ÉLET ÉS AZ ÉLET VÉGE A SZÍNPADON

PanoDráma – Magyar Hospice Alapítvány: Nincs sírás, nincs semmi, avagy „Haló, itt egy emberről beszélünk!” / Radnóti Színház
2016.05.08.

Mindenki ismer olyat, aki ismer olyat, aki személyesen érintett. Ha még nem, valószínűleg fog. Esetleg maga is érintett. Ha most nem, hát még lehet. És ha nem így, akkor máshogy, de előbb-utóbb mindenkinek készen kell rá lenni. Tovább a cikkhez

KÖCSÖG KRITIKUS

Csak színház és más semmi
2016.02.15.

Amikor az első epizód második percében felbukkant a képernyőn egy öltönyt-nyakkendőt viselő pesti színigazgató, rögtön világossá vált, hogy a Csak színház és más semmi jószerint még futó érintkezést se vállal a kortárs valósággal. LÁSZLÓ FERENC CIKKE. Tovább a cikkhez

A JÓZAN ÉSZ KIMENT

Shakespeare: Lear király / Radnóti Színház
2015.10.12.

Talán lehetne még segíteni ezen, lehiggadva, belátva, elismerve a hibát. De az uralkodó rendszerébe egyszerűen nincsen beleépítve a korrekció lehetősége. Ezért fog erre rámenni minden és mindenki. STUBER ANDREA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez

HAZAVINNI A KÖLTŐT

Sárkány lehelet / Szávai Viktória és Dinyés Dániel Weöres Sándor-estje – Radnóti Színház
2015.02.20.

Mezítláb suhan a színre az előadó. Mint egykor a varázslók az anyaföldet, talpa alatt érzi a színpadot, de libbenő lépéseivel mintha az univerzumban körözne. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez

ISTENTŐL ELHAGYATVA

Euripidész: Oresztész / Radnóti Színház
2014.10.12.

Kétarcú Euripidész tragédiája, s kétarcú Horváth Csaba előadása is, csak éppen másként. NÁNAY ISTVÁN ÍRÁSA. Tovább a cikkhez

SZÍNHÁZ ALUL-FELÜL…

Mohácsi István – Mohácsi János: A csillagos ég / Radnóti Színház
2013.11.11.

A rongyos élet néha tényleg édes, mint a méz, vagy legalábbis annak tűnik. Mert azt azért lehet sejteni, hogy ha egy Mohácsi-darabban a nem a legszebb napjait élő színtársulatra rászakadni készül a világhír, annak nem lesz jó vége… URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez

NEM A LÁTSZAT CSAL

Alekszandr Osztrovszkij: Farkasok és bárányok / Radnóti Színház
2008.11.02.

Az 1875-ben íródott darabból a címén kívül minden szó ütőképes. Annak magyarázgatását ma már nyugodtan el lehetne hagyni, hogy farkas, bárány, tyúk, galamb, netán kutya vagy egyéb jelképes állati minőségében csal, harácsol, sikkaszt, hamisít, mószerol-e az, aki teszi. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez