillanatban csak a következményt látjuk, az okokat nem, s mindez akár a csehovi dráma tömör foglalataként is fölfogható.

Sajnos mindabból, ami ezt követi a pécsi színpadon, nem tárulnak föl Ivanov kiábrándultságának a mélységei. Ehhez arra volna szükség, hogy az ő depressziója fátylán keresztül vegyük szemügyre a kisszerű vidéki környezetet, magyarán: az ő pillantása nyomán bontakozzon ki minden a maga groteszk mivoltában. Ekkor a környezet minden gesztusa Ivanov depresszióját táplálja: igazolja és erősíti, és ennek a folyamat volna logikus végpontja a végső pisztolylövés.

Jelenet az előadásból
Jelenet az előadásból

Az erős művészi kihívást – tudniillik hogy milyen is lehet ezen a kormozott lencséjű ivanovi szemüvegen keresztül szemlélni a világot – Funk Iván rendezése megkerüli, és mintegy „kívülről”, Ivanovtól függetlenül mutatja be az eseményeket. Ez a döntés a komédia irányába tolja el a darabot, s a színészek helyenként (legfőképp a Lebegyevék szalonjában játszódó jelenetek során) vérbő humorral, nagy kedvvel hozzák a zsánerfigurákat. Nem egy kifejezetten magabiztos szerepformálással is találkozhatunk: Köles Ferenc átgondolt és erőteljes Borkinja talán az egész előadás legelevenebb alakítása, de jó értelemben vett rutinnal hozza a szükséges komikus karaktert Pilinczes József Lebegyev, Unger Pálma Zinaida Szavisna, Füsti Molnár Éva Babakina vagy N. Szabó Sándor Sabelszkij szerepében.

Az előadás díszlete. Forrás: www.pnsz.hu. Körtvélyesi László fotói
Az előadás díszlete. Forrás: www.pnsz.hu. Körtvélyesi László fotói
Kérdés marad persze, hogy mihez kezdjünk Ivanovval magával. A sok kacagás közepette ő némileg fölösleges figura marad, olyasféle magának való csudabogár, mint amilyennek a vidéki birtokosok ténylegesen tarthatták. Csakhogy ez esetben a néző is kénytelen azonosulni ezzel a véleménnyel: a vidéki cifra nyomorúság folyton ismétlődő komédiájának a bemutatásához végső soron semmi szükség rá. A közvetlen holdudvarába tartozó figurák, Darabont Mikold Anna Petrovnája, Szabó Vera Szásája és Széll Horváth Lajos Lvov doktora sem képesek fölépíteni azt a csapdahelyzetet, amelybe Ivanov mintegy önmagától belesétál. A visszafojtott dráma túlságosan is visszafojtott, súly nélküli marad. (S itt kell sajnos megjegyezni, hogy az a honi színpadokon széles körben elterjedt megoldás, miszerint a színművész az indulatok fellobbanását üvöltéssel, kiabálással, visítozással etc. véli hiteles módon megjeleníthetni, egy Csehov-előadás esetében a szokásosnál is jóval lehangolóbb hatást kelt.)

Zayzon Zsolt Ivanov-alakítása jobbára sztereotípiákból építkezik, a hős belső szétesése nem igazán motivált, így az sem csoda, ha ezt inkább a külsődleges jegyek, gesztusok jelzik: szedett-vedett, elhanyagolt vőlegény-öltözéke, vagy a pincekocsmára hajazó dolgozószobája. A kisszerű környezet tragikomikumából a pécsi előadás a komikumot mutatja föl, Ivanov bukásához nem szolgál meggyőző magyarázattal.

Kapcsolódó cikkünk:
POSZT 2008

V.ö.: Markó Róbert: Vergődők
Stuber Andrea: A veríték sós

Díszlettervező:  Iványi Árpád,  Jelmeztervező:  Pilinyi Márta,  Dramaturg:  Turóczy Katalin,  Funk Iván,  Sebők Bori,  Rendező:  Funk Iván,  Szereplők:  Zayzon Zsolt,  Darabont Mikold,  N. Szabó Sndor,  Pilinczes József,  Unger Pálma,  Szabó Vera,  Széll Horváth Lajos,  Füsti Molnár Éva,  Köles Ferenc,  Ottlik Ádám,  Sólyom Katalin,  Tóth András Ernő,  Domonyai András,  Ujláb Tamás,  Rubind Péter,  Benyovszky Tamás,  Támogatás:  A támogatás adatait ld. a POSZT 2008 gyűjtőlapján