Till Attila: Pánik
2008.02.13.

Till Attila sokat jár moziba. Ehhez a megállapításhoz nem kellett végigböngésznem bulvárlapok tucatjait, elég volt megnézni filmrendezői debütálását, a Pánikot. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.

Kovács Lehel a filmben
Kovács Lehel a filmben

Sokat, de nem eleget: igaz, hogy a minőségi mozikból vett tekintélyes mennyiségű idézet és utalás sokszor alig vagy egyáltalán nem köthető konkrét előképhez, a nagy egész mégis rendkívül, mondhatni túlságosan is ismerős. (Tarantino és Woody Allen nevét Till Attila emlegette a sajtóvetítés utáni, moderált beszélgetésnek nevezett szerencsétlenkedés keretében, de a Harcosok klubja vagy Lars von Trier Idiótákja is felidéződött bizonyos jeleneteknél.) Összességében a film készítői az unásig kitaposott utat választották, ahelyett, hogy elkalandoztak volna új irányokba, meghatározó filmélményeik iskolás, olykor dadogós felmondása helyett igazolták volna, hogy van a szokatlan (vagy legalábbis annak tűnő) témával, a pánikbetegséggel kapcsolatban érdemi mondanivalójuk. Till Attila elképzelése szerint feltehetőleg ez amolyan „veled nevetek, nem rajtad nevetek”-típusú mozi lett volna, de ahhoz sokkal bátrabbnak kellett volna lennie. Bemutatkozó rendezése kipróbált patronokat durrogtató, bár helyenként kétségkívül szórakoztató munka.

Gubík Ági
Gubík Ági

Köszönhető ez részben az ügyesen összerakott, szintén Till jegyezte forgatókönyvnek. Ügyességen itt egyrészt a megpendített témák és helyzetek gyors és fájdalommentes megoldását értjük, másrészt a röpke jelenetek erejéig főszereplőknek látszó, haloványan felskiccelt karakterek kizárólag bevett sémák segítségével történő ábrázolását. A bátorság és önálló gondolkodás még oly csekély jelét sem tanúsító moziban az a leginkább bosszantó, hogy mintha hajlamos lenne önmagát korunk önsajnáló, depresszióba és pánikbetegségbe menekülő álhősei elé görbe tükröt állító, fontos műként látni. A valóságban azonban csupán klisék, elsőfilmestől valóban szokatlan precizitással egymás mellé szerkesztett sorozatát látjuk.

Viszonylag hosszú idő telik el, míg az egymástól látszólag független, videóklip hosszúságú jelenetek megtalálják egymással a kapcsolatot – a sok elhallgatás, a váratlanul megszakadó történetkék megint csak régi recept alapján tartják ébren a nézői figyelmet. A Pánik Klinika trendin steril épületében alighanem a film minden szereplőjére ráférne egy kiadós kezelés, bár közülük csak egy választja a köpőkübli és a szalmabálák fémjelezte, nem is annyira rögös utat a ripsz-ropsz bekövetkező gyógyuláshoz.

Thuróczy Szabolcs és Kovács Lehel
Thuróczy Szabolcs és Kovács Lehel

A gazdag és sikeres üzletasszony, Zsuzsi (Gubík Ági) életében látszólag ugyan minden rendben van, de mióta egy teátrális jelenet keretében elhagyta a barátja (Kolovratnik Krisztián), úgy érzi, hogy megbillent a féltve őrzött egyensúly. Zsuzsi magányos, szótlan öccse (Valcz Péter) súlyosabb eset: szerinte anyjukat, sok más földi sorstársához hasonlóan, szörnyek rabolták el és cserélték ki. A megoldás a testrabló elleni pisztolyos rajtaütés lehet, melynek precíz végrehajtásában segítségére van szeretnivalóan kelekótya barátnője (Stefanovics Angéla). A szörnynek vizionált anya persze valójában nem több jómódú, unatkozó háziasszonynál (Bánsági Ildikó), aki élete szürke egyhangúságát enyhítendő olykor kihívja a tűzoltókat egy közös kávézás és fényképezkedés erejéig, máskor meg barátnőjével (Egri Márta) indul beszerző körútra a szexshopba. Utóbbinak a lánya (Ónodi Eszter) betegesen aggódik csecsemője testi épségéért, de a szabadidejét alig használt vibrátorok szortírozásával töltő anyjától persze hiába vár segítséget. A buggyant kis csapat zászlóvivője lehetne a meleg identitásával filmhosszat birkózó rendőrpár két tagja (Thuróczy Szabolcs és Kovács Lehel).

Bánsági Ildikó és a tűzoltók
Bánsági Ildikó és a tűzoltók

Egyszóval itt mindenki lökött. A sok kispályás, buggyant fazon mind-mind rendületlenül rója a maga kis köreit, ezek néha metszik egymást, de akkor is csak pillanatnyi időre, aztán minden megy tovább változatlanul. A színészek minden tőlük telhetőt megtesznek, ami azért is elismerésre méltó, mert a semmiből érkező, és ugyanoda tartó szereplőkkel meglehetősen mostohán bánt a forgatókönyvíró Till Attila. Schell Juditnak például biztosan nem ez lesz a Csak szex és más semmi óta várt nagy visszatérése a mozivászonra. Zsuzsi terapeutájának a szerepébe Schell ugyan belesűríti egy náci kiképzőtiszt minden erényét, valódi szerep híján azonban fájón egysíkú marad alakítása. Bíró Kriszta is többre képes annál, hogy a terapeuta irányítása alá tartozó csoport tagjaként ijedten pislogjon szemüvege mögül, de említhetnénk Ónodi Eszter anyafiguráját is, akinek kétségbeesett sóhajtozásban merül ki minden teendője a filmvásznon.

A filmkészítő Till Attila szemmel láthatólag a frappáns, jól elmondott történetben hisz. Ez persze inkább dicséretes tény, ám módszerének legnagyobb hátránya, hogy olykor irdatlan közhelyre ragadtatja a rendezőt. Például amikor a zárlatban egy Amerikába (!) tartó repülőgép segítségével mintegy varázsütésre szabadul meg összes szereplőjétől, s velük együtt azok minden vélt és valós félelmétől. Épp csak a tépázott felhőkön áttűző naplemente hiányzik.

Kapcsolódó cikkünk:
39. Magyar Filmszemle

Rendező, forgatókönyvíró:  Till Attila,  Zeneszerző:  Tövisházi Ambrus,  Operatőr:  Juhász Imre,  Dramaturg:  Szászi Zsuzsanna,  Szereplők:  Gubík Ági,  Schell Judit,  Kolovratnik Krisztián,  Bánsági Ildikó,  Egri Márta,  Valcz Péter,  Stefanovics Angéla,  Thuróczy Szabolcs,  Kovács Lehel
Megítélt támogatás: 9 500 000 Ft
Támogató: Mozgókép Kollégium
39. Magyar Filmszemle megrendezésére (2007)
További támogatás: 600 000 Ft
Támogató: Mozgókép Kollégium
Till Attila a Pánik című film forgatókönyvének megírására