KOPÁR FENNSÍK

Henrik Ibsen: Ha mi holtak feltámadunk / RS 9 Színház
2016.02.09.

Lehet, hogy az író, mint vélik, valóban Rodinről mintázta főhősét. Lehet, hogy hazájába hosszú idő után visszatérő idősödő önmagáról. A főszerep nem egy személyé, hanem az elmúlásé. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez

A TÚLVEZÉRELT EMBER

Ibsen: Brand – Nemzeti Színház
2015.03.02.

Ibsen első „római” darabját, a Brandot most először láttam színházban. Méghozzá a Nemzetiben, igen. Pont olyan előadás, amilyenből vagy tizenötöt dobott a szemétbe a Nemzeti fura ura: színház. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez

„ITT EMBEREK ÉLNEK”

Dollár Papa Gyermekei: Szerelem, Otthon / Trafó
2015.01.11.

Amióta nézem őket, azon töröm a fejem: mi a titkuk? Valószínűleg annyi, hogy nincs is titkuk: az előadásaikban minden ott és akkor történik, a szemünk előtt. Semmi megjátszás, semmi színlelés: csak színház. JÁSZAY TAMÁS ELEMZÉSE. Tovább a cikkhez

AZ ÖREG KIRÁLY

Bruno Bettelheim: A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek
2014.03.27.

A könyv címét ódivatúnak és szentimentálisnak éreztem, tartottam tőle, hogy a bővebb kifejtés is ezt a stílt követi. Szerencsére az idegenkedés hamar múlt, mert a szerző napi gyakorlatban szerzett tapasztalatai egyre meggyőzőbbé tették, hogy a meséken keresztül magunkat tanulmányozzuk. Tovább a cikkhez