A maga korában Dürrenmatt élő klasszikusnak számított, ám a közeli utókor ma kissé tétován latolja a svájci szerző világirodalmi súlyát. Tragikus komédiáját most Zsótér Sándor állította színpadra. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA.
 Jelenet az előadásból. Szkárossy Zsuzsa felvétele |
A milliárdos Claire Zachanassian és a lerongyolódott szülővárosától megvásárolt bosszú története 1956-ban került először színpadra, s a mű mindmáig kedvelt repertoárdarabnak számít világszerte. A hátborsóztatóan hatásos címszerep, s az ügyesen megmunkált szüzsé mindenkor garantálja a sikert az előadók számára, jóllehet Friedrich Dürrenmatt színművének szónokiassága és példázatos jellege ma már rendre ómódinak hat. Zsótér Sándor rendezése most alkalmasint arra vállalkozott, hogy bebizonyítsa: Dürrenmatt tragikus komédiája nem színészkirálynői jutalomjáték, afféle női Naplemente előtt, vagy talán egy fajsúlyosabb Nagymama, hanem váltig aktuális keserű mulatság az emberi közösségről.
 Ladányi Andrea az előadásban. Szkárossy Zsuzsa felvétele |
Tette mindezt úgy, hogy hűen (ha tán nem is minuciózus pontossággal) követte a szerző szövegét, s még Dürrenmatt - gyakran mellőzött - színi utasításainak megvalósításáról sem mondott le. Igaz, a színészek szájából ezúttal elhangzik Putyin és Sarkozy neve, ám ez a derültséget fakasztó kikacsintás éppúgy a történet jelenidejűségét hivatott jelezni számunkra, aminthogy azt kívánták sulykolni az 1956-os ősbemutatón felemlegetett nevek (Ike, azaz Eisenhower, Nehru, stb.) is. A művet újrafordító és a produkcióban dramaturgként is közremunkáló Ungár Júlia anélkül, hogy ezzel bárminő erőszakot tett volna a textuson, merőben áthallásos drámaszöveget teremtett. Bizonyságául annak, hogy a hepciáskodó, békétlen vesztesek, vagy épp a lózungokkal operáló politikusok szűkös sablonkészlete (a “zsidók és szabadkőművesek aknamunkájától” a “dübörgő országig") majd oly időtlen, mint az emberi haszonlesés.
Még az előadás leginkább frappírozó megoldása, az olykor éneklésbe, vagy inkább énekbeszédbe átcsapó dikció sem idegen Dürrenmatt színművétől. S korántsem csak azért elfogadható a Tallér Zsófia által - egyébiránt ingadozó színvonalon - megzenésített néhány jelenet, mivel Az öreg hölgy látogatása opera- (Gottfried von Einem), illetve musicalváltozatban (Kander és Ebb) is színpadra került már. Hanem mert a szöveg olykor kifejezetten librettószerű, s Dürrenmatt színi utasításaiban néhány helyütt maga is recitatív előadásmódot, másutt meg egyenesen kórust követelt meg a színészektől.
 Jelenet az előadásból. Szkárossy Zsuzsa felvétele |
A címszerepben (az eredetileg beharangozott Galambos Erzsi helyett) a táncművész Ladányi Andreát láthattuk, s színészi alakítása több volt, mint pusztán figyelemreméltó kiruccanás, megsüvegelést érdemlő tisztes beugrás. Csupa ideg, csupa ín alkata, egyszerre feszült és flegmatikus játékmodora mondhatni megújította a Claire Zachanassian szerepéről kialakult általános képet. Nem Sulyok Mária derűsen vérfagyasztó nagyasszonyát hozta, sem Ingrid Bergman északias bájú delnőjét, s értelemszerűen nem Ruttkai Éva halállal viselős, önirónikus fenségét. Ladányi Andrea a józanul kitervelt bosszú és a hideg műviség megtestesítőjének hatott, szinte aszexuális lénynek, aki legfeljebb öltözék-kiegészítő gyanánt tartja egymást gyors ütemben váltó férjeit.
Remekül illett Ladányi milliárdosnőjéhez Méhes László befuccsolt, rég lepusztult Ill szatócsa. Ill, az egykori szerelmetes fekete párduc, aki a távoli múltban előbb teherbe ejtette, majd kiseprűztette Güllen városából az ő tündérboszorkáját, a tragikus komédia során férfiúi hódításával büszkélkedő trotliból űzött vaddá, s végül saját bűnösségét felismerő, halálra szánt emberáldozattá válik. Méhes egyformán jól adja a valahai kispályás kant, a riadt kispolgárt és a rezignált, családjától is elidegenedett hullajelöltet.
 Jelenet az előadásból. Szkárossy Zsuzsa felvétele |
Zachanassian asszony és Ill, az egykori Klári és Frédi körül ott nyüzsög az Európa emlegetésével magának tartást hazudó, ám pénzért mindenre képes Güllen polgársága, valamint a magas vendég egész udvari sereglete. A példázat általános érvényét jelző, s egyszersmind ironizáló díszletek, a színpadkép lábakat formázó elemei (díszlet: Ambrus Mária) között ágálva, s a végső legatyásodás meg a cifra nyomorúság jelmezeit (jelmez: Benedek Mari) magán viselve lép elénk e hideglelős társaság. A dicséretes csapatjáték megannyi tisztes, jó, s néhány kiváló egyéni alakításból állt össze: Háda János és Ömböli Pál egymás mondatait ismételgető vak, eunuch párosa, Vándor Éva hervatag Illnéje, vagy Kocsis Judit agilis polgárasszonya egyaránt méltatást érdemel.
A József Attila Színház társulata fegyelmezett lelkesedéssel szolgálja e szokatlan modorú előadás sikerét. A színművészeti Güllen honosai élnek a ritka lehetőséggel, s játszanak színészi önbecsülésükért.
Kapcsolódó cikkünk:
POSZT 2008
V.ö.: Tarján Tamás: A vészharang még a miénk
Zappe László: Zsótér - Dürrenmatt light
Intenzív osztály blogja Az öreg hölgy látogatásáról
Csáki Judit: Klári győz
Koltai Tamás: Nem félünk a Zsótértól
Kelemen Orsolya: Színes milliárdok
