Recirquel / Budapesti Tavaszi Fesztivál 2013
2013.04.14.

Egy cirkuszi szám a hagyományos cirkusz falai között mindig önmagát jelenti – a mutatvány az mutatvány, nincs mögötte filozófiai-esztétikai háttér, nincs szimbolika. Az új cirkuszban azonban jeleneteket mutatnak be, történeteket mondanak el, hangulatokat idéznek fel. CSENGERY KRISTÓF ÍRÁSA.

Jelenetek az előadásból
Jelenetek az előadásból
Cirkusz. Kinek mi jut eszébe róla? A gyerekkor? Titok, izgalom, sóvárgás? A lehetetlen megkísértése? Dobpergés és reflektorok? Az artisták boszorkányos ügyessége? Az oroszlánidomár bátorsága? Szomorú bohócok, ideges lovak, bumfordi fókák? Sátor a város szélén, a vándorcirkuszosok szabadsága? Gyakorlás és gyakorlás és gyakorlás, az állandó teljesítménykényszer gályarabsága? Karinthy novellája, Fellini filmjei, Seurat, Picasso, Tolouse-Lautrec képei?

Mindenkinek megvan a maga cirkusz-élménye. A Művészetek Palotája újabban úgy gondolja, legyen meg az oda járóknak is a maguk külön, sajátos, semmi máshoz nem hasonlítható cirkusza. Ezt csak helyeselni lehet: egy olyan óriás kulturális kombinátban, amilyen a Müpa, sok mindennek kell lennie – vagy inkább a sok nélkül: mindennek. Mindennek, ami kvalitásos. Komoly és könnyű zenének, jazznek és népzenének, sok-sok gyerekműsornak, kiállításoknak az aulában, irodalomnak, filmnek, táncnak. És: cirkusznak. Mindezt aktuálissá teszi, hogy a műfaj az utóbbi évtizedekben kitermelte a maga korszerűen átértelmezett változatát, az új cirkuszt, más néven kortárs cirkuszt. Ez több is, kevesebb is, mint az, amit a Fővárosi Nagycirkuszban és a vidéken vendégszereplő különféle külföldi cirkuszok sátraiban láthat a közönség. Nemzetközi hírű képviselői is vannak, közülük a leghíresebb a sok csapatra osztódott, talán túlságosan is sikeres (s emiatt ma már elsősorban vállalkozás ízű) Cirque du Soleil.

Magyarországon is dolgoznak az új cirkusz képviselői, s vannak helyszíneik is: Sziget Fesztivál, Trafó. Melléjük zárkózik fel most a Müpa. Mi a különbség a hagyományos cirkusz és a kortárs cirkusz között? Röviden talán az, hogy a kortárs cirkusz fokozottabban lép fel a művészet igényével. Persze a hagyományos cirkuszi artisták is cirkuszművészeknek nevezik magukat, jogos öntudattal. Hát akkor? Nos, talán még valamit illő említeni: a jelentés és az elbeszélő szándék többletét. Egy cirkuszi szám a hagyományos cirkusz falai között mindig önmagát jelenti – a mutatvány az mutatvány, nincs mögötte filozófiai-esztétikai háttér, nincs szimbolika. Ha sikerül a produkció, rendben, ha nem – akkor kórház vagy temető. Ennyi. Az új cirkuszban azonban jeleneteket mutatnak be, történeteket mondanak el, hangulatokat idéznek fel. Ennek megfelelően itt nincsenek állatszámok, a fő szerep az akrobatikáé, amely ebben a kontextusban fokozottan koreografikussá válik, az artistaművészet és a táncművészet sajátos szimbiózisát hozva létre.

Mindezt már a Recirquel társulat produkciója alapján írom. Az előadás a Tavaszi Fesztivál és a Müpa koprodukciójában, a Művészetek Palotája Fesztivál Színházában került közönség elé április 5-én. Cirkusz az éjszakában – hirdette az előadás címe. A művészeti vezető, koreográfus és rendező – az előadás lelke – a Liverpool Institute for Performing Arts koreográfus-rendező szakán végzett, fiatal Vági Bence (munkatársa: Pócsik Henrietta), maga a társulat pedig a Baross Imre Artistaképző Szakközépiskola végzős növendékeiből alakult: Biritz Ákos, Bogdán Bettina, Herczeg Richárd, Horváth Míra, Illés Renátó, Lakatos Leonetta, Lőrincz Alexandra, Pintér Áron és Veress Zsanett lépett fel az előadáson. Tehetséges és virtuóz fiatalok, akik szívvel-lélekkel vesznek részt egy műfajmegújító tevékenységben. Csanádi Judit díszletei (a díszlettervező asszisztense: Klimó Péter) egy kissé lepusztult nagyváros (Budapest) kopott tűzfalait mintázzák, éjszaka van (világítástervező: Pető József), s a történet vagy inkább jelenetsor álmokról és vágyakról, szerelemről és csalódásról, magányról és „az eltűnt cirkusz” kereséséről szól (jelmez: Kasza Emese, dramaturg: Zöldi Gergely, Böhm György). Fontos szerep jut a zenének, kétféleképpen is. Egyfelől Sárik Péter jazzmuzsikus sok műfajú zongorázása a különféle, felvételről bejátszott egyéb zenei anyagokkal együtt (zeneszerző, hangszerelő: Terjék Fiddler Gábor) állandó hangulatteremtő háttere az akrobatikus cselekménynek. Másfelől egy narrátor-dizőz hangján (Balogh Anna) párszor sanzonok is megszólalnak – én az utóbbiakat szívesebben mellőztem volna, úgy gondolom ugyanis, ez az inkább sejtető, mint direkt, inkább hangulatokat érzékeltető, 
Fotók: Valuska Gábor. A képek forrása: Budapesti Tavaszi Fesztivál
Fotók: Valuska Gábor. A képek forrása: Budapesti Tavaszi Fesztivál
mint valóságosan történetmondó attitűd a dalokkal (vagyis a szó megjelenésével) felesleges értelmező-magyarázó felhangokat kapott. Még egy bíráló észrevétel: egy későbbi produkcióban érdemes volna az egymás mellé helyezett, de egymással csak lazán összefüggő jelenetektől továbblépni a folyamatos narráció kísérlete felé. 

A rendezés minden eszközzel a cirkuszi elemek színházszerűvé válását segíti elő, az akrobatika jelrendszerré lényegülését és integrálását egy teátrális nyelvbe. A fiatal artistaművészek pedig nemcsak bámulatra méltó virtuozitással uralják szakmájukat, a legkülönfélébb kötél-, rúd- és trapézmutatványokat, mászást, ugrást, pörgést és egyensúlyozást – mindent, amit a laikus szédülve és ámulva szemlél –, de figyelemreméltó szellemi rugalmassággal és játékkészséggel teszik magukévá az új cirkuszművészet színpadi részét is. S miközben veszélyes mutatványaikkal testi épségüket kockáztatják, hangulatokat varázsolnak körénk: melankóliát (ez volt talán a teljes produkció leginkább meghatározó tónusa, úgyszólván alaphangulata), sóvárgást, dacot, nevetést – játékuk nyomán kibontakozik és szinte tapinthatóvá válik az álmok ás asszociációk képlékeny világa. Kettős biztonság jellemzi őket: egyetlen hiba nélkül, tökéletesen működtetik technikájukat (ugyanezt elmondhatjuk a Fesztivál Színház gépezetének kezelőiről is), közben pedig jellemekké válnak és játszanak, sugallatosan. Új cirkusz. Mi a nézőtéren még tanuljuk a műfajt – ők már tudják. 
Cím:  Recirquel - Cirkusz az éjszakában,  Művészeti vezető, rendező, koreográfus:  Vági Bence,  Díszlettervező:  Csanádi Judit,  Zeneszerző, zenei rendező:  Sárik Péter,  Jelmeztervező:  Kasza Emese,  Világítástervező:  Pető József,  Dramaturg:  Zöldi Gergely, Böhm György,  Zeneszerző, elektronikus hangszerelő:  Terjék Fiddler Gábor,  Narrátor:  Balogh Anna,  Artisták:  Biritz Ákos, Bogdán Bettina, Herczeg Richárd, Horváth Míra, Illés Renátó, Lakatos Leonetta, Lőrincz Alexandra, Pintér Áron, Veress Zsanett ,  Zongora:  Sárik Péter