A VISZONTLÁTÁS MELANKÓLIÁJA

Shakespeare: Vízkereszt / Kecskeméti Katona József Színház
2016.12.12.

Bár megtalálja párját majd’ mindenki, mégis szinte végtelen szomorúság lengi be Mohácsi János kecskeméti Vízkeresztjét. Hőseink nem akarnak semmit, nem is küldenek el a jó fenébe; egész egyszerűen elmennek az életünkből. PAPP TÍMEA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez

CSONGOR, A TRENDI

Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde / Kecskeméti Katona József Színház
2015.03.31.

Lételméleti dimenziók egyáltalán nincsenek (ami Vörösmarty-játékról lévén szó, meglehetősen problematikus). KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez

HELYRETOLNI AZT

Réczei Tamás: Színházi vándorok / Katona József Színház, Kecskemét
2014.11.03.

Van olyan, hogy egy dráma nem akar évszázadok múlva is érvényes és aktuális lenni, mert írója tudatosan vállalja írása térben és időben korlátozott érvényességét. És ha már ezt az utat választja a szerző, akkor érdemes úgy eljárnia, ahogy Réczei Tamás tette Kecskeméten. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez

MINDNYÁJUNKNAK EL KELL MENNI

Most mindenki együtt / Kecskeméti Katona József Színház
2014.02.23.

Hogyan gyártunk magunknak diktátort? Ha megvan, és nem vagyunk vele elégedettek, hogyan tüntethetjük el? Erről beszél a Most mindenki együtt című előadás. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez

RUTINMUNKA

Bernard Slade: Jövőre, veled, itt! / Kecskeméti Katona József Színház
2014.02.04.

Kecskemét-szerte ismert tény, hogy Danyi Judit és Hegedűs Zoltán a való életben egy pár. Kézenfekvő tehát, hogy kétszereplős, romantikus komédiában lássuk őket a színpadon. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez

SZELLEMES MÚLT

Réczei Tamás: Vasárnapi gyerekek / Kecskeméti Katona József Színház
2013.04.29.

Kísértet járja be Kecskemétet, vagy legalábbis a Ruszt Stúdiót. És csak részben a kommunizmus kísértete; színre lép a múlt század majd minden ártó szelleme. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez

PÁLINKÁNAK GYENGE, BORNAK TÚL ERŐS

Goldoni: Chioggiai csetepaté / Katona József Színház, Kecskemét
2013.02.20.

A kecskeméti Katona társulatának olyannyira jól sikerült a Chioggiai csetepaté kipofozása, hogy a szórakoztató jelenetek még a darab alapvető hiányosságait is képesek feledtetni. Más kérdés, hogy az előadás komolyabb, érdemi törekvései ugyancsak az önfeledt játék hevében szorulnak háttérbe. Tovább a cikkhez