Aska és a farkas; Nóra / Szabadkai Népszínház Magyar Társulata, József Attila Színház
2012.02.13.

Nincs új a nap alatt, mondogatjuk, de nem éppen a „nap”, vagyis a klasszikusokat más fénytörésben mutató nézőpont változik állandóan? A Szabadkai Népszínház Magyar Társulatának előadásai a felnőtté válás történeteit állítják elénk, más-más műfajokban. VARGA ANIKÓ ÍRÁSA.

Az ifjúsági előadás valódi tesztje, ha korosztálytól függetlenül sikerül kapcsolódni hozzá, hiszen bármilyen fantáziavilágon keresztül mutatkozzon, felnőttet és gyereket egyaránt a történet igazsága szólít meg. Az Aska és a farkasnak ez sikerült: ennek oka, hogy bár erős toposzokat használ, azokat ötletes kidolgozással állítja elénk. 

Jelenet az Aska és a farkas című előadásból.
Jelenet az Aska és a farkas című előadásból
A felnőtté válás problémáit boncolgató történet egyszerű: az izgő-mozgó, különc Aska (Pámer Csilla) – a nyáj fekete báránya – sehol nem találja a helyét. A nyáj akaratával és előítéleteivel szembeszálló anya (Vicei Natália) mindenben támogatja lányát: iskolába íratja, majd balettiskolába viszi. És közben, a legelő törvényét mantrázva, remegve félti a farkasoktól. Nem is alaptalanul: Aska egy nap valóban farkasok közé kerül, életét a tánc és az általa ébresztett szerelem menti meg; a boldog vég azonban elmarad: a farkasvezért (Kovács Nemes Andor) lelövik a vadászok. Íme a halottnak hitt, ájulásból éledő Aska által érzett első keserédes íz, az első vérre menő fájdalom – maga a nyelv is az ártatlanság elvesztésének képeiben fogalmaz, merthogy ez a színpadi történet kifutása. 

Az Ivo Andrić meséjét színpadra dolgozó Zalán Tibor nem mézezi el az összetett fájdalmat, nem rejti el illedelmesen a történet erotikus jelentéseit sem: szellemesen bölcs szöveget írt. Szöveg, jelmez, koreográfia, helyzet és a hatásos zene úgy szervesül, hogy Aska felnőtté válásának történetében más konfliktus is helyet kap. Aska különcsége nem pusztán a művészi affinitásokról szól. A kívülrekedés szociológiai problémaként, a vidéki (falusi) és urbánus közti hierarchiaként is jelen van. Amikor a hordósan kerek bundaszoknyát viselő anya tárgyal a tiptop, kontyos tanítónénivel (Körmöci Petronella), a falusi néni tárgyal a városi nővel; amikor Askát az osztálytársai és a balettpatkányok kirekesztik, a falusi lányt könyöklik le a városi kisaszonyok. Nem csoda, hogy a városban is a perifériával találja meg – egy kis közös gyakorlás után – a hangot: a rocker farkasokkal (ráadásul a klasszikus baletten túllépő „kortárs táncot” lejtve). 

Jelenet az Aska és a Farkas című előadásból.
Jelenet az Aska és a Farkas című előadásból
Pesitz Mónika jelmezei ugyanarra az elvre épülnek, amire Táborosi Margaréta koreográfiája: részletekkel egyéníteni a tömeget. A nyáj bundaruhái egyként utalnak az állati és emberi viseletre, azon belül is a falusira: idős és fiatal, lány és fiú, asszony és férfi mind tipikus, de egyéni jelmezt hord. Aska fekete egyberuha-bundája, elöl a kenguruzsebbel a mai divatot követi. Táborosi a mozgásban egyénít: a nyájat személyek sokaságaként látjuk; a bárányférfiak esti ivászata két percbe sűríti egy egész este dinamikáját. Remek karaktereket látunk: Vicei Natália aggódó, de öntudatos anyafigurája megható; Körmöci Petronella szigorú külsejű, lágyszívű tanítónéni; Mess Attila piperkőc balettoktatóként sziporkázik perceken keresztül (a türkiz jégerből picit már kibuggyanó pocakkal). 

Hernyák György rendezése nagy ecsetvonásokkal megfestett tabló, amely a lényegi mozdulatokra fókuszál, a rétegek pedig mélységet adnak a történetnek. Hiányérzet csak a történet stációi közti átmenet dramaturgiai megoldatlanságából fakad: a jelenetek nincsenek egymásba dolgozva (akár a zene révén), s ez szaggatottá, tagolttá teszi a szerkezetet. 

Kalmár Zsuzsa (Nóra).
Kalmár Zsuzsa Nóra szerepében
Szekeres Csaba rendezésében Ibsen Nórája szintén felnőtté válási történetként jelenik meg: az autonóm személyiség kialakítása nem működik az ezt akadályozó körülmények odahagyása, a vál(t)ás, a felszín megtörése nélkül. Szekeres a társadalmi felszín(esség) problémáját a színházi reprezentáció illuzórikus felületével hozza összefüggésbe, ami a díszlet-jelmezben és a színészi játékban egyaránt megjelenik. 

Egy polgári nappali vázlatát látjuk a színpadon: jobb oldalt heverős-asztalkás társalkodósarok, bal oldalon egy klaviatúra nélküli zongora, előtte zsámoly, a fal mellett láda látható. A díszlet rafinériája abban rejlik, hogy a falakként szolgáló textília a bútorok huzatában, a kis szivardobozban, de Helmer jelmezében is visszaköszön; Nóra kesztyűje az asztalterítő csipkéjével azonos. A megkomponáltság nem csak Helmer egyféle, diktatorikusan burjánzó ízlését jelzi, de a szereplőknek ebbe a felületiségbe való tökéletes beleolvadását: nagyon közel állnak a polgári enteriőr (kirakati) tárgyi világához. Rank doktort (Szilágyi Nándor) és Krogstadot (Csernik Árpád) jelmezeik – anyagfoltokból varrt ruhák, a méretes gombok – a gyerekmesék világából származtatják, Nóra habos fehér ruhája a zenélődobozok balerina-figuráira rímel. A kezdő jelenet is a gyerekjáték kontextusába helyezi az előadást: mechanikusan mozgó bábfigurákként jelennek meg az alakok. 

Másfelől a színészi játék következetesen az illúzió felszíneként állítja elénk a társadalmi elvárásokhoz formai módon igazodó családi élet hamisságát. A szereplők üres poharakból mímelik az ivást (ráadásul ezt egy játék kávéskészlet duplázza meg, amelyhez Nóra babákat ültet); hiába játszanak rajta, a klaviatúra nélküli zongora hangját hangszórók közvetítik; Lindéné (Körmöci Petronella) már a csengőszóra nyugtalanul áll fel, holott Krogstad még be sem lépett az ajtón; Nóra nem pillant hátra, és tudja, hogy Lindéné érkezett meg. 

Mess Attila és Kalmár Zsuzsa a Nórában. Fotók: Kovács Attila
Mess Attila és Kalmár Zsuzsa a Nórában. Fotó: Kovács Attila
Végszavaktól végszavakig tartó – mintha előre ismert és ismételt – akciókként hajtják végre a színészek a drámai cselekményt, szándékosan anélkül, hogy megjelenítenék a viszonyok háttérvilágát, a bonyolult motivációkat és érzelmeket, a szereplők rejtett életét. A hamis aláírás okozta kétségbeesés, mint homok a gépezetben, kezdi ki lassan ezt az illúziót. Nóra ráébred, hogy egyik férfitól sem remélhet segítséget: Rank szájoncsókolja, Krogstad megzsarolja és mohó öleléssel szó szerint is sarokba szorítja, Helmer nyomatékosan hangoztatott elvei pedig lehetetlenné teszik a vallomást. Muszáj más füttyére járnia a táncot – erős és pontos jelenet, amikor a tarantella próbájához Helmer és Rank felváltva zongorázza a zenét. Nóra eszméletét veszti a táncban, ez a kés hasítja fel a látszat szövetét. Kérdés, mire és meddig látunk a résen keresztül.  

Ugyanis a társadalmi felületet színházi felületként megmutató – egyébként izgalmas – rendezői elgondolás túl kevés jel, ismétlődő megoldás révén van kidolgozva. Miután a néző megérti – viszonylag hamar – ennek a logikáját, a játék veszít intenzitásából, érdekességéből. (Ide tartozik, hogy az illúzió-felszín gondolata színházi értelemben nem megy mélyebbre, nem kezdi ki magának az illúziószínháznak a kódjait: például az orrunk előtt, a sötétben zajló gyors átállásokat aszerint a nézői konvenció szerint nézzük, melynek értelmében nem kéne látnunk őket, hiszen nem tartoznak az előadáshoz.) Ugyanakkor a látszat világa és „valódi” világ közti kontraszt nem elég éles: bár Nóra édesmázos vihánc-csitriből nővé változik (első női megnyilvánulása a Helmer szexuális közeledését undorral hárító mozdulat) és átöltözésével is jelzi az átalakulást, a dugicsokit pedig azzal a poénnal dörgöli férje orra alá, hogy „ez legalább igazi” – mindez képtelen magába sűríteni a váltás drámáját. Annak ellenére, hogy értjük, miről szól a tragédia: van élethazugság, ami szétbombázhatatlan. Helmer a felszín rabjaként marad egyedül a szobában, autisztikus monologizálással folytatva saját hazugságait, immár a Nórát helyettesítő babának zongorázva.
 
Szerző: Varga Anikó
Cím:  Aska és a farkas,  Rendező:  Hernyák György,  Játsszák:  Pámer Csilla, Vicei Natália, Mess Attila, Kovács Nemes Andor, Mácsai Endre, Baráth Attila, Brezovszki Roland, Körmoci Petronella, Csernik Árpád, Pálfi Ervin, Mácsai Endre, Baráth Attila, Brezovszki Roland, Raffai Ágnes, Fülöp Tímea, Káposzta Anita, Kószó Ágnes,  Díszlet:  Saša Senković m.v.,  Jelmez:  Pesitz Mónika,  Koreográfus:  Táborosi Margaréta,  Asszisztens:  ifj. Kucsera Géza,  Cím:  Nóra,  Rendező:  Szekeres Csaba,  Játsszák:  Mess Attila, Kalmár Zsuzsa, Szilágyi Nándor, Körmöci Petronella, Csernik Árpád,  Zene:  ifj. Kucsera Géza,  Koreográfus:  Rogács László,  Díszlet:  Szilágyi Nándor,  Jelmez:  Pesitz Mónika,  Asszisztens:  Kovács Szabina