Apa csak egy van a színen, de az is halott, ámbár járkál fehéren, háziköntösben, cigarettával a szájában. STUBER ANDREA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Holdlovag a szokásos Marvel-termékekhez képest érezhetően kiforratlan, látszólag semmi köze a képregényuniverzumhoz. Tán mégis éppen ezért képes szimpatikus és kellemes szórakozássá válni. BECSÁGH DÁNIEL ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A Tűzgyújtó második filmes adaptációja a szuperhős-sztorik dömpingjében a mutáns-tematika friss megközelítését nyújthatta volna, ehelyett a végeredmény olyannyira banális, hogy műfajának évtizedekkel korábbi, mára már meghaladott jegyeit és problémáit hordozza magán. SÜLL KRISTÓF KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Négy éve üstökösként ívelt fel a Nagy Emma Quintet pályája, harmadik lemezükre pedig egy svájci kiadó is vevő volt. Ahogyan én is. CSABAI MÁTÉ ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Güllen lakosai reménykedve várják a milliomosnőt, ott toporognak egymás mellett az állomáson. A szokottnál egyénítettebb, érdekesebb karaktereknek tűnnek, így felrémlik annak lehetősége, hogy Bagó Bertalan székesfehérvári rendezése talál olyan fogást Dürrenmatt darabján, amely számomra is vonzóan érdekessé teheti Az öreg hölgy… bemutatóját. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Megesik, hogy egy előadás épp csak érinti az alapművet, amelyből készült, de ez az érintés egyben rámutatás is, melynek remélhető haszna megsokszorozza a produkció jelentőségét. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Mindenki kedvenc mémszínésze viccet csinál magából – és milyen jól teszi! SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
