Címke: Andrei Şerban

Olykor az igazság áttöréséhez éppen a plakatív tehetség, a furcsának, különösnek, marginálisnak a sémává emelése kell: a szabadságharchoz jól tüzelő, bejáratott poénokra van szükség. FORGÁCH ANDRÁS ELEMZÉSE.

A világban, amit Andrei Șerban Hedda Gablere felmutat, nincs hatalmon kívüliség. Ez szervezi az emberi viszonyokat, itatja át egészében a társadalmi harcmezőt. Még ha folyton alakul is a szereplők státusa, erősen hierarchikus viszonyrendszerben marad. VARGA ANIKÓ KRITIKÁJA.

Az Életrajzot olvasni olyan, mintha egy negyven éve vastagodó fotóalbumot lapozgatnánk, amelyből a képek jó része már elkallódott a kontinensek közötti hurcolkodások, költözködések közben, és csak a hosszabb-rövidebb képaláírások maradtak ránk. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.

Bár az átgondolt koncepciótól, az újszerű ötletektől és a fegyelmezett színészi csapatmunkától nehéz lenne megtagadni az elismerést, azért Andrei Şerban rendezése a néző legelső, naivitásában is érvényes kérdésére nemigen válaszol. A kérdés: segíti-e az életemet ez az előadás? LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA.

Hamar kiderül: Andrei Şerban Lear-rendezésének lényege nem az, hogy minden szerepet nők játszanak benne. Az értelmezést esszenciálisan magába sűrítő legfontosabb elem a tér, amely a gyulai sportcsarnokban adott körülmények között egyben meg is nehezítette a befogadást. MIKLÓS MELÁNIA ELEMZÉSE.

Tényleg ennyi lenne az egész? Egy üres színházépület, néhány elsőrangú színész, a dráma elmélyült ismerete és egy kivételes rendező. Pofonegyszerű és pokoli nehéz egyszerre. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.

Kolozsváron az első hivatásos színi előadást 1792. december 17-én tartották a Rhédei-ház egy évre ingyen átengedett színpadán. A 215. születésnap „előestéjén”, november 30. és december 10. között nemzetközi fesztivállal ünnepeltek a Szamos partján. PAPP TÍMEA KRITIKÁJA.