Erősebb címet, amely élesebben foglalná össze regénye szemléletmódját és vízióját, nem adhatott volna művének Zoltán Gábor. SZŰCS TERI RECENZIÓJA ÉS INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
A hallban Maár Gyula hatalmas arcképe, rajta a dátumok: 1934-2013. Nem a falon, hanem az ajtónak támasztva, mintha most tette volna oda valaki. „Az egyetlen férfi volt az életemben, akin nem tudtam átlépni. Értsd, ahogy érted.” CSÁKI JUDIT ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A Pilinszky család sokat tesz a költő életének, életművének teljesebb megismertetéséért, főleg szubjektív emlékezések és értékes fotóanyag (másutt a levelek) révén gyarapítva a korábban igen élénk, mostanában kissé stagnáló Pilinszky-filológiát. TARJÁN TAMÁS RECENZIÓJA. Tovább a cikkhez
Térey János első esszékötete a fülszöveg és a hátlapon olvasható részlet alapján nem elsősorban a szerzőt szándékozik közel hozni, noha az Apollinaire-től választott mottó önazonosításra vállalkozik és meglevő tudást kínál. SZOLCSÁNYI ÁKOS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A felszabadult játék, s vele a nevetés is igen kevéssé volt jelen az előadásokban, tán mert a „felnőttbáb-játék” szabadulni akar a könnyedség és könnyűség ódiumától. Pedig hát legalább Huizinga óta jól tudjuk, hogy a játék nagyon is komoly dolog. MILBACHER RÓBERT BESZÁMOLÓJA, 2. RÉSZ. Tovább a cikkhez
Négy idézet szögeli ki a szép kötet a borítón piros/vajszín/fekete, a belső oldalakon fehér-fekete téglalapját. Három Pilinszkytől való, egy Tandoritól. De ez – lényege szerint – Tandori-könyv. TARJÁN TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Négy, selyempizsamába, köntösbe, illetve hálóingbe öltözött fiatal fogad bennünket a szinte üres térben. Kedvesen a helyünkre kalauzolnak, hárman elvegyülnek köztünk, egyikük pedig leül a velünk szemben lévő székre. MIKLÓS MELÁNIA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
