A LIGHT VERSE NYOMÁBAN

Varró Dániel: Mi lett hova?
2017.02.06.

„…és eltűnődött rajta, hogy letészi / a lantot, mely mint köztudott, nehéz, / de legkivált övé nehéz, a könnyű, / mit minden jött-ment medvebocs lenéz”. RADNÓTI SÁNDOR KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez

EGY ŐRÜLT NAP

Jeffrey Lane – David Yazbek: Nők az idegösszeomlás szélén / Budapesti Operettszínház az Átrium Film-Színházban
2016.06.05.

Csak kapkodom a fejemet: biztos, hogy az Operettszínház új bemutatóján járok? A színpadon xanax-koktél és motoros üldözés, harsány színek és szókimondó szövegek, féltékenységi dráma és női praktikák minden mennyiségben. Ja meg színház is, elég nagy dózisban. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez

KÖZÜGY A SZERELEM

Shakespeare: Rómeó és Júlia / Csokonai Nemzeti Színház, Debrecen
2016.04.24.

Szikszai Rémusz rendezéseinek központi témája az egyén és a hatalom egyenlőtlen viszonya. A rendszer elleni fellépés, egyáltalán: bármiféle ellentmondás lehetetlenségéből fakadó tragédia. PAPP TÍMEA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez

FÉLKARÚ

Martin McDonagh: A kripli / Tatabányai Jászai Mari Színház
2015.11.29.

A rendező nem látszik számolni avval, hogy A kripli milyen vékony jégen jár. Ha nem lennének ritmusérzékeny színészei, beszakadna az egész. STUBER ANDREA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez

"ÉN MEG MÁR NEM VÁLTOZOM"

Beszélgetés Gothár Péterrel
2015.03.16.

Az alábbi interjú hosszú, és hosszú ideig készült. Kezdetben Gothár Péter kitüntetése, a Nemzet Művésze cím és életjáradék volt az apropó - és mire vége lett, már a független színházak kivéreztetéséről is kérdeznünk kellett. Meg arról, hogy miért nem csinál filmet. MARTON ÉVA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez

„ÉS MIÉRT HALOK MEG, HA OLYAN JÓ JÁTSZANI VELETEK”

Kollár Árpád: Milyen madár
2015.01.11.

A gyerekhang arról beszél, ami előtte van a világbéli otthonosságot megteremteni igyekvő történetnek, elhelyezésnek, hierarchiának. A nemértés eredendő idegenségében, amely egyáltalán lehetővé teszi az érdemi kérdezést, és feltárja a legutolsó gyermeki „miért” mögötti, végső tanácstalanságot. Tovább a cikkhez

A SZÍNEN: ALFÖLDI

Martin McDonagh: Vaknyugat / Átrium Film-Színház – Kultúrbrigád
2013.01.11.

Ha színre lép, megtelik élettel az Átrium színpada. Alkoholista tiszteletest játszik nagy önfegyelemmel. Tévelygő lelkek védőangyalaként maga is áldozattá lesz a groteszkre hangolt tragikomédiában. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez

KÖNNYŰ KATÁT TÁNCBA VINNI?

Shakespeare: Makrancos Kata / Vígszínház, POSZT 2012
2012.06.08.

Borgőzös szombat este lomtalanítás Stratford-upon-Avon városában. Jön a társulat, eljátszik egy társulatot: hajléktalanok kapkodnak a kidobott tárgyakért. Jön a rendező, kiabálja: „ez a miénk!”, jön rá válasz is: „ez mindenkié”. Részegek meddő vitája a textus fragmentumai fölött. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA. Tovább a cikkhez

„NÉZŐ, LÉGY ELNÉZŐ”

Shakespeare: Rómeó és Júlia / Vígszínház
2011.04.14.

Van minden: kivetített monitor, motoros száguldás színes mozgóképeken a színház környéki utcákon, majd élőben a színpadon, akrobatikus egyensúlyozás Júlia erkélye alatt, keresztül-kasul bejátszott nézőtér és romba döntött Vígszínház a kripta-jelenetben. Csak dráma nincs. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez

MINDENKI MASZATJA

Túl a Maszat-hegyen/ Pesti Színház
2010.12.14.

Tovább röpül a hajó: Varró Dániel és Presser Gábor mesemusicalje, a Túl a Maszat-hegyen budapesti bábszínházi, kolozsvári, tatabányai és kaposvári bemutatók után némi, egyszerre folttisztító és foltosító átdolgozás után a Pesti Színházban folytatja sikerszériáját. PAPP TÍMEA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez